Isteni művek
  • Whitney Houston: Jézus szeret engem
    •
    Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
    A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
    Mai morzsa
  • Amikor elegem lett belőle, megölelt
    • Videók
  • Cigányok között az egykori neonáci (riport)
  • Így lőtték a keresztényeket: tudósítás a helyszínről
  • Alex szívében templom van (videó)
  • Akiket nem gyászol senki: magányosok temetője (videó)
  • A papi hivatás piszok nehéz (videó)
  • Hajléktalan megasztár
  • Föld alatti inváziós alagút: exluzív videó
  • Hajléktalan megasztár
    		•  Fórum témák
    Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be!

    Napi ige -napi manna

    Simul justus et peccator 2010-12-30 07:35:20
    És te ezt mennyire tudod
    gyuri 2010-12-29 22:29:07
    Eunike, nagyon szeretünkm, de kérünk, ne foglad el az egész topicot, mert senkinek nem lesz kedve kommentelni. Hidd el, senki nem olvasta végig a bejegyzéseidet, túl hosszú, túl sok!
    Simul justus et peccator 2010-12-29 13:39:28
    http://www.refegyhaztvasvari.shp.hu/hpc/web.php?a=refegyhaztvasvari
    Simul justus et peccator 2010-12-28 12:27:06
    Jézus az út
    „Én vagyok az út…” (János 14:6)
    A judaizmus úgy tekint a megváltásra, mint ítéletnapra, amikor is a döntés az erkölcsösségen alapul. (törvény)

    A hinduk többszöri újjászületést várnak, amely során lelkük bejárja a világmindenséget.

    A buddhisták a Négy Nemes Igazság és a Nemes Nyolclépcsős Út szerint vezetik életüket

    A muzulmánok a Hit Öt Oszlopa alapján érdemlik ki útjukat Allahhoz.

    Sok filozófus a halál utáni életről úgy vélekedik, hogy az rejtett és ismeretlen, „egy nagy ugrás a sötétbe”.


    Vannak, akik Jézust egy kalap alá veszik Mózessel, Mohameddel, Konfuciusszal és más vallási tanítókkal.

    Jézus viszont ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6).

    Sokan tiltakoznak. „Minden út a mennybe vezet” – mondják. De hogy lenne ez lehetséges?

    A buddhisták a nirvánát várják, ami nem kevesebb, mint 547 reinkarnáció után érhető el.


    A keresztyének egy életben és egy halálban hisznek, és egy Istennel töltött örökkévalóságban.


    A humanisták nem ismerik el az élet Teremtőjét.


    Jézus azt állítja, hogy Ő az élet forrása.


    A spiritiszták a tenyeredből olvasnak.
    A keresztyének a Bibliát kérdezik.


    A hinduk többistenhívők és személytelen istenségben gondolkodnak.
    Krisztus követői hiszik, hogy „…csak egy (személyes)Isten van” (1Korinthus 8:4 NLT).


    Minden nem keresztyén vallás azt mondja: „Meg tudod váltani magad”.
    Jézus azt mondja: „Kereszthalálom vált meg téged”.

    Nem vezet minden út Rómába, nem minden hajó megy Ausztráliába, és nem minden repülő landol Londonban.

    Nem minden út vezet Istenhez. Jézus megjelölt egy egyedülálló utat, érvénytelenné téve az önmegváltást. Világosan megmutatott egy különleges ösvényt,

    melyet nem az emberi erőfeszítés kövezett ki. Egyetlen különleges meghívást kínál,

    amelyben Ő végzi a munkát, mi pedig bízunk Benne, Ő meghal, és mi élünk. Ő hív, és mi hisszük, hogy: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött” (János 6:29).


    Zak 9,1-11,17
    Mt 2,1-8
    Zsolt 97,1-12
    Péld 31,22-24
    --



    www.maiige.hu
    józan' 2010-12-18 18:52:04
    Jó ez a topic.
    Simul justus et peccator 2010-12-17 07:41:15
    December 17.
    A MEGVÁLTÁS RÁSZORULTTÁ TESZ ÉS MEG IS ELÉGÍT
    "Testi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének (LELKÉNEK)gondolatát, mert bolondság az neki" (1Kor 2,14).
    Maga Isten evangéliuma teremti meg azt az érzést, hogy szükségünk van rá. Pál mondja: "Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik..." - akik gazemberek? Nem, hanem "akik elvesznek, mert bennük e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkodását". Az emberek nagy többsége az erkölcsösséget elérhetőnek tartja saját erejéből, nem érzik szükségét az evangéliumnak. Csak Isten teremti meg ezt a rászorultságot, addig nincs is tudatában az ember ennek, amíg Isten önmagát meg nem bizonyítja. Jézus mondta: "Kérjetek és adatik nektek!", de Isten nem adhat addig, amíg nem kérünk. Nem akarja Ő visszatartani ajándékait, de ez a módja annak, hogy a megváltás alapján véghezvigyen dolgokat. Kérésünk útján Isten elindít olyan folyamatokat és megteremt olyan dolgokat, amik nem léteznek mindaddig, amíg mi nem kérünk. A megváltás belső valósága az, hogy szüntelenül teremt. Amint megteremti bennünk Isten életét, éppúgy megteremti mindazt, ami ehhez az élethez tartozik. Senki sem elégítheti ki azt a hiányérzetet, csak az, aki támasztotta. Ez a megváltás értelme - teremt és megelégít.
    "És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32). Mi saját megtapasztalásainkat hirdetjük és az emberek érdeklődnek is, de nem ébred fel bennük hiányérzet. De ha Jézus Krisztus felemeltetik, Isten Szelleme tudatossá teszi bennünk, hogy Őrá van szükségünk. Az evangélium hirdetése mögött Isten váltságművének teremtő ereje munkálkodik az emberek lelkében. Soha nem a személyes bizonyságtétel menti meg az embereket. "Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, szellem és élet" (Jn 6, 63).
    Feri 2010-12-14 22:43:23
    A cél, hogy jellemed krisztusivá váljon
    "Hiszen ezeket az embereket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. Igen, azt akarta, hogy Fia legyen az elsőszülött a sok testvér között Isten nagy családjában." (Róm.8:29, Egyszerű fordítás)

    Már a világ teremtése előtt, Isten terve az volt, hogy Te hasonlóvá légy Fiához. Ez az elhívásod és feladatod. Isten már a teremtéskor kijelentette ezt a szándékát: "Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá..." (1Móz 1:26)

    Az egész teremtett világban csak az embereket alkotta Isten a saját képmására. Ez egy hatalmas kiváltság, és ez méltóságot ad nekünk. Nem tudjuk megérteni mindezt, de bizonyos részleteit megérthetjük: mint Isten, mi is szellemi lények vagyunk, a szellemünk halhatatlan és tovább él, ellentétben a földi testünkkel. Intellektuális lények vagyunk, tudunk gondolkodni, érvelni és problémákat megoldani. Mint Isten, mi is kapcsolati lények vagyunk, tudunk szeretet adni és fogadni, továbbá rendelkezünk erkölcsi ítélőképességgel, meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, ami így számonkérhetővé tesz minket Isten előtt.

    A bűn miatt azonban sérültünk és torzultunk. Így Isten elküldte Jézust azzal a céllal, hogy helyreállítsa a teljes képet, amit elvesztettünk. Hogy néz ki Isten "képmása"? Olyan, mint Jézus Krisztus! A Biblia azt mondja, hogy Jézus "az Isten képmása","a láthatatlan Isten képe", "Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása". (2Kor.4:4, Kol.1:15, Zsid.1:3)

    Teremtményként sosem leszünk a Teremtő. Isten nem akarja, hogy isten legyél. Azt szeretné, hogy Isten szerinti légy, vedd fel az Ő értékeit, hozzáállását, jellemét. "...öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Ef.4:22)

    Isten végső célja a földi életeddel nem a kényelem, hanem jellemfejlődés elérése. Azt akarja, hogy lelkileg felnőj, és Krisztushoz hasonlóvá válj. Krisztushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy elveszíted a személyiségedet, és egyfajta buta klónná válsz. Isten alkotta az egyediségedet, így azt biztosan nem szeretné lerombolni. Krisztushoz hasonlóvá válni jellemalakulást, nem pedig személyiségátalakulást jelent.


    (Daily Hope by Rick Warren, 2010. december 04.)
    Simul justus et peccator 2010-12-11 20:28:48
    Bízzál és tégy jót, és ha a jót teszed, bízzál!
    „Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz" (Zsolt 37,3).
    Jól összeillik ez a két Ige: bízzál és cselekedjél, méghozzá ebben a Szent Szellem által megadott sorrendben. Először hitünk kell legyen, hogy azután a hitünk munkálkodhassék. Az Istenben való bizalom szent, munkára indít: bízunk abban, hogy Isten jót fog adni, és mi is a jót tesszük. Ez a bizalom nem tétlenné tesz, hanem felserkent és biztat, hogy számítsunk arra, hogy az Úr munkálkodik általunk. Nem szabad aggodalmaskodnunk és a rosszat cselekednünk, hanem bíznunk kell és a jót tennünk. Nem bízhatunk tettek nélkül, és nem cselekedhetünk bizalom nélkül.
    Ellenségeink szívesen kiirtanának bennünket, ha ez sikerülne nekik. De mert bízunk és a jót tesszük, nyugodtan élhetünk ott, ahova Isten állított bennünket. Nem akarunk visszamenni Egyiptomba, hanem Immánuel földjén maradunk - Isten gondviselésének, a szövetségi szeretet Kánaánjának földjén. Nem olyan könnyű megszabadulni tőlünk, mint azt az Úr ellenségei gondolják. Nem tudnak bennünket kiszorítani vagy kiutálni: ahol Isten a helyünket megjelölte, ott maradunk.
    De biztonságban élhetünk és meglesz mindenünk? Az Úr megnyugtat: amilyen biztos, hogy Isten él, olyan biztos, hogy táplálni fogja népét. Csak az a dolgunk, hogy bízzunk Benne és a jót cselekedjük, az Úr gondja, hogy hitünk szerint tegyen velünk. Ha nem a hollók, Abdiás vagy egy özvegyasszony által gondoskodik rólunk, akkor majd másképpen, de biztonságban élhetünk. Felre hát a félelmekkel!
    ×
    Simul justus et peccator 2010-12-09 12:44:23
    2010.december 9. csütörtök
    Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5:7)

    Gondjai mindenkinek vannak, de súlyúk nemcsak a nagyságuktól függ. Mire is gondolok? Ez a történet megvilágítja: A fura kis emberke a kurzus első perceiben leült egy pohár vízzel a kezében és azt kérte, tippeljék meg a víz súlyát. Mondtak mindenféle számokat ötven grammtól kétszáz grammig, de nem nagyon jutottak dűlőre. Ő azonban kifejtette a súlya teljesen relatív, hiszen attól függ hány percig tartjuk a kezünkben. Ha egy perc telik el még könnyű a pohár, ha tíz, akkor már egyre nehezebbé válik, fél óra után pedig fájnak és remegnek a kezünk izmai, és alig várjuk, hogy letehessük. Emberünk a vizet a problémáinkhoz hasonlította, amelyeket hordozunk magunkkal és a súlyuk az évek során egyre nagyobbra nő stresszt és szomorúságot okozva ezzel. A kis tanítás lényege tehát az: hogy minden dolgot, amely feszültséget okoz a lelkünkben, el kell engedni, a múltban történt sérelmeket el kell felejteni, hiszen az évek során problémákat okozhatnak mind lelki, mind testi szinten. Testvér! Kicsinek tűnő terhek alatt is megszakadhatsz, ha sokáig nyomják válladat! Tedd le hát az Úr elé, és ne vedd vissza többé! Ez minden gondra, nyomorúságra egyaránt vonatkozik. Nézz magadba: most éppen mit tehetnél le, hogy könnyebb legyen az életed?

