A Szentháromságba vetet hit üdvösség kérdés.
Isten kegyelme Jézus Krisztusban jelent meg,bűneimmel csak ahhoz mehetek,Aki azoktól megváltott engem. Jézus Krisztushoz. A keresztet nem lehet megkerülni,csak a kereszt "tövében" nyerhetünk bűnbocsánatot,mert a bűnt,csak a Bárány bűntörlő vére törölheti el. Isten haragja elől,csak ott van kegyelem,ahol a bűneink átka miatt lévő Isten haragját,helyettünk elszenvedte Jézus Krisztus. Ahol nincs Szentháromságba vetett hit,ott Jézus Krisztus nem Isten,teremtmény pedig nem halhat meg teremtményért. A Szentháromságot tagadók nem is hiszik,hogy Jézus Krisztus meghalt értük. Aki nem hiszi,hogy Jézus Krisztus Isten,az nem tud bűneivel hova menni,mert csak a Szentháromság egy Isten bocsáthatja meg a bűnt JÉZUS KRISZTUSBAN! Aki tagadja Jézus Krisztus Istenségét,annak nem lehet hite középpontjában az Úr váltságműve,ha pedig nincs középpontban a szent áldozata,akkor az Ő bűntörlő vére sincs. Csak a MINDENNÉL értékesebb vérben van bűnbocsánat! Mert ezen az áron vásárolta meg Isten az Ő gyermekeit atyáiktól örökölt hiába való életvitelükből. Amíg valaki tagadja a Szentháromságot,addig nem járulhat a kegyelem királyi székéhez. A feltámadt élő Isten,Jézus Krisztus Úr mindenek felett,ma még Tamáshoz hasonlóan minket is meggyőzhetnek azok a sebek,hogy hozzá hasonlóan,leborulva előtte mi is kimondjuk: "Én Uram,én Istenem!"
Jézus Krisztus Isten! Kegyelmes Úr,Aki ma is szereti a bűnösöket és mivel szeretettel közelít felénk,bűnösökhöz,ezért mi is bizalommal fordulhatunk hozzá. Mert nekünk olyan áldott,csodálatos Megváltónk van,Aki meghalt bűneink miatt és feltámadt értünk,hogy az Ő vérében bűneink bocsánatát elnyerhessük és így a Vele lévő közösséget kegyelemről kegyelemre megélhessük.
Az Úr Jézus Krisztus áldja meg a Te életedet!

A Szent írás rendszeres olvasása közben, két igevers vetődik fel,amelyik alkalmas lehet a Szentháromság értelmezésére. Máté:28:19 és 2Korintus 13:14.Az egyik a keresztény tudatba gyökerezett be, míg a másik a keresztény liturgiákon áldó szerepe van!Sem külön, sem egybe nem képzelhető el,hogy ez tartalmazná a Szentháromság dogmáját.Inkább a mindent átható Isteni cselekvésmódban található.Erről tanúskodik az Újszövetség!Az Atya kijelentetik Krisztusban,Lélek által!Ez a legszorosabb kapcsolat Atya,Fiú és Szent Lélek között az Újszövetségi írásokban! Az Újszövetség időről időre összekapcsolja e három elemet mint egy nagy egész részeit!Mert Isten megváltó hatalmának, jelenlétének teljessége láthatóan csak e három elem bevonásával fejezhető ki! pl: 1kor 12:4-6,Gal 4:6, 2 Tessz 2:13-14.Az Ószövetségben is megfigyelhető e hármasság,csak itt Isten három fő megszemélyesítését különböztetjük meg.1:Bölcsesség Péld 1:20-23,9:1-6.Jób28.Préd 24. 2: Isten Igéje Zsolt 119:89,147:15-20, Ézs 5510-11.3:Isten Lelke Jelen van a Messiásban, Ézs 42:1-3, az új termés csak akkor kel életre,ha a régi rend végleg elmúlik,Ez 36:26,37:1-7.Tehát a Szent Írás egy olyan Istenről tesz bizonyságot, akiről Szentháromsági módon kell beszélnünk.Áldással!