    ******************************************************************
    A nap gondolata:
    Csak kétféle ember van: az igazak, akik bűnösnek; s a többi, a bűnösök, akik igaznak hiszik magukat. (B. Pascal)
    ********************************************************
    Imádság:
    De balga is vagyok Istenem, amikor felesleges batyukat cipelek magammal, pedig letehetném. Tele a kezem, a vállam, mert benne és rajta vannak a bűneim. Pedig Te kéred azt, hogy vigyem eléd. Megteszem. Őszinte imában jövök eléd, hogy letegyem azt, amit felesleges cipelnem, mert megbánva bűnbocsánatot kapok Tőled. Áldott légy érte! Ámen
    Simul justus et peccator 2010-12-09 12:43:54
    Ne ejtsd el a labdát!
    „…akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó…” (2Péter 1:9)
    Brian Dyson, a Coca Cola vállalat korábbi alelnöke, egy ünnepi beszédet mondott a Georgia Tech vállalatnál 1996-ban. Ebben a beszédben ezt mondta: „Képzeld el, hogy az élet egy olyan játék, melyben egyszerre öt labdával zsonglőrködsz. Úgy nevezik őket: munka, család, egészség, barátok és a lélek. Hamarosan rá fogsz jönni, hogy a munka gumilabda. Ha elejted, visszapattan. De a másik három labda: a család, az egészség, a barátok és a lélek üvegből vannak. Ha ezek közül bármelyiket elejted, akkor menthetetlenül megkarcolódnak, megrepednek, csorbulnak, sérülnek vagy éppen szilánkokra törnek. Sohasem lesznek ugyanolyanok. Meg kell értened ezt, és azon kell igyekezned, hogy fenntartsd az egyensúlyt az életedben.” Sok olyan ember, akit csodálunk, nem tudta fenntartani az egyensúlyt. Lehet, hogy nagy templomokat vagy nagy vállalatokat építenek fel, de nem tudnak nagyszerű kapcsolatokat építeni. Salamon azt írta: „…a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem” (Énekek éneke 1:6 Károli). Lelkészek, akik arról prédikálnak, hogy milyen fontos erős családot építeni, néha olyan gyermekeket nevelnek fel, akik neheztelve elfordulnak tőlük, mert nem jutott nekik apa idejéből és figyelméből, és mindig azt mondták nekik: „Ezt az áldozatot meg kell hoznunk Istenért és a szolgálatért”. Nálad melyik területen borult fel az egyensúly? Miközben azért hajszolod magad, hogy ne ejtsd el a nyilvános szereplésed labdáját, vigyázz, hogy el ne ejtsd a személyes életedét, mert az számít legjobban! A Biblia ezt hangsúlyozza: „…hitetek mellé ragasszatok erényességet, az erényesség mellé tudást, a tudás mellé önuralmat, az önuralom mellé kitartást, a kitartás mellé istenfélelmet, az istenfélelem mellé testvéri jóságot, a testvérek iránti jósághoz szeretetet… akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó…” (2Péter 1:5-7,9).

    Józs 16,1-19,23Jn 18,1-11Zsolt 148,7-14
    Simul justus et peccator 2010-12-09 12:43:28
    Hitünktől függ
    „Jézus ezt mondta neki: „Minden lehetséges annak, aki hisz" (Mk 9,23).
    Zarándokutunkon a legfőbb akadály mindig a hitetlenség. Tulajdonképpen nincs is más komoly gátja szellemi fejlődésünknek és meggazdagodásunknak. Mert az Úr mindent meg tud tenni, de Ő azt mondja, hogy hitünk szerint akar cselekedni velünk, így tehát a hitetlenségünk az, ami megkötözi mindenható karjait.
    Puszta hitünkkel szétverhetnénk a gonosz seregét. A megvetett igazság is felemelné fejét, ha hinnénk az igazság Istenében. El tudnánk hordozni megpróbáltatásunk terheit, ellenkezés nélkül el tudnánk fogadni a bánat mélységeit, ha bizalommal teli kézzel békességet öveznénk a derekunkra.
    Miért nem hiszünk hát? Minden más inkább lehetséges, mint az, hogy Istenben higgyünk? Ő mindenben hűséges és igaz; miért nem bízunk benne? Ha a szívünk őszinte és egyenes, a hit nem jelent erőfeszítést, mert olyan természetes, hogy Istenben bízzunk, mint ahogyan a gyermek magától értetődően bízik az édesapjában.
    Az a rossz, hogy minden más dologban tudunk Istenben bízni, csupán az éppen aktuális problémáinkban nem. Milyen ostobaság ez! Jöjj, én lelkem, rázd le bűnös hitetlenségedet és bízd Istenre mostani terheidet, munkádat és vágyaidat! Ha ezt megtetted, mindent megtettél.
    ×
    Simul justus et peccator 2010-12-09 12:43:14
    Helyünk a halál után
    Mert tudjuk,hogyha ez a mi földi sátorházunk összeomlik,épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben.
    (2 Kor 5, 1)
    A halál utáni állapotunk pontosan igazodik ahhoz az állapothoz, amiben elköltözésünk elõtt voltunk. Krisztus szerint való élet - boldog meghalás. Ez a helyes sorrend. Mulatozva élni és boldogan meghalni!-ez a Sátán bölcsessége és azoknak a jelszava, akiket megcsalt. Aki az Úr Jézusban élt, az õhozzá kerül halála után. Aki benne hisz, az „ha meghal is él". Nem hal meg, csak elalszik, úgy, hogy már õnála ébred fel. Semmi sem szakítja el Istentõl az Õ szeretteit, még a halál sem. Nem vesznek el, hanem hazaérnek. Jézus juhait senki sem ragadhatja ki az Õ kezébõl.
    Pál apostol bizonyos abban, hogy Jézus követõi a földi sátorházuk összeomlása után azonnal szép otthonra lelnek. Biztosan tudjuk, hogy van már hajlékunk, nem pedig csak készül számunkra. A Jézus vére által megváltott lelkek nem bolyonganak majd hontalanul, azonnal otthont kapnak abban a hajlékban, amit Isten készített számukra. „Az én Atyám házában sok hajlék van."
    „Ma velem leszel a paradicsomban" - mondta a Megváltó a latornak. Az Istentõl készített épület tehát azonos jelentésû a paradicsommal. Jézus halála által az övéi számára a holtak birodalma is paradicsommá lett. Lement a halottak birodalmába azért, hogy az Ószövetségnek rá váró kegyeseit magával vigye a paradicsomba. Akinek nem volt hite és élõ kapcsolata Jézussal, az a halottak birodalmába jut, amit a Biblia Hadesnek nevez. Ez nem azonos a pokollal; a fordításokban ez nem jut kifejezésre. Például: „Nem hagyod lelkemet a Seolban (pokolban)" helyett azt kell értenünk, hogy a halottak birodalmában. A gyehenna, vagy a tûznek tava a pokol nevei. - Azok az emberek, akik teljesen az igazság ellen döntöttek és a Sátán eszközeivé lettek, a halál után azonnal a sötét szellemek társaságába kerülnek. Azok pedig, akik még nem hallottak Jézusról, a halottak birodalmába jutnak. Sorsuk itt még nem dõlt el örökre (Jel 22, 2). Boldogok mindazok, akik az Üdvözítõt már most megragadják és az Õ tulajdonává lesznek.
    Nem láthat bár e földi szem, Jézus tied vagyok.
    Bár arcod rejtve van nekem, Mégis felém ragyog.
    De majd a fátyol szétszakad, Mely most még rejteget.
    Színrõl színre látlak magad, S fényedben élhetek.
    Simul justus et peccator 2010-12-09 12:42:58
    December 9.
    A TERMÉSZETINEK MEGTÁMADÁSA
    "Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt" (Gal 5,24).
    A természeti élet nem bűnös. A bűnt kell megtagadnunk, hogy semmilyen formában ne legyen közünk a bűnhöz. A bűn a pokolhoz és az ördöghöz tartozik, én pedig, mint Isten gyermeke, a mennyé és Istené vagyok. Ebben az Igében nem a bűnnel való szakításról van szó, hanem a magamhoz való jogom, függetlenségem és önmagam igenlésének a feladásáról - ezen a fronton kell megvívnunk a harcot. Olyan dolgok ezek, amelyek a természeti oldalról nézve helyesek, nemesek és jók, de ezek tartanak vissza a legjobbtól, ami Istentől való. Lelkünket a létező leghevesebb csatába az sodorja, amikor felismerjük: természetes erényeink ellenkeznek azzal, hogy átadjuk magunkat Istennek. Csak igen kevesen harcolnak a szennyes, a rossz, a gonosz ellen, a legtöbben a jó ellen harcolunk. A jó gyűlöli a legjobbat és minél magasabbra jutsz a természeti erények létrafokain, annál hevesebb az ellenkezésed Jézus Krisztus ellen. "Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették..." - kiszolgáltattunk neki minden természeti elemet, igazán mindent, nemcsak egynéhányat. Jézus mondja: "Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát" (Mt 16,24), azaz tagadja meg az önmagához való jogát, ezt pedig nem teheti meg addig, amíg meg nem látja, kicsoda Jézus Krisztus. Vigyázz, ne vonakodj elmenni saját függetlenséged temetésére.
    A természeti élet nem szellemi, azzá csak odaáldozás által lehet. Amíg határozottan fel nem áldozzuk a természetit, addig a természetfeletti sohasem válhat bennünk természetessé. Itt nincsenek kitaposott utak, saját magunknak kell rátalálnunk. Ez nem imádság kérdése, hanem ezt végre kell hajtani.
    Simul justus et peccator 2010-12-08 07:55:41
    "Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket" (Zsid 10,14).
    Lábbal tiporjuk Isten Fiának vérét, ha azt képzeljük, hogy bűnbánatunkért kapunk bűnbocsánatot. Jézus Krisztus halála az egyetlen magyarázat Isten bocsánatára és bűnfelejtésének kifürkészhetetlen mélységére. Bűnbánatunk csak következménye annak, hogy személyes életünkben valóság lett az értünk történt megváltás. "Krisztus Jézus... lett nekünk bölcsességül és igazságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30).
    Amikor ráébredünk arra, hogy Krisztust mindezzé tette nekünk Isten, az Ő határtalan öröme elkezdődik bennünk. Ahol Isten öröme nincs jelen, ott már munkában van a halál.
    Nem számít, kik és mik vagyunk, Isten egyedül Jézus Krisztus halála által helyez vissza minket önmagába, erre semmi más mód nincs. Nem az dönt, hogy Jézus Krisztus megvéd minket, hanem hogy meghalt értünk. Nem érdemelhetjük ki, nem szerezhetjük meg, csak elfogadhatjuk. Minden közbenjárás hasztalan, ha tudatosan visszautasítjuk a keresztet - egy másik kaput döngetünk, nem azt, amelyet az Úr Jézus már kinyitott előttünk. "Nem kívánok ezen az úton járni, nagyon is megalázó úgy jönni, mint bűnös." - "Nincs más név..." (Csel 4,12). Isten látszólagos könyörtelensége az Ő szívének igazi kifejezése: a szentélybe való bemenetel (Zsid 10,19). "Váltságunk van az Ő vére által" (Kol 1,14). Ha azonosítjuk magunkat Jézus Krisztus halálával, arra azonosítjuk magunkat vele, hogy minden meghaljon bennünk, ami nincsen Őbenne.
    Istent csak az igazolja, ha rossz embereket vált meg, hogy jóvá formálja őket. Urunk nem állítja, hogy jók vagyunk, mert mindenestül rosszak vagyunk. A váltság kiengesztelés, ami által Isten a szentségtelen embert szentté teszi Jézus halála által.
    Simul justus et peccator 2010-12-06 07:50:52
    Isten szeret téged, tényleg szeret!
    „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől?” (Róma 8:35)
    Korlátozott értelmünk képtelen felfogni Isten szeretetét, mert az nincs feltételekhez kötve. Nem akkor szeret minket, „ha”, hanem „annak ellenére, hogy”. Lehet, hogy szülőként nem helyesled gyermekeid viselkedését, de azért mindig szereted és elfogadod őket. Pál megkérdezi: „Van-e valami, ami valaha is elválaszthat minket Krisztus szeretetétől?” (Róma 8:35 NLT). Aztán így válaszol: „…meg vagyok győződve, hogy… soha semmi nem választhat el minket az Isten szeretetétől…” (Róma 8:38 NLT). Nem észbontó? De elég nagy az egónk ahhoz, hogy azt higgyük, vannak bizonyos bűnök, amiken Isten nem tudja túltenni magát – úgy értem olyanok, amiket mi sohasem követtünk el. Emlékszel, hogy imádkozott a farizeus: „…Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is” (Lukács 18:11). Értsd meg: Isten mércéje a tökéletesség, és ezt ezer élet alatt sem érhetnéd el! Számunkra a kegyelem az egyetlen reménység. Isten iránti szeretetünk a tőle nyert bűnbocsánat mértékétől függ. A farizeusokra sokkolóan hatott, hogy Jézus megengedte egy rosszhírű nőnek, hogy a lábaihoz térdeljen, könnyeivel mossa, és hajával törölje őket szárazra. Azt gondolták: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös” (Lukács 7:39). Nos, nem arról van szó, hogy Jézus nem tudta, hanem arról, hogy neki ez nem számított. Azt mondta az asszonynak: „Megbocsáttattak a te bűneid” (Lukács 7:48). Aztán elmagyarázza nekünk a lényeget: „…akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret” (Lukács 7:47). És mi legyen a mi válaszunk Isten szeretetére? „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk…” (1János 5:3).

    2Sám 6,11-23Lk 18,18-27
    Simul justus et peccator 2010-12-06 07:48:48
    December 6.
    ÍV A FELHŐKBEN
    "Az én ívemet helyezem a felhőkbe s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között" (1Móz 9,13).
    Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget. "Miért nem szabadít meg engem Isten?" Már megszabadított, de én nem léptem vele kapcsolatba. "Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele? Isten nagy áldásai befejezettek és készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő szövetsége alapján.
    Megtestesült hitetlenség Isten jeleire várni. Azt jelenti, hogy nincs benne hitem, arra várok, tegyen valamit azért, hogy hihessek. Nem fogja megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti kapcsolatnak. Az embernek önmagából kell kilépnie Istennel kötött szövetségéért, mint ahogyan Isten is kilépett magából az emberrel kötött szövetségében. Ez az Istenben való hit kérdése - a legritkább dolog, mert mi csak saját érzéseinkben hiszünk. Nem hiszek Istennek, ha csak a kezembe nem ad valamit, amiről tudom, hogy az enyém, akkor aztán kimondom: "Most hiszek!" Ez nem hit. "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok" (Ézs 45,22).
    Amikor valóban szövetséget kötök Istennel, teljesen rábízom magam és végleg elengedek mindent. Akkor már nem gondolok érdemre vagy emberi hozzáadásra, hanem teljesen eláraszt annak a tudata, hogy egységre jutottam Istennel, és ezt az egységet öröm és békesség ragyogja be.
    Simul justus et peccator 2010-12-06 07:48:24
    Isten meghallgat, de a maga módján
    Annak pedig, aki véghetetlen bõséggel mindent megcselekedhetik, feljebb, mint ahogy mi kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erõ szerint, annak legyen dicsõség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségrõl nemzetségre, örökkön órökkél!
    (Ef 3, 20-21)
    Pál itt tapasztalatból beszél. Amikor Filippiben a börtönben ült, Szilással együtt imádkozott. Talán még a börtönõrre is gondoltak, Jézus szavaira emlékezve: „Imádkozzatok azokért, akik bántanak és üldöznek titeket." De hogy Isten még az éjjel csodálatosan ki fogja hozni õket a börtönbõl és hogy éppen azzal a kemény, irgalmatlan emberrel együtt fognak térdet hajtani Jézus Krisztus elõtt, eszükbe sem jutott. Ennyire merészen nem mertek kérni.
    Néha, mintha Isten nem hallgatna meg minket, de azután minden elképzelésen felül, túláradóan cselekszik. Pál azt gondolta, sokkal jobban szolgálhatná az Urat, ha megszabadulna „töviseitõl", melyet a „Sátán ökölcsapásainak" is nevez. Kérte az Urat egyszer; bizonyos várakozási idõ után másodszor, azután megint várt. Végül újra, harmadszor is kérte a szabadulást. Az Úr látszólag visszautasította kérését, de mégis meghallgatta imádságát. Feleletet kapott és megvilágosodott elõtte az Úr útja; hogy az Õ ereje a gyengékben mutatkozik meg igazán hatalmasan; megrepedt, összetört edényekben lesz nyilvánvaló; „cserépdarabokkal" többre jut, mint sértetlen emberi erõvel. Ez a drága Ige ezreket erõsített meg már azóta. Kimondhatatlan vigasztalás lett ez az ígéret: „Az én erõm erõtlenség által jut el céljához."
    Pálnak harmadik missziós útja végén, a jeruzsálemi látogatás alkalmával leginkább elkeseredett ellenségeitõl, a hitetlen zsidóság orvtámadásaitól kellet félnie. A rómabeli keresztyének imádságát kéri levelében. Bizonyosan õ maga is imádkozott, hogy az Úr mentse ki a hitetlenek keze közül Júdeában (Róma 15, 31). De ez a kérés sem talált meghallgatásra - látszólag. A kezükbe esett. Mégis meghallgatta õt az Úr, mert kiragadta onnan. Cézáreába kerül két évi fogságba. Pihenõ idõt rendelt neki az Úr, amire bizonyára nagy szüksége volt. Két év múlva mégiscsak eljutott Rómába, de másképpen, mint ahogyan gondolta. Ott is hirdethette Jézus Krisztus gyõzelmes evangéliumát, nem úgy, mint világi nagyság, hanem mint szegény fogoly. Az Úr más úton vezet, mint ahogy elgondoljuk és kérjük, de mindig dicsõségesebb módon.
    Simul justus et peccator 2010-12-06 07:48:09
    Átmégy rajta, de nem nyel el
    „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg" (Ézs 43,2).
    Nincs híd, mégis át kell mennünk a vízen, és éreznünk kell a folyó sodrását. De Isten jelenléte a sodrásban többet ér számunkra, mintha egy komphajó vinne át bennünket a másik partra. Meg kell próbáltatnunk, de diadalmaskodhatunk, mert maga az Úr lesz velünk, és Ő hatalmasabb, mint a vízáradat. Még ha máskor távol is lenne tőlünk, a nehézségek és veszedelmek között bizonyosan velünk van. Bár csapjanak magasra az élet bajainak hullámai körülöttünk, az Úr minden alkalommal átsegít rajtuk.
    Isten ellenségei kiagyalhatnak sok mindent a vesztünkre, és kegyetlen csúfolódásaik hasonlók lehetnek a tüzes kemencéhez, de mit árt ez nekünk? Átmegyünk a tűzön. Ha Isten velünk van, nem perzselődünk meg; még a tűz szaga sem érződik meg rajtunk.
    Milyen csodálatos biztonságban van a felülről született és a menny felé tartó zarándok! Az áradatba nem fullad bele, a tűz nem égeti meg.
    Ó Uram, a Te jelenléted a legjobb védelem utunk számtalan veszedelme között. Íme, hittel rád bízom magam, és szellemem nyugalomra talál benned
    Simul justus et peccator 2010-12-04 16:51:14
    Várni tudni kell
    „...aki benne hisz, az nem fut" (Ézs 28,16 - Károli ford.).
    A hívő siet megtartani az Úr parancsolatait, de nem jellemzi a türelmetlen futás, a kapkodás és a beteges versengés.
    Nem fut el semmi elől, mert nem lesz úrrá rajta a pánikkeltő félelem. Amikor mások ide-oda menekülnek, mintha megzavarodtak volna, a hívő tud csendes, nyugodt és határozott maradni, mert csak így tud majd bölcsen cselekedni a próbatétel órájában.
    Nem sietteti az ígéretek beteljesedését, nem kívánja, hogy minden kérése most azonnal teljesüljön; kivárja az Istentől rendelt időt. Vannak, akik elkeseredetten igyekeznek „ma" megszerezni a „verebet", mert Isten ígéretét holnapi „túzoknak" tartják, ami valószínűleg nem is lesz az övék. A hívők azonban tudnak várni.
    A hívő nem megy bele elsietve semmiféle jogtalan vagy kétes értékű vállalkozásba. A hitetlen emberben benne van a cselekvési láz, de ezzel gyakran saját romlását segíti elő. A hit nem hamarkodik el semmit, soha nem kényszerül bánatosan visszafordulni a helytelen útról, amelyen meggondolatlanul túl sokáig ment el.
    Hát én hogy vagyok ezzel? Ha hívő vagyok, megtartom-e a hívőhöz illő magatartást, és Istennel járom-e utamat? Csendesedj el, felzaklatott lelkem! Nyugodj meg az Úrban, várj rá türelmesen, és kezdj el most mindjárt engedelmeskedni neki!
    ×
    Simul justus et peccator 2010-12-04 16:51:01
    Biztatás imádkozásra
    Mondott nekik példázatot arról, hogy mindenkor imádkozniok kell és nem szabad megrestülniök.
    (Lukács 18, 1)
    Az ember belefáradhat az imádkozásba, ha úgy látszik, mintha a meghallgatás elmaradna. Aki belefárad az imádkozásba, az a harcba, tûrésbe, hordozásba és a szeretet gyakorlásába is belefárad. Az imádság erõt ad, lendületbe hoz, különben menthetetlenül összeroskadunk. Jézus az imádkozásra bátorít. A hamis bíró sokáig nem akarta meghallgatni az õt kérésével ostromló szegény özvegyet.
    Isten gyermekeinél is elõfordulhat, hogy éjjel-nappal tusakodnak és úgy látszik, mintha Isten nehezen határozná el magát, hogy teljesítse kérésüket. Pedig Õ úgy szereti választottait, mint a szeme fényét. Ha mégis vár a kérés teljesítésével, akkor nyilván bölcs tervei vannak ezzel. Azt akarja, hogy teljes komolysággal kiáltsunk, hogy imádkozásunkból minden félszívûség és lazaság eltûnjön. Azokat a bilincseket akarja leoldani, amelyek még a földhöz kötnek. Ha eljutunk arra a pontra, ahol Isten szeretne látni minket, akkor hamarosan megadja a kimenekedést. Az igazságtalan bíró csak azért segít a szegény özvegyen, mert le akarja rázni a nyakáról. Terhére van. Nem nyomorúsága indítja meg a szívét; nem ismer kötelességet, Istent nem fél, embert nem becsül. Szívtelen. De Isten megmenti az övéit, mert igazságos és irgalmas és nem hagyja õket az ellenség kezében. - A Sátánnak és a bûnnek nincs joga hozzánk, ha Krisztus vérére hivatkozunk, aminek jogán Isten tulajdonába visszakerültünk. Isten nem szolgáltathat ki minket a sötétség hatalmának, különben ellentmondana önmagának. Szereti gyermekeit, szíve szakadt meg értük a Golgotán. Irgalommal van tele irántuk, nem hagyhatja õket elpusztulni.
    Ennél a példázatnál az Úr bizonyára a végsõ idõkre gondol. Akkor az övéi hasonlók lesznek ehhez a tehetetlen özvegyhez, sõt olyanok lesznek, mint a vágójuhok. Isten nem menti ki gyermekeit a nyomorúság elõl; beleengedi õket. De akkor, ott a nagy nyomorúságban lesz csak igazán sürgetõvé számunkra az imádkozás a szabadulásért és a Szabadító eljöveteléért. Igazi kiáltássá lesz imádságuk, úgy tûnik majd, mintha az ég be lenne zárva, mintha Isten szabad folyást engedne az igazságtalanságnak. De egyszerre csak elérkezik a szabadulás! Légy állhatatos az imádkozásban és ne restül] meg!
    ×
    Simul justus et peccator 2010-12-04 16:50:48
    JÉZUS KRISZTUS EGYEDÜLÁLLÓ VOLTA
    "Az engem dicsőít majd" (Jn 6,14).
    A kegyeskedő ébredési mozgalmak mit sem tudnak az Újszövetség kemény valóságáról és igazságairól, semmit arról, ami Jézus Krisztus halálát nélkülözhetetlenné teszi; csak kegyes légkörre, imádságra és áhítatra vágynak. Az ilyenféle vallásos élmény sem nem természetfeletti, sem nem csodálatos. Nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs ott rajta a Bárány vére, nincs rajta a Szent Szellem ismertetőjele, amit látva az emberek csodálkozva mondják: "Ez a mindenható Isten munkája". Pedig erről beszél az Újszövetség, nem másról.
    Személyes, szenvedélyes odaszántság Jézus Krisztusnak - ez az a keresztyén tapasztalat, amiről az Újszövetség beszél. Minden más keresztyénnek mondott tapasztalat független Jézus Krisztus személyétől. Az ilyennek nincs új élete, nem született bele abba a birodalomba, ahol Krisztus él. Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus Megváltó, csak így lehet példaképünk is. Sokan csupán egy vallás cégérének, nagy példamutatónak tekintik Őt. Pedig Ő ennél sokkal több: Ő maga a megváltás, Ő maga az Isten evangéliuma!
    Jézus azt mondja: "Amikor eljön Ő, az igazság Szelleme, ...Ő majd dicsőít engem" (13-14. v.), Amikor rábízom magam az Újszövetség kijelentésére, megnyerem Istentől a Szent Szellem ajándékát, aki megmutatja nekem, hogy Jézus Krisztus mit tett, és személyes tapasztalattá teszi bennem azt, amit Jézus Krisztus valóságosan elvégzett értem.
    ×
    Simul justus et peccator 2010-12-04 16:49:42
    December 2.
    KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG
    "Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék" (Fil 3,12).
    Csapdába ejt, ha azt gondoljuk, hogy Isten tökéletes mintaképpé akar tenni és rajtunk megmutatni, mit tehet Ő. Istennek az a szándéka, hogy eggyé tegyen minket Önmagával. Egyes hívő mozgalmak hajlanak arra, hogy hangsúlyozzák: Isten a szentség példányait formálja ki belőlünk, aztán betesz múzeumába. Mihelyt így képzeled el a személyes szentséget, már nem Isten van életed középpontjában, hanem te, magad, az, hogy a te életed mit mutathat fel Istenből. "Nem lehet Isten akarata, hogy én beteg legyek." Ha Isten akarata volt, hogy a saját Fiát összetörje, miért ne törne össze téged is? Istennél nem számít, ha állhatatosan hozzá méred magad a szentség eszményéhez, hogy milyennek kellene lenned, hanem az számít, hogy élő kapcsolatban vagy-e Jézus Krisztussal és egészen Őrá bízod-e az életedet, akár egészséges vagy, akár beteg.
    A keresztyén tökéletesség soha nem emberi tökéletesség, hanem az Istennel való olyan teljes egység, mely az élet jelentéktelen dolgaiban is megmutatkozik. Amikor engedelmeskedsz Jézus Krisztus hívásának, az első ami feltűnik neked, hogy milyen jelentéktelenek azok a dolgok, amiket tenned kell. A másik felfedezésed pedig az, hogy úgy látszik, más emberek zavartalanul boldog életet élnek. Az ilyen életekből arra következtethetsz, mintha Istenre nem is lenne szükség, emberi erővel és igyekezettel is elérhetjük azt a szintet, amit Isten kíván. Az elbukott világban ez sohasem lehetséges. Arra hívott el Isten, hogy vele tökéletes kapcsolatban éljek és másokban is azt a vágyat ébresszem, hogy vele járhassanak. Nem az a cél, hogy engem csodáljanak. Ha magamra gondolok, megakadályozom, hogy Isten használhasson. Isten nem arra törekszik, hogy tökéletes példánnyá tegyen engem az Ő kiállításán; hanem el szeretne vezetni oda, ahol Ő felhasználhat. Engedd, hogy azt tegye, amit jónak lát!
    Simul justus et peccator 2010-12-04 16:49:28
    Jézus küzdelmes imája
    És halálos gyötrõdésben mind buzgóbban imádkozott.
    (Lukács 22, 44)
    Jézus az imádkozás dolgában is dicsõséges példáképünk. Minél hevesebben tört rá a félelem, annál buzgóbban imádkozott. Minél erõsebb lett a kísértés, ami le akarta téríteni az engedelmesség útjáról, annál erõsebben kapaszkodott az Atyába. A legnagyobb gyengeség órája volt ez. Az Õ testének, azaz földi életének napjaiban (Zsid 5, 7) minden oldalról kísértés támadta. Hiszen a test erõtelen és fogékony a bûn minden támadására.
    A Megváltó Gecsemánéban jutott el az erõtlenség mélypontjára. A halál rettegtetése mögött, amely a földre sújtotta, maga a Sátán állt. Az Úr világosan megmondta, hogy a világ fejedelme jön ellene (Jn 14, 30). Szenvedése a „sötétség órája" volt (Lk 22, 53) és ennek hatalma a tanítványok álmosságában is megmutatkozott. Az ellenség el akarta szigetelni az Úr Jézust, hogy annál könnyebben gyõzze le Õt. A Sátán azt mutatta Jézusnak, hogy szinte lehetetlen az elõtte álló nehéz utat megjárnia. Rettenetes feszültség támadt az Úr lelkében, de a legnagyobb feszültség sem tudta Õt elszakítani az Atyától. Tovább imádkozott és nem engedte el az Atya kezét. Amint a Zsidókhoz írt levél írója mondja: „Erõs kiáltás és könnyhullatás közben könyörgésekkel és esedezésekkel áldozott." Erõtlenségében önmagát tette az oltárra Istennek. Egy pillanatra sem gyõzhetett rajta a gyengeség. A teher majdnem agyonnyomta, véres verejtéket sajtolt ki belõle, de nem hátrált meg. Nem hagyta abba az imádkozást, kitartott, míg csak teljes gyõzelemre nem jutott.
    Jézus legyen a példaképünk! Ha aggodalom és félelem tör rád, azonnal fordulj imádságoddal az Úrhoz. Ha rossz gondolatok félelmesen reád telepszenek, mélységbe akarnak rántani, kiálts Jézushoz, Õ hozzád hasonlóan megkísértetett, gyõzelme a tied is! Ne engedj a gonosznak! Fogózz hittel Jézusba, Õ szeret és nem ejt el téged, mert az Õ drágán megvásárolt tulajdona vagy. Ne állj meg félúton, hanem hittel és kitartó imádsággal törj egészen keresztül, amíg el nem mondhatod te is a zsoltáríróval: „Vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat; megerõsítette lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét" (Zsolt 40, 2-4).
    Simul justus et peccator 2010-12-04 16:49:11
    Szüntelenül az Úrra nézni
    „Szüntelenül az Úrra tekintek, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van" (Zsolt 16,8).
    Így kell élnünk. Ha szüntelenül az Úrra tekintünk, akkor a miénk a legnemesebb társ, a legszentebb példakép, a legkedvesebb vigasztalás és a legnagyobb segítség. Tudatos határozottsággal nézzünk mindig az Úrra, és váljon ez állandó életformánkká. Mindig az Úr szemét keresse szemünk, hangjára figyeljen fülünk - ez az istenfélő ember helyes magatartása. Isten közel van a hívőhöz, bárhová néz, meglátja Istent. Ő irányítja a hívő életét, Ő tölti meg tartalommal a gondolatait.
    Mennyi hiábavalóságot kerülhetnénk el, mennyi bűnt győzhetnénk le, mennyi erényről tehetnénk bizonyságot, mennyi örömöt tapasztalhatnánk meg, ha valóban szüntelenül az Úrra néznénk. Miért nem tesszük hát ezt?
    Csak így lehetünk biztonságban. Ha sohasem feledkezünk meg az Úrról, egyre nagyobb biztonságot és bizonyosságot érzünk, mert valósággá válik, hogy Ő közel van hozzánk. Jobbunkon van, hogy vezessen és segítsen minket. Nem tántoríthat meg sem a félelem, sem az erőszak, sem a csalárdság, sem a ravaszság. Akinek Isten van a jobbján, az biztosan áll. Nem fél az igazság ellenségeitől. Hiába támadnak rá, Isten erősen tartja őket. Isten velünk marad. Kitől kellene hát félnünk?
    Simul justus et peccator 2010-11-24 07:13:46
    Napi Ige és gondolat
    *****
    2010. november 24. szerda
    Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. (Zsidó 4:12)

    Néhány hete a következő hírt olvastam az egyik weboldalon: Hazánkban évente mintegy százezer Biblia jelenik meg és kerül kereskedelmi forgalomba. Ekkora példányszámban, pláne évről évre folyamatosan hasonló mennyiségben nem nagyon fogy más műből; az eladási adatok azt mutatják, még mindig ez a legnépszerűbb könyv. Ez egy örvendetes hír! Ettől örvendetesebb már csak az lenne, ha tudnánk, hogy ki milyen gyakran olvassa és hány ember élete változik meg, és indul el jó irányba a Biblia olvasásának hatására. Persze szerény meglátásom szerint még a templomba járó emberek is viszonylag keveset olvassák a Bibliát. Ha nehezen érthető szakaszhoz érnek, akkor különösen elkedvetlenednek. Pedig nyilvánvaló, hogy egyetlen sora sem véletlen a Szentírásnak. Ismertem egy idős nénit – már jó pár éve nincs az élő sorában – aki saját bevallása szerint negyvenegyszer (!!!) olvasta el életében a Bibliát. Idézgette is elég gyakran, ami alátámasztotta szavait. Nem kérdés: minden nap szükséges egy kis időt rászánnunk a Biblia olvasására, mert ezáltal közelebb kerülünk Istenhez, de jobban megismerjük önmagunkat is! Tudom, hogy elfoglalt vagy, de élj a lehetőséggel! Nem fogod megbánni!
    ******************************************************************
    A nap gondolata:
    Az emberek nem lusták. Egyszerűen nincs olyan céljuk, ami motiválná őket. (Anthony Robbins)
    ********************************************************
    Imádság:
    Csendesítsd le szívünket, Jézusunk, hogy meghalljuk szereteted és életünket megigazító útmutatásod szavát. Ámen

    ____________________________________________________________
    napiigeesgondolat levelezőlista - napiigeesgondolat@lev-lista.hu
    Leiratkozás a listáról: http://lev-lista.hu/pub/napiigeesgondolat
    Készíts magadnak levelezőlistát vagy hírlevelet egy perc alatt!
    ____________________________________________________________
    http://lev-lista.hu - A levelezőlista szolgáltató
    Simul justus et peccator 2010-11-23 07:42:18
    Napi Ige és gondolat
    *****
    2010. november 23. kedd
    Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. (Zsidó 4:12)
    Kiprédikált a pap! – mondta a múltkorában egyik ismerősöm. Miből gondolod? – kérdeztem tőle. Abból, hogy a múlt héten összevesztem a szomszédommal, erre vasárnap az volt a prédikációban, hogy ne legyünk szeretetlenek. Ez kiprédikálás? Egyáltalán nem! Szerintem annyi történt, hogy Isten szolgája Isten Lelkétől vezérelve elmondta az Ige üzenetét, amely szíven találta az egyik hallgatót. Ilyenkor az a kérdés, hogy kinek, vagy minek enged az ember. Dönthetünk ugyanis úgy, hogy megsértődünk. Többet nem megyek a templomba, otthon is tudok imádkozni! Vagy dönthetünk úgy, hogy engedjük Isten Lelkét munkálkodni életünkben és nem megsértődünk, hanem magunkra vesszük az Ige üzenetét és szeretetlenség helyett megbékélünk azzal vagy azokkal, akikkel „sikerült” összeveszni. Ha az Ige szíven talál, akkor nem a sértődöttség a helyes magatartás, hanem az, ha még inkább Isten irányába fordulok és elkötelezem magam még jobban a Neki szentelt életre. Te melyiket szoktad választani a két lehetőség közül?
    ******************************************************************
    A nap gondolata:
    A türelem nem egy passzív dolog, ellenkezőleg, az aktivitást jelenti, valójában az erőfeszítéseink összpontosításáról van szó. (Edward G. Buwer)
    ********************************************************
    Imádság:
    Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy leveszed vállainkról problémáinkat és terheinket. Kezedbe helyezve azokat szívünk és lelkünk békére lel, s figyelni tudunk a csodákra, melyeket szereteted által adtál nekünk. Ámen
    Simul justus et peccator 2010-11-18 07:45:43
    Az úrvacsora erõsítés a harcra
    A hálaadás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösség-e?
    (1 Kor 10, 16)
    Az úri szent vacsora erõsítésül szolgál. Valósággal részt nyerünk általa Jézus megdicsõült életébõl. Az apostol Izrael pusztai vándorlásával hasonlítja ezt össze. Már akkor „lelki eledel" és „lelki ital" volt ez. A manna és a kõsziklából fakadt víz nem természetes úton keletkezett, hanem csodálatos módon, Isten Lelke által. Mennyivel inkább az úrvacsora, ez a csodálatos lelki ajándék.
    Ha hittel vesszük a kenyeret és a hálaadás poharát, akkor az Úr megdicsõült testében és vérében részesedünk. De hittel való élvezésrõl és nem átlényegülésrõl van itt szó. Vagy mégis csupán emlékvacsora ez? Nem maga Jézus mondta-e: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre?" Bizonyos, hogy rá emlékezünk közben; szenvedésére és halálára gondolunk. Maga az úrvacsora átütõ módon hirdeti az Úr halálát, mi pedig vallást teszünk benne õróla, aki testét adta, vérét ontotta értünk. De nem csupán emlékezés ez. A Megváltó valósággal megvendégel vele. Az Õ asztalának vagyunk a vendégei. Megdicsõült életének erõit osztja szét közöttünk. Tehát nemcsak lelkileg szolgál javunkra, hanem még testileg is áldásul szolgál. Így is mondhatnánk, hogy mélyebb valónkat a maga egészében befolyásolja, ahol törekvéseink, terveink, egész gondolkodásunk gyökerezik és formálódik (Róma 8, 5). Jézus megdicsõült testének vétele az alapja a mi egykor bekövetkezõ megdicsõülésünknek is.
    Mint ahogyan az úrvacsora hittel való vétele által áldott erõk áradnak életünkbe, ugyanúgy lehetséges az is, hogy méltatlan használatával a halál erõi hatnak ki ránk. Akik tehát nem az övéi és méltatlanul eszik a kenyeret és isszák a bort, vétkeznek az Úr teste és vére ellen és egyben ítéletet esznek és isznak maguknak, mert nem becsülik meg az Úr testét és nem különböztetik azt meg a más, közönséges ételtõi. Ennek aztán betegség, talán még korai halál is lehet a következménye. Nem jelenti ez az örök kárhozatot, de könnyelmûségük miatt az ilyenek az Úr ítélõ, fegyelmezõ keze alá kerülnek - csak azért, hogy megmeneküljenek az örök kárhozat szörnyûségétõl.
    Simul justus et peccator 2010-11-18 07:45:25
    November 18.
    BELSŐ SZABADSÁG ÁLTAL GYŐZÜNK
    "Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek..." (Jn 8,36).
    Ha meghagytuk magunkban az egyéni véleménynek bármilyen kicsi maradványát, az mindig ezt mondja: "Nem tudom megtenni." A személyiség sohasem mondja ezt, hanem elmélyed Istenben és mindig többet szív magába. A személyiség egyre többet és többet kíván Istenből, ilyennek vagyunk teremtve. Képességünk és rendeltetésünk, hogy Istenhez jussunk. De a bűn és az egyéniségünk visszatart. Isten megszabadít a bűntől, egyéniségünktől nekünk kell megszabadulnunk azáltal, hogy természeti életünket átadjuk Istennek és feláldozzuk, míg engedelmesség által át nem változik szellemi életté.
    Isten figyelemre sem méltatja természettől való egyéniségünket szellemi életünk kifejlődésében. Parancsa egyenesen keresztülhúzza természeti életünket és vigyáznunk kell, hogy Isten mellé álljunk, vele tartsunk, nehogy szembe kerüljünk vele és így szóljunk: "Ezt nem tudom megtenni!" Isten nem akar zablával rászorítani, nekünk kell magunkat megfegyelmezni. Nem Isten ejti foglyul gondolatainkat és képzeletünket, nekünk magunknak kell ezt megtennünk. Ne mondj ilyet: "Ó, Uram, gondolataim ide-oda kalandoznak!" Ne engedd meg ezt! Szakadj el egyéniséged zsarnokságától és szabadulj fel személyiséggé!
    "Ha a Fiú megszabadít..." A "Fiú" helyett ne mondj "Megváltó"-t. A Megváltó a bűntől szabadít meg; itt azonban arról a szabadságról van szó, amire a Fiú szabadít fel. Erről beszél Pál a Galata 2,20-ban: "Krisztussal együtt megfeszíttettem". Természetes egyéniségét hagyta megtörni és személyisége eggyé lett Urával; nem beleolvadt, hanem eggyé lett vele. "Valósággal szabadok lesztek!" Szabadok legbensőbb lényetekben, szabadok belülről. Mi inkább a magunk erejével akarunk élni, minthogy Jézussal eggyé válva, tőle nyerjük az erőt.
    *
    Simul justus et peccator 2010-11-16 08:06:14
    Ideigvaló tanítványok
    Ettõl fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül és nem jártak többé vele.
    (János 6, 66)
    Sokan hittek Jézusban, de hitüket nem az Õ beszédére alapozták, amely pedig lélek és élet. Ezért csak felszínes, látszathitük volt. Jézus felismerte ezeket az áltanítványokat és átlátott rajtuk. Nem is akarta maga mellett tartani ezeket, hanem választás elé állította õket. Mi indította követõit, hogy hátat fordítsanak a Megváltónak? Megütköztek a beszédén. Kemény, emészthetetlen beszéd volt ez számukra. Jézus elõször csodálatosan megvendégelte õket, ami tetszett nekik. De most tovább akarja õket vezetni: az adománytól az adományozóhoz, aki nemcsak adja a kenyeret, hanem Õ maga az igazi kenyér.
    Sokan várnak áldást az Úrtól, de Õt magát nem kívánják. Nyomorúságukban hozzá jönnek segítségért, kegyelmének jeleit szívesen elfogadják, de nem lépnek bensõséges közösségre vele. A Jézussal való kapcsolatban nemcsak akaratunk és tudatunk részesül, hanem egész lényünk. Természetünket is áthatja az Õ megdicsõült lénye. Sõt, ha alvás közben, vagy eszméletlenségben öntudatunk ki is hagy, a Vele való kapcsolatunk megmarad. Ezt a boldog igazságot nem értették meg az említett tanítványok és megütköztek benne. Még nem ismerték fel azt, hogy nekik kizárólag és egészen az Úrra van szükségük. Jézus ekkor szándékosan idézte elõ a szétválást. Úgy beszélt, hogy azokat, akik nem teljes szívükbõl keresték Õt, visszariasztotta. Õ döntésre hív, el akarja választani a valódit a hamistól. Jézusnál nem a tömeg számít, Õ odaszentelt tanítványokat akar. Amikor egy alkalommal nagy tömeg kísérte, olyan döntõ, kemény szót mondott az Õ követésérõl, hogy azok, akik csak sodródtak, minden kedvüket elvesztették (Lk 14, 25-26).
    Jézus elküldi magától azokat, akik nem szívbõl ragaszkodnak hozzá. Ezzel tiszta helyzetet teremt. Akit most elutasít, talán késõbb igazán jön majd. Senkít ne akarjunk minden eszközzel Jézushoz kapcsolni. Akit Jézus és az evangélium nagyszerûsége nem ragad meg, inkább menjen. Talán késõbb szükségét érzi majd, hogy megkeresse Õt. Jobb az elszakadás, mint a felemás helyzet és félszívvel történõ állásfoglalás. Jézus nem tartóztatta azokat, akik elmentek és nem volt megbántva, amiért cserbenhagyták. Sajnálja õket, mert tudja, hogy nélküle sötét éjszakába jutnak. De az Úr csak teljes értékû tanítványokat akar, akiket szilárd hit kapcsol össze vele.
    ×
    Simul justus et peccator 2010-11-16 08:05:57
    Hatástalan fegyverek
    „Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, amely törvénykezni mer veled..." (Ézs 54,17).
    Az ellenség táborában nagy a csengés-bongás: fegyvereket kovácsolnak a hívők legyőzésére. Nem tehetnék azonban ezt sem még, ha a hívők Ura nem engedné meg nekik, hiszen Ő teremtette a kovácsot is, aki az izzó parazsat éleszti. Lám, milyen szorgalmasan dolgoznak! Mennyi kardot és dárdát készítenek! Hadd csinálják csak, úgysem mennek velük semmire, mert minden fegyveren ott a felirat: „Célt téveszt".
    Most pedig figyeljünk egy másik lármára: a szidalmazó beszédre. A nyelv félelmetesebb fegyver, mint amit üllőn kikalapálnak, és mélyebb sebet vág a kardnál és a dárdánál. Mi lesz velünk most? Rágalmazás, hamisság, gyanúsítgatás, gúny - a nyelv megannyi mérgezett nyílvesszője; ki állhat meg velük szemben? Az Úr, a mi Istenünk megígéri, hogyha nem is tudjuk elhallgattatni ezeket, Ő megszabadít, hogy a csúf nyelvek tönkre ne tegyenek minket. Most ugyan kárhoztatnak minket, de végül ők fognak kárhoztatni, éspedig mindörökre. A hazugságokat szóló szájak elnémulnak, és valótlanságaik csak dicsőségére válnak majd azoknak, akik annyit szenvedtek miattuk.http://doulos.hu
    Simul justus et peccator 2010-11-16 08:04:28
    A szent életének próbája nem a siker, hanem a hűség. Keresztyén munkánk céljaként a sikert akarjuk látni; pedig a cél az, hogy Istent dicsőítsük életünkkel. Istenben Krisztussal elrejtve éljünk emberi állapotunkban. A mi emberi kapcsolataink talaján látszik meg Isten tökéletes élete.
    Simul justus et peccator 2010-11-14 08:25:24
    Az Ő nevében
    „Amit csak kértek majd az én nevemben, azt megteszem..." (Jn 14,13).
    Mi minden benne van ebben az ígéretben! Összes szükségletem, a kicsiny és nagy dolgok mind benne vannak ebben az „amit csak"-ban. Jöjj, én lelkem a kegyelem királyi széke elé, és halld meg az Úr szavát: „Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm" (Zsolt 81,11).
    Milyen bölcs ez az ígéret! Mindig Jézus Krisztus nevében kell kérnünk. Ez bátorít minket, de egyben dicsőíti is Krisztus nevét. Mindig jogunk van arra, hogy Krisztus nevében kérjünk. Néha rejtve vannak számunkra jogaink, különösen azok, amelyek Istennel való kapcsolatunkat vagy kegyelmének megtapasztalását érintik. Ilyenkor azonban Jézus Krisztus neve éppen olyan hatalmas Isten trónja előtt, mint bármikor máskor, és nevére ekkor is teljes bizalommal hivatkozhatunk.
    Milyen tanulságos ez az ígéret! Nem kérhetek mást, csak azt, amire Krisztus is ráütheti a pecsétjét. Ne merjem önző és akaratos kéréseim alá odatenni az Úr Jézus nevét. Csak azt kérhetem Jézus Krisztus nevében, amit Ő is kérne, ha az én helyemben volna. Nagy kiváltság, hogy úgy kérhetünk Jézus Krisztus nevében, mintha Ő maga tenné ezt. Iránta való szeretetünk soha nem engedheti meg, hogy olyan kérés alá tegyük az Ő nevét, amellyel Ő nem érthet egyet.
    Valóban csak olyan dolgokat kérek, amit az Úr Jézus jóváhagyhat? Kéréseim alá tehetem nyugodtan az Ő pecsétjét? Ha igen, akkor megkapom mindazt, amit az Atyától kérek
    Simul justus et peccator 2010-11-14 08:23:52
    Hamis keresztyének
    Belopódzkodtak hamis atyafiak, akik azért lopakodtak közénk, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban vett szabadságunkat.
    (Gal 2, 4)
    Már az elsõ idõkben is akadtak hamis atyafiak, akik testvérnek adták ki magukat, de nem voltak azok. Pál jobban szenvedett tõlük, mint Krisztus kimondott ellenségeitõl. Voltak például zsidók, nem is kevesen, akik beléptek Jézus gyülekezetébe, de zsidóságukat nem vetkõzték le. A törvény alatt maradtak és gyanakodva figyelték azokat, akiknek életében érvényre jutott Jézus teljes szabadsága. Kémek, leselkedõk, hírhordók voltak, akik az élõ hitû keresztyéneket ismét a szolgaság igájába akarták visszavinni.
    Ma is vannak olyanok, akik például törvényeskedõ módon súlyosan elítélnek mindenkit, aki valamilyen alkoholféleséget fogyaszt. Alacsonyabb rendû keresztyéneknek tartják õket, mert a saját önmegtartóztatásukból (ami önmagában véve hasznos és áldott dolog) mindenki számára kötelezõ tõrvényt csinálnak. Az Isten országa azonban „nem evés és nem ivás". Az ember nem azért válik Isten országának polgárává, mert étel vagy ital dolgában így vagy úgy gondolkodik vagy cselekszik. A fõdolog mégiscsak az „igazság, békesség és Szentlélekben való öröm", Ez a fõ, de a törvényeskedõ emberek a mellékes dolgokra helyezik a hangsúlyt. Így az ítélkezés bûnébe esnek és megzavarják az embereket. Hamis keresztyének az ilyenek, akiknek soha nem volt alapos megtérésük, soha nem mentek be a szoros kapun. Mert az egyetlen ajtó, ami a mennybe vezet, Jézus Krisztus maga. Õk azonban „belopakodtak" (Jn 10, 1), hogy zavart keltsenek. Pál apostol nem elhamarkodottan, hanem megfontoltan írta le a fenti mondatot. Szent méltatlankodás és nem testi keserûség hangzott belõle, az Úr ügyét mélyen és komolyan átérezte.
    Vannak emberek, akik állítólag megtértek, de valójában csak zavaros dolgokat visznek be abba a keresztyén körbe, ahová csatlakoznak. Csak zûrzavart támasztanak. Mindig voltak ilyen sajnálatra méltó emberek, akiknek a megtérése csupa visszásság, zavaros dolog. Becsvágyó lényüket nem vetkõzték le, szerepelni akarnak és embereket magukhoz vonzani. Szeretetlen bírák és hamis lelkületet terjesztenek. Bárcsak felfedne elõttünk Isten minden hamisságot, hogy se magunkat, se másokat meg ne csaljunk és meg ne károsítsunk!
    Simul justus et peccator 2010-11-14 08:20:39
    November 14.
    ISTENI TERVEK FELFEDEZÉSE
    "Az Úr vezérelt engem ez utamban..." (1Móz 24,27).
    Annyira eggyé kellene lennünk Istennel, hogy ne legyen szükségünk folytonos vezetést kérnünk. A megszentelődés Isten gyermekeivé tett minket, és a gyermek életének természetes vonása az engedelmesség. Ha engedetlen akarna lenni, azonnal ösztönszerűen észreveszi a diszharmóniát. A szellemi élet területén az ösztönösen megérzett belső zavar Isten Szellemének az intése. Amikor Ő megdorgál, abban a pillanatban állj meg! Újulj meg elméd szellemében, hogy megértsed, mit akar Isten. Ha Isten Szellemétől újjászülettünk, kegyességünk kudarca, ha ebben vagy abban vezetést kérünk. "Az Úr vezérelt engem", és ha visszanézünk, meglátjuk azt a csodálatos tervet, amit - amikor újjászülettünk - Istentől elfogadtunk.
    Mindannyian megláthatjuk Istent a rendkívüli dolgokban, de ahhoz már szellemi képzettség kell, hogy minden kis részletkérdésben is meglássuk Őt. Soha ne gondolj arra, hogy a "véletlen"-nek nevezett esemény nem Isten rendelése! Légy kész, hogy mindenben felismerd Isten terveit! Őrizkedj attól, nehogy bálvánnyá tedd saját meggyőződésedhez való ragaszkodásodat, ahelyett, hogy Istennek rendelnéd alá magad! "Sohasem fogom ezt megtenni" - pedig valószínű, hogy mégis meg kell tenned, ha az Ő szentje vagy. Nem élt a mi Urunknál következetlenebb lény ezen a földön, de Atyjával szemben sohasem volt következetlen. A szent ne valamilyen elvhez legyen hűséges, hanem az isteni élethez. Az isteni élet mindig újra felfedezi az isteni gondolkozást. Könnyebb fanatikusnak lenni, mint hűségesen hívőnek, mert meglepően megalázó Isten iránt hűségesnek lenni - különösen a lelki gőg számára.
    Simul justus et peccator 2010-11-13 08:15:05
    Ismerd meg jobban Istent!
    „Felfedezheted-e Isten mélységeit?” (Jób 11:7 NAS)
    Isten mélyebb megismerése életre szóló kalandot jelent. Amit eddig megtudtál Istenről, annak csillapíthatatlan étvágyat kell keltenie benned aziránt, hogy még többet megtudj róla. Soha nem lehetsz elégedett azzal, amennyit eddig tudsz róla. Íme négy gyakorlati haszna Isten megismerésének:
    1) Áldás. Minél jobban ismered Istent, és engedelmeskedsz akaratának, annál inkább tapasztalod áldásait. „Ha megtartod rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket én ma parancsolok neked, akkor jó dolgod lesz neked és utódaidnak…” (5Mózes 4:40 NLT).
    2) Béke. „Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek… megismerésében” (2Péter 1:2). Minél jobban ismered Istent, annál nagyobb békességed lesz. Igen, lesznek küzdelmek és akadályok, de az Ő közelségében még olyankor is azt fogod érezni, hogy minden jól van.
    3) Bölcsesség. Pál azt kérte imádságban, hogy Isten adja az efézusiaknak „a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt” (Efézus 1:17). A bölcsesség azt jelenti, hogy a helyes megvilágításban látjuk a dolgokat. A kinyilatkoztatás az, amikor Isten túllép elméd korlátain, és megmutat olyan dolgokat, amikről másként nem tudnál. Ahelyett, hogy egyszer s mindenkorra szóló megoldást találnál az élet problémáira, minden nap „a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkével” járhatsz.
    4) Szabadság. „…amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabszolgái voltatok, amelyek lényegüket tekintve nem istenek” (Galata 4:8 NAS). Anélkül a biztonságérzet nélkül, amely abból adódik, hogy ismered Istent, és ő látja az életedet, rabszolgájává válsz a körülményeknek, érzelmeknek vagy más emberek véleményének. Ne akarj így élni! Inkább ismerd meg jobban Istent!

    1Krón 12,23-15,29Jn 10,22-42Zsolt 83,9-18
    Simul justus et peccator 2010-11-12 08:03:32
    November 12.
    SZELLEMIVÉ LETT ÉLET
    "Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak; íme újjá lett minden" (2Kor 5,17).
    Hogyan képzeled el a lelked megmentését? A szabadulás megtapasztalása valóban megváltoztatott mindent az életedben, többé nem nézed úgy a dolgokat, mint megszoktad azelőtt? Kívánságaid újak, a régi dolgoknak nincs hatalmuk többé feletted? A megtapasztalás egyik próbaköve az, hogy megváltozott számodra a dolgok fontossági sorrendje. Ha még mindig élnek a régi kívánságaid, nincs értelme újjászületésről beszélned. Ezzel csak önmagadat ámítod. Ha újjászülettél, Isten Szelleme valóságosan megbizonyítja a változást mindennapi életedben és gondolkozásodban. Amikor válságba kerülsz, te csodálkozol majd legjobban, hogy mennyire különbözöl attól, aki voltál. Még elképzelni is lehetetlen, hogy ezt te tetted. Teljesen és csodálatosan más lettél, és ez bizonyítja, hogy megmentett lélek vagy.
    Milyen változást hozott üdvösségem és megszentelődésem? Például ezt: az 1Korintus 13 világosságában állok-e, vagy kibúvókat keresek? A váltság, amit a Szent Szellem vitt véghez bennem, szabaddá tesz egészen. Amíg a világosságban járok - mint ahogyan Ő a világosságban van -, addig Ő nem lát semmi megróni valót, mert az Ő élete bennem részletesen kimunkál mindent, nemcsak a tudatos életemben, hanem annál mélyebben is.
    ×
    Simul justus et peccator 2010-11-12 08:03:16
    A lagymatagság veszélye
    Így mivel langymeleg vagy, sem hideg, sem forró: kiköplek a számból.
    (Jelenések 3, 16)
    Semmi sem elviselhetetlenebb az Úr Jézusnak, mint a lagymatagság. Inkább legyen valaki hideg, mint langymeleg! Vajon miért? Mert a lagymatagságban hamisság van és Jézus elõtt minden utálatos, ami nem õszinte, nem világos. Ez ellentmond lényének, mert Õ maga az igazság. A hideg emberbõl könnyebben lehet még forró, mint a langymelegbõl, aki önmagát csapja be. A Megváltó égõ szívû embereket keres, akik égnek a buzgóságtól és szeretettõl.
    Valószínû, hogy Laodiceában is jólétben éltek. Az ember ilyenkor úgy érzi, hogy gazdag és lelkileg betelt. A langymeleg ember valójában sohasem gazdag Istenben, csak annak képzeli magát. Az Úrban gazdag lelkek önmagukban szegénynek érzik magukat, ezért újra meg újra vágyakozva nyúlnak ki Isten ajándékai után. A lelki szegénység Isten országa polgárainak elsõ ismertetõjele (Máté 5, 3). A lagymatag lélek mindig betelt, s mert nincsen egészséges étvágya, élvezeti és izgatószerek után vágyódik. Isten egyszerû Igéje nem elég neki. Elkényeztetett ízlése van, válogat az Ige magyarázatában, kritizálja az igehirdetõket. Ebbe a lelki elteltségbe jutottak a korinthusiak is. Ezért ítélkeztek a prédikátorok felett, ahelyett hogy mindegyikük szolgálatát a maguk lelki ajándéka szerint elfogadták volna. „Immár jóllaktatok!" - mondja nekik az apostol. - Nem lettünk mi is ilyenek? Vagy a szomjas földhöz hasonlítunk, amely bõségesen fogadja magába a vizet? Az igénytelenség dicsérni való a földi dolgokban, de lelki vonatkozásban nagyon rossz. A lelki életben úgy haladunk jól elõre, ha az Úr Jézus kegyelmére mindjobban rászorulunk és egyetlen óráig sem tudunk nélküle élni. - Langymelegek lehetünk a magunk túlbecsülése vagy világias gondolkozása miatt is. Az elbizakodottság és beképzeltség mögött önámítás van. Az ember bebeszéli magának, hogy gazdag, pedig szegény, szánalomra méltó és nyomorult. - Legyünk éberek! Sámson elveszítette az erejét és nem is tudta. Így van ez Jézus tanítványainál is.
    „Ó, hadd szeresselek hûn s igazán! Ím így esdeklek én késõn, korán. Segíts, ó Jézusom, hogy én téged nagyon s mindig jobban szeresselek. - És hogyha baj, nyomor övez körül, A Sátán cselt vet rám s titkon örül; Te õrizd szívemet, hogy én csak tégedet, csakis téged szeresselek!"
    Simul justus et peccator 2010-11-12 08:03:01
    A megszentelt lelkek megelégülnek
    „... népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az ÚR" (Jer 31,14).
    Figyeljünk a két birtokra: Az én népem az én javaimmal. Tehát azok laknak jól Isten javaival, akik az Ő népéhez tartoznak. Isten szereti őket, mert ők is szeretik Istent. Istenüknek nevezik Őt, Ő pedig népének hívja őket. Isten örömmel a magáénak vallja népét, népe pedig örömmel vallja, hogy Istenhez tartozik. Kölcsönös boldogító kapcsolat áll fenn Isten és népe között.
    Ezek az emberek „jóllaknak". Ez igen nagy dolog. Az emberek között nagyon kevés a megelégedett, bármilyen is a sorsuk. Mohók, sóvárak, és szüntelenül azt kiáltják: még többet! Csak a megszentelődött lélek megelégült lélek. Akik megtérnek, megelégülnek.
    Nem csoda, ha Isten népe „jóllakik" az Úr „javaival". Az Ő ajándéka jósága, amelybe nem keveredik semmiféle önzés. Ő korlátlanul ajándékoz, kárhoztatás nélkül irgalmaz, változatlanul szeret, fenntartás nélkül szívén hordoz. Ha Isten jósága nem elégít meg minket, akkor ugyan mi más lenne erre képes? Ha pedig még mindig zúgolódunk, bizonyára olyan kívánság van bennünk, amelyről Isten bölcsessége és szeretete tudja, hogy azt nem szabad teljesítenie.
    Uram, én meg vagyok elégedve. Legyen áldott érte a Te neved!
    Simul justus et peccator 2010-11-12 07:59:10
    Gondolatok a mennyről
    „…elmegyek helyet készíteni a számotokra.” (János 14:2)
    Amikor a mennyről van szó, a Biblia épp csak annyi információt ad, amivel felkelti érdeklődésünket, de nem elégíti ki a kíváncsiságunkat. Íme három információ a mennyről: 1) „Nem lesz többé átok…” (Jelenések 22:3). A sátán sem lesz ott – nem úgy, mint az Édenben – hogy kísértsen minket, így nem fogunk elbukni. A legjobb formánkban leszünk – örökre. Minden újévi fogadalom, amit valaha tettünk, valósággá lesz. 2) „és [Isten] letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom…” (Jelenések 21:4). Nem lesz romló egészség, nem lesznek gyászoló szívek vagy összetört otthonok. A temetkezési vállalkozónak semmi keresnivalója nem lesz ott. 3) „…és szolgái szolgálnak néki” (Jelenések 22:3 Károli). Mi a szolgálat, ha nem termékeny munka? Jézus azt mondta, hogy akik most hűségesek a kevésen, azokra sok dolog lesz bízva akkor. Az első Édenben Isten feladatokat bízott Ádámra és Évára; vajon ne tenné ugyanezt a második Édenben is? „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége…” (Ézsaiás 9:7). Isten új világát a növekedés fogja jellemezni. Növekvő bolygók? Bővülő színskála? Fokozódó zene? Az is lehet. Mi mást tenne a Teremtő, mint hogy teremt? Lesznek közülünk olyanok, akik ugyanúgy fognak szolgálni, mint most? Vajon a földi megbízatások nem utalások-e a mennyeire? Egy dolog bizonyos: szeretni fogod; soha nem leszel fáradt, önző vagy legyőzött; tiszta fejjel, fáradhatatlan izmokkal és soha nem fogyó örömmel tudsz szolgálni. A Menny tökéletes hely a tökéletessé lett emberek számára, ahol együtt lehetünk tökéletes Urunkkal. És most jön a legjobb rész: Jézus megígérte: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (János 14:3).

    1Krón 10,1-12,22Jn 10,11-21Zsolt 83,1-8
    Simul justus et peccator 2010-11-11 08:18:48
    Jézus Krisztus, köszönjük, hogy te áttörted a bűn számunkra áttörhetetlen falát. Köszönjük, hogy utat készítettél a mennyei Atya házába. Szeretnénk urunk, ha hazavezetnél bennünket. Ha elindulhatnánk feléd. Ha eddig nem tettük volna meg, most szeretnénk ezt megtenni. Bocsásd meg saját ötleteinket! Bocsásd meg, mikor mi akarunk érteni mindenhez, és nem rád figyelünk! Tudjuk Urunk, hogy hatalmas vallási rendszerek léteznek újjászületés nélkül. Óvj meg minket attól, hogy mi is csak idáig jussunk! Kérünk, légy bűn-bánatunkkal! Mutass rá arra, mi mindent adjunk át neked, mi mindent hagyjunk el! Most, amikor ezt az évet letesszük színed előtt, segíts, hogy valóban a halálba adjuk mindazt, ami tőled visszatart! Kérjük Urunk a Lélek áldását életünkre! Tudjuk Urunk, hogy a szél fú, ahova akar. Szeretnénk annak zúgását hallani, sze-retnénk a lelki ajándékokat megkapni! Segíts minket Lélek által feltöltekezett gyülekezeteddé lenni! Áldj meg minket, amikor erről bizonyságot teszünk! Kérünk, te légy a bizonyságtételünkkel! Mert tudjuk, hogy a Lélek fú, de mi nem tudjuk irányítani, hogy hova fújjon. Te adj igaz megtéréseket, munkálj újjászületett életeket! Használj fel ebben a munkában bennünket is, nagy ne-ved dicsőségére!
    Simul justus et peccator 2010-11-11 07:55:21
    Imádság
    Mindenható Istenünk, alázatosan kérünk, hogy tudjunk téged őszin-tén tisztelni, előtted szívünkből hódolni és magasztalni, dicsőíteni.
    Bocsásd meg, hogy annyira a vérünkké vált a dicsekedés, hogy sok-szor már észre sem vesszük, amikor megloptuk a te dicsőségedet, amikor nem merjük vállalni, hogy valamit kegyelemből, ajándékkép-pen kaptunk tőled, hanem dicsekszünk vele.
    Segíts el minket oda, hogy igazán megalázzuk magunkat előtted. Hogy lássuk, ki vagy Te, aki élsz és uralkodsz örökkön örökké, aki-nek a föld csak lábaidnak zsámolya. Hadd lássuk, milyen nagy csoda az, Istenünk, hogy eközben mégis személy szerint számon tartasz minket, fontosak vagyunk neked, és mindent megteszel a megmenté-sünkért.
    Kérjük, beszélj most velünk ebben a csendes órában igéd által. Segíts minket, hogy bizalommal, nyitott szívvel fogadjuk szavadat. Ajándékozz meg az engedelmesség lelkével, hogy készek legyünk azt azonnal tenni is. Ismered mindannyiunk terheit, nyomorúságát. Tu-dod, hogy milyen hálával, vagy milyen félelemmel vagyunk most itt. Adj a félelmeinkből szabadulást. Szenteld meg a hálaadásunkat, és formáld, tisztítsd az életünket, hogy majd ha jössz, valóban készen legyünk. Ámen.
    Simul justus et peccator 2010-11-11 07:45:25
    Napi Ige és gondolat
    *****
    2010. november 11. csütörtök
    Szüntelen imádkozzatok! (1Thess 5:17)
    Zsindelyné Tüdős Klára írja, hogy sokáig nem tudott mit kezdeni ezzel a bibliai paranccsal. Valami ásatag, belénk nevelődött gondolat az, hogy csak ünnepélyesen lehet Istenhez fordulni, viszont az életünk folyása annyira hétköznapi s benne oly ritkák az ünnepi pillanatok, hogy ebben a hétköznapiságban úgy gondoljuk, hogy inkább ne is imádkozzunk, hogy ne profanizáljuk az imádságot. Rájöttem lassan, hogy az én cirkományosan szép imádságaim nem őszinték. Nem olyan vagyok én, amilyennek azokban mutatom magam, Isten pedig súlyt helyez az őszinteségre. A dolog tisztázódásához nagyot segített egy kis csibész keresztfiam esti imádsága. Jó családból való volt a gyerek, ahol megtanulta, hogy este imádkozni illik s hát ő beszorította szemét, összekulcsolta a kezét és így imádkozott: Istenem, segíts már, hogy ne mindig az a büdös foci járjon az eszemben! Elmosolyodtam s úgy éreztem, hogy Isten is elmosolyodott ezen a gyermeken, s jónéven vette az őszinteségét. Hát igen! Ha olyanok nem lesztek, mint azok a kisgyermekek......"
    Testvérem! Te a büdös foci kifejezést mire tudnád felcserélni? Ezen kívül: tudunk ilyen őszintén könyörögni az Úrhoz? Vagy azt hisszük, hogy hétköznapi kis dolgainkkal nem kell fárasztanunk az Urat? Tévedünk, ha így gondolkodunk! Imádkozz őszintén és egyszerűen! Nem a nagy ívű, magasröptű gondolatokat hallgatja meg az Úr, hanem az őszinte, szívből jövőket! Így imádkozz ma is és ezután is erre törekedj!
    ******************************************************************
    A nap gondolata:
    Ne csináljatok sablonokat, az Úr az egyiket így vezeti, a másikat úgy. (Zeller)
    ********************************************************
    Imádság:
    Uram! Bocsáss meg nekem azért, mert olykor magam is azt hiszem, hogy bőbeszédűségemért hallgatsz meg, pedig Téged nem a magasröptű megfogalmazások érdekelnek, hanem az emberi szív őszintesége! Így szeretnék naponta eléd állni Téged dicsérve és szívemet kitárva előtted! Ámen
    Simul justus et peccator 2010-11-11 07:39:23
    Szabadok vagyunk, nem a bűn szolgái
    „Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek" (Róm 6,14).
    A bűn uralomra tör: nem elégszik meg szerényebb hellyel, mint a szívünk trónjával. Olykor félünk, hogy legyőz minket, és ilyenkor az Úrhoz kiáltunk: „Ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!" (Zsolt 119,133, Károli ford.) Erre kapjuk Isten vigasztaló válaszát: „A bűn nem fog uralkodni rajtatok". Megtámadhat minket, meg is sebezhet, de soha nem fog uralomra jutni bennünk.
    Ha a törvény alatt lennénk, bűneink ereje fokozódnék, és a bűn végül eluralkodna rajtunk, mert a bűn büntetése éppen az, hogy az ember teljesen a bűn hatalmába kerül. Mivel azonban a kegyelem szövetségében élünk, ez önmagában elegendő biztosíték arra, hogy ne szakadhassunk el az élő Istentől. Isten nekünk kegyelmet ígért, amely által visszafordulunk tévelygéseinkből, megtisztulunk tisztátalanságainkból és megszabadulunk utálatos szokásaink láncaitól.
    Ha rabszolgaként, keservesen kellene megdolgoznunk az örök életért, kétségbeesett kimerültséggel kidőlnénk és feladnánk a harcot, mint a pusztában vándorló nép, amikor visszavágyott az egyiptomi fogságba (2Móz 16,3). Mivel azonban az Úr szabad gyermekei vagyunk, merítsünk bátorságot és vegyük fel a harcot minden romlottságunkkal és kísértésünkkel, abban a biztos tudatban, hogy a bűn soha többé nem hajthat uralma alá bennünket. Isten maga adja nekünk a győzelmet Krisztus Jézus által, akié a dicsőség örökkön örökké. Ámen.
    Simul justus et peccator 2010-11-11 07:38:11
    A DÖNTŐ EMELKEDŐ
    "Vedd a te fiadat..." (1Móz 22,2).
    Isten parancsa ez: "Vedd most", nem pedig "nemsokára". Furcsa, hogy ennyire vitatkozunk! Tudjuk, hogy mi a helyes, de kifogásokat próbálunk keresni, hogy ne kelljen mindjárt megtennünk. Nem lehet "nemsokára" felmennünk az Isten által mutatott magaslatra: most kell megtörténnie! Miután az odaáldozás végbement az akaratomban, azután történik meg a valóságban.
    "És Ábrahám felkelt jó reggel... és elindult arra a helyre, amelyet neki Isten mondott." Milyen csodálatosan egyszerű Ábrahám engedelmessége. Amikor Isten szólt, többé nem tanácskozott testtel és vérrel. Őrizkedj attól, hogy testtel vérrel, azaz saját rokonszenveddel vagy belátásoddal tanácskozz - ezek nem Istennel való személyes viszonyodon alapulnak. Ezek versengenek egymással és akadályozzák Isten iránti engedelmességedet.
    Nem Ábrahám választotta ezt az áldozatot. Mindig vigyázz arra, hogy ne magad válaszd ki a szolgálatot; önfeláldozásod betegség is lehet. Ha Isten édes itallal töltötte meg a poharadat, idd ki hálaadással, ha keserűvel, idd ki a vele való közösségben. Ha Isten gondviselése nehéz időket választott neked, menj át rajtuk, de ne te magad válaszd ki vértanúságod színhelyét. Az olvasztótégelyt Ábrahámnak Isten választotta ki és Ábrahám nem akadékoskodott, rendületlenül ment át a próbán. Ha nem vagy Uraddal élő összeköttetésben, könnyen keménységgel vádolod Istent. Át kell menned a tűzpróbán, mielőtt jogod lehetne ítélni, mert éppen az olvasztótégelyben ismered meg jobban Istent. Isten a legmagasabb célon munkálkodik mindaddig, amíg az ember szándéka megegyezik az Ő szándékával.
    Simul justus et peccator 2010-11-11 07:36:56
    November 11.
    Nem kell összeomlani
    Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. (Mt.7.24.)
    Egy bátorító üzenet szól most hozzánk: Nem kell összeomlani! Nem magamtól mo9ndom ezt, Jézus példázatából értettem meg és most továbbadom. Jézus őszintén beszél arról, hogy mindnyájunk életében vannak viharok. Ezek a viharok a mi szépen, gondosan felépített életünket összeomlással fenyegetik. Lehet ez a vihar egybetegség vagy egy csalódás, lehet az öregség vagy sikertelenség. Ilyenkor a vihart okoljuk, vagy a vihar okát keressük. Még Istent is perbe fogjuk: Miért engedte meg azt? Nem a vihar nagyságától függ az, hogy összeomlunk-e vagy sem, hanem attól, hogy milyen az életünk alapja? Fövényre építettünk, vagy kősziklára?
    Van egy biztos alap: az Ige. Isten szava, kijelentése. Az Ige arról tanúskodik, hogy van ennek a mi világunknak teremtő Ura, akii gondviselőnk is. Az Igéből tudhatjuk azt is, hogy van Megváltónk, akiben Isten szeretete közel jött hozzánk. Aki meg tud indulni gyarlóságainkon, mert kísértést szenvedett hozzánk hasonlóan (Zsid.4.15.) Ő azért jött, hogy megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak (Zsid.2.15.) Az Igéből tudhatjuk azt is, hogy van vigasztalónk, ügyvédünk. A Szentlélek az, aki mindenre megtanít minket. Aki nem a félelemnek, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelke. Ez az a biztos alap, amelyen állva nem lehet összeomlani.
    Nem elég erről az alapról tudni, rá is kell építeni az életünket. Hogyan lehetséges ez? Jézus két dolgot mond: Aki hallja tőlem e beszédeket és cselekszi azokat. Hallani és megcselekedni. Így lehet a biztos alapra építeni. Olyan sokféle szót hallunk napról napra. De vajon halljuk-e Jézusét? Az Ő szava egészen más. Ő azt mondja: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ő úgy tanít, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
    Ezen az alapon újra lehet kezdeni az életet. Nagy viharok idején is meg lehet állni. Nem kell összeomlani, mert az alap megtart. Vannak viharok, érnek minket károk, van fájdalom, könny, van sok szép fájó emlék, de nem kell összeomlani se testileg, se lelkileg, se idegileg. ha ezen az alapon állunk, akkor már nem azt kérdezzük: Miért is kellett ennek így történni, hanem azt mondjuk: Igen, Atyám, mert így volt kedves Teelőtted! Ezen az alapon állva nem mondjuk már azt, hogy értelmetlen lett az életünk, hanem azt kérdezzük: mit akarsz, Urunk, hogy cselekedjünk?
    Sokszor életünknek csak díszeivel, stílusával, külső ékességeivel, vagyis a külsőségekkel törődünk, és az alapokkal nem. Úgy gondoljuk, mivel az alapok nem látszanak, ezért nem is fontosak.
    Álljunk a Kősziklára, és akkor nem kell összeomlani.
    ×
    Simul justus et peccator 2010-11-11 07:33:32
    huszonnegyedik óra kegyelme
    „Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.” (Máté 20:14)
    Jézus elmondott egy történetet egy gazdáról, aki napszámosokat fogadott fel: néhányat reggel hatkor, néhányat kilenckor, néhányat délben, néhányat délután háromkor és néhányat még 5-kor is, egy órával a munkaidő lejárta előtt. Meglepő módon mindegyiküknek ugyanannyi bért fizetett. Amikor elkezdtek jönni a panaszosok, a gazda ezt mondta: „Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked”. Azt mondod: „Senki sem fizet ki egy egész napi bért valakinek, aki csak egyetlen órát dolgozott”. Isten mégis megteszi. A halálos ágyon megtérők és az egész életükben szentek ugyanazon a kapun mennek be a mennybe. Nem ugyanazt a jutalmat kapják, de ugyanaz a kegyelem menti meg őket. Az utolsó pillanatban megtérő ugyanazt a kegyelmet kapja, mint aki egész életében Istent szolgálta? Ez nem tűnik igazságosnak. A Jézus példázatában szereplő munkások is kifogásolták. Ezért a gazda elmagyarázta nekik a tulajdonlással járó kiváltságokat: „Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok?” (Máté 20:15). A kereszten függő lator bizonyítja, hogy ha utolsó leheleteddel kegyelmet kérsz, Isten válaszol az imádságodra. A tékozló fiú „…eltékozolta a vagyonát…” (Lukács 15:13). A görög nyelvben a „tékozolni” szó a földműves képét tárja elénk, ahogy két kézzel szórja a vetőmagot a földbe. Képzeld el, hogy a tékozló fiú így dobta el magától apja jóságát, elment és mindent eltékozolt. De visszatért. És amikor visszatért „…apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lukács 15:20). Az apa fenntartotta a fia helyét. És Ő a te helyedet is fenntartja. A 24. óra kegyelme azt jelenti, hogy ha el tudod olvasni ezeket a sorokat, és válaszolni tudsz rá, akkor még nincs túl késő.

    1Krón 7,20-9,44Jn 10,1-10Zsolt 133,1-3
    Simul justus et peccator 2010-11-10 07:46:34
    Napi Ige és gondolat
    *****
    2010. november 10. szerda
    Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? (Rm 10:13-14)

    Az anglikán egyház felmérése szerint a brit ifjúság mintegy egy nyolcada ateista, egyharmada hisz egyfajta „saját Istenben” vagy tisztel valamilyen felsőbb erőt, míg 43 százalékuknak nincs konkrét elgondolása. Általánosságban elmondható, hogy a mai generációk elégedettek azzal a kevéssel, amit a kereszténységről tudnak és Isten helyett leginkább a családokban, a barátokban és magukban bíznak. Az előbbi hír több mint elgondolkodtató. Egyrészt nem valószínű, hogy Magyarországon jobbak az arányok az ifjúság körében, sőt lehet, hogy még itt sem tartunk. Másrészt „saját Istenben” hisznek, tehát nem a Biblia Istenében. Ez az egyház és a hiteles bizonyságtévők nagyfokú hiányát is jelenti. Harmadrészt megdöbbentő, hogy milyen kevéssel is beérik a valódi boldogság helyett. Te hol látod meg saját felelősségedet abban, hogy a mai fiatalok közel kerüljenek Jézus Krisztushoz?
    ******************************************************************
    A nap gondolata:
    Különbség van abban, hogy az Úr kezéből csak felüdülést fogadunk el, vagy pedig békét találunk nála.
    ********************************************************
    Imádság:
    Istenem! A fiatalságért könyörgöm! Add, hogy közel kerüljenek Hozzád! Tudom, hogy erre Neked számtalan lehetőséged van. Használj fel bennünket is, támassz szívünkben felelősséget a ránk bízott ifjak lelki életét illetően, hiszen nem egy saját maguk által kreált istenségben kell hinnünk, hanem Benned, aki Jézusban megmutattad hozzánk való jóságodat és kegyelmedet! Ámen
    Simul justus et peccator 2010-11-10 07:38:11
    ×
    Botladozás nélkül járni
    „Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék..." (Zsolt 121,3).
    Ha az Úr nem engedi meg, hogy megtántorodjunk, akkor sem ember, sem az ördög nem buktathat el bennünket. Hogy örvendeznének pedig, ha szégyenletes bukásba vihetnének minket, kimozdíthatnának a kegyelemből és eltemetnének, hogy még az emlékünk se maradjon meg! Szívbeli gyönyörűséggel tennék mindezt, ha nem volna akadálya, de az Úr nem engedi. Ha pedig Ő mindezt nem engedi, akkor nekünk sem lesz részünk benne.
    Az élet olyan, mint egy alpesi túra. A hegyi ösvényeken kapaszkodva szüntelen ki van téve az ember annak, hogy megbotlik. Ha igen magasba visz az út, a fej könnyen megszédül, és hamar megcsúszik a láb: egyes helyek csúszósak mint a jég, máshol viszont a kőgörgetegek olyan lazán fekszenek az úton, hogy az esést bizony nehéz elkerülni. Aki egész életében meg tud maradni a helyes úton, és botlás nélkül tud járni, annak minden oka megvan a hálaadásra. Amikor rejtett hasadékok és csapdák vesznek körül, a lábunk gyönge, térdünk remeg és az ellenség igen ravasz, egyikünk sem tudna elesés nélkül megmaradni még egy óra hosszat sem, ha az Úr hűséges szeretete, amely „nem engedi, hogy a lábunk megtántorodjék", nem venné szüntelenül körül.
    Hogyha lábam megbotolna, Isten van velem,
    és erős kezében fogja reszkető kezem.
    Támogat e kéz, támogat e kéz:
    hogyha lábam megbotolna, támogat e kéz.
    Simul justus et peccator 2010-11-10 07:34:33
    A visszaesés nyomorúsága
    Jól futottatok. Kicsoda gátolt meg (tartott fel) titeket?
    (Gal 5, 7)
    Sokan futnak ugyan, de csak egy lehet a gyõztes a versenyfutásban. Miért? Mert sokan rosszul futnak, ellankadnak, elbuknak. Vannak feltartóztató erõk. Sokakat visszavon a világ; kacsingatnak feléje, megállnak és visszanéznek. „Emlékezzetek Lót feleségére!" Õ is kiindult az ítéletre megérett Sodomából és egy ideig együtt futott a többiekkel. De azután visszagondolt a házára és holmijára, amiktõl nem szabadult fel a szíve. Vágyódva nézett vissza és sóbálvánnyá lett.
    Sok olyan keresztyén van, akik világias gondolkozásuk miatt hitben halottá válnak. Járják megszokott keresztyén útjukat, valójában azonban mindig távolabb kerülnek. A keskeny, meredek út túlságosan nehéz nekik. Szeretnék kényelmesebbé, élvezetessé tenni azt. Másoknál pedig a bûn áll gátként az úton. A bûn ránk tapad, pontosabban: ólálkodik körülöttünk és utunkat állja (Zsid 12, 1). Fordítsunk hátat a bûnnek, különben megakadályoz minket a futásban. Vannak, akik valami megterhelõ befolyás alatt állnak, vagy bizonyos kedvenc bûnökkel nem akarnak szakítani, akkor pedig minden imádság és igehallgatás hiábavaló. Elõször ki kell takarítani mindent; egyetlen megtartott bûn is bukást okozhat. Ezért álljon el a hamisságtól mindenki, aki a Krisztus nevét vallja!
    Vessük el magunktól azt, ami nem való a mennybe. Sokszor hagyjuk, hogy a bánat megnehezítse szívünket. Ha Jézusért szenvedni kell, sokan lekanyarodnak az útról, nem mennek tovább, olyanok, mint az idõjárás. - Pált is megkísértette az, hogy belefáradjon a sok kellemetlenségbe, ami folyton érte, de õ erõért kiáltott ahhoz, aki idejében meg tudja erõsíteni a megfáradtat. - A szenvedések mellett a gondok terhe is gátolhatja futásunkat; ha hagyjuk, hogy ránk nehezedjenek, ahelyett hogy ledobnánk öket. Túlságosan belemerülünk a munkánkba, hajszába kerülünk és így az marad el, ami egyedül fontos. Elveszítjük a célt szemünk elõl és kárt szenvedünk. De van még egy veszély, amibe a galaták kerültek. Engedték, hegy a tévtanítók megzavarják és letérítsék õket a kegyelem útjáról a törvény útjára. Félrevezették õket azzal, hogy ki kell egészíteni az evangéliumi kegyelmet körülmetélkedéssel, újholdünnepléssel és más törvényekkel. Nem a szombat megtartásával, hanem a kegyelem pályáján futva, hit által jutunk célhoz.http://doulos.hu
    Simul justus et peccator 2010-11-10 07:32:30
    MUNKATÁRS AZ EVANGÉLIUMBAN

    "...Isten szolgája a Krisztus evangéliumában..." (1Tesz 3,2).

    A megszentelődés után a következő nehézség, hogy megállapítsd, mi a célod az életben, hiszen Isten Szent Szelleme által belevont a saját terveibe. Most úgy használ téged saját céljaira szerte a világban, mint ahogyan Fiát használta megmentésünkre. Ha nagy dolgokat kívánsz magadnak - "Isten engem erre vagy arra hívott el..." - akkor korlátot állítasz Istennek abban, hogyan használjon téged. Amíg saját jellemed vagy becsvágyad érdekében teszel valamit, addig nem tudsz azonosulni Isten érdekeivel. Csak akkor jutsz el ide, ha végleg elszakadsz a magadra gondolástól és engeded, hogy Isten a neked szánt helyre tegyen az Ő világra szóló tervében. Mivel az Úrnak engedve jársz-kelsz, sohasem értheted meg útjaidat előre.

    Meg kell tanulnom, hogy életem célja Istené, nem az enyém. Isten az Ő saját, magasztos szempontjai szerint használ engem, és amit tőlem vár, csupán annyi, hogy bízzam benne. Amikor már nem mondogatom Istennek, hogy én mit akarok, arra használhat fel engem, amire Ő akar - akadály nélkül: felmorzsolhat vagy felemelhet, mindent megtehet, amit jónak lát. Az én dolgom csak annyi, hogy bízzam benne és az Ő jóságában. Az önsajnálkozás az ördögtől van, ha kisiklom erre a vágányra, Isten nem illeszthet be a terveibe. Akkor saját világomat élem a világban, és Isten sohasem emelhet ki belőle, mert félek, hogy kint megfagyok.

    ×
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
    		•
    Keresés az archívumban
    Regisztráció | Elfelejtett jelszó
    Hírsor
  • Az év legjobb mozifilmjei, kritikákkal
  • Szabadlábon a Viszkis – nézze meg a fotót!
  • Fokozatosan alakítanák át az egyházak finanszírozását
  • Portugália bedőlését jósolják
  • Rendkívüli hideg: nemcsak a hajléktalanok vannak veszélyben
  • Széthullás fenyegeti az Egyesült Királyságot?
  • Díjat kapott a börtönlelkész
  • további cikkek...
    		•
    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.