Mi az az imakamra?

A belső szoba, amiről Jézus beszélt itt:
"Amikor tehát imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, imádkozzál titokban Atyádhoz, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked." Máté 6.6.

A kamra szót lehet, hogy azért használják, mert egy kamrába ritkán nyit be az ember (vagyis ott magunk lehetünk, vö. hányszor ment gyerekkorában az ember a lakás legkisebb helységébe hogy egyedül legyen? :)) mindenképpen lelki értelemben értendő ez a visszahúzódás a látványos közösségi terektől.
Annak tartom pl. ha a net-en vagyok és akárhányan vannak a csarnokban, engem nem látnak. Szerintem ez is egy belső szoba.
http://www.youtube.com/watch?v=ddpIzd4lerI&nofeather=True

Mi az az imakamra?

Ja, kétségkívül a kamaszkori közösség-undorom alapvetően a kommunista közösségeszménynek szólt (tudatosan is). Ettől persze még nem volt keresztényi.

Hát ez tényleg furcsa, a Szentháromságot többes számban megszólítani. Mondjuk azt se felejtsük, hogy valóságosan három személyről van szó, akik között viszony (szeretet) áll fenn, a Fiú az Atya ölén van, stb., szóval a "modalista" szentháromságtan (miszerint ezek csak megjelenési formák) eretnekség. Ennek ellenére, mivel a három Egy Isten (nemcsak együtt alkotnak egy három személyből álló Istent, mintha Isten egy csoport lehetne, ennél viszont sokkal teljesebben Egyek), valószínűleg helytelen többes számú névmással megszólítani... őket? őt? Na mindegy, a nyelv beletörik ebbe, ezn természetes. De én is így mondanám: szentháromság, hiszek Benned. John Donne is így imádkozott: törd össze szívem, Szentháromság...

gyakran hangsúlyozzák (helyesen, biblikusan) hogy hívő életünk (egyik) súlypontja kell legyen az "imakamra", hogy a közösségi pörgés, bármiféle aktivitás nem elég az Istennel való kapcsolatunk megéléséhez.
Őrülten pörgő, önmaga és Isten elől az állandó akcióba menekülő világunkban ez nagyon fontos igazság - viszont hadd vessek föl most egy másik, ezzel talán ellentétesnek tűnő kérdést:

valóban "kettesben" vagyunk Istennel és csak Vele az imakamránkban?
És amikor gyülekezetünk, bibliakörünk biztonságot adó melegében imádkozunk, csak azokkal vagyunk közösségben, akikkel ott materiálisan együtt vagyunk?

Azért fontos a kérdés, mert korunk emberében megvan nemcsak az akcióba, de a magányba, elkülönülésbe való menekülés is! - Jómagam tizenéves koromban, ha csak a "közösség" szót hallottam, hányhatnékom volt, ezt egyszer egy osztályfőnöki órán kb. ezekkel a szavakkal ki is fejeztem, mire elküldtek magántanulónak (szereted a magányt? megkapod:)... sőt, azt is hadd valljam meg, hogy a megtérésemben is szerepet játszhatott az emberek, a közösség, a láthatóság elől Istenhez való menekülés - Hála Istennek, azért ez azóta változott...

Visszatérve a kérdésre, néhány igehely:

mondom néktek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek (Lk15,10)

Ti a Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére. (Zsid 12,22-24)

a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt - mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek
(Jel 5,8)

hadd idézzem a Helvét hitvallást is:
"egyik ugyanis a hadakozó, a másik a diadalmaskodó egyház. Amaz még a földön hadakozik és küzd a testtel, a világgal, a világ fejedelmével, az ördöggel, a bűnnel és a halállal, ez pedig a hadi szolgálatból már elbocsátva a mennyben ül diadalt előbb említett és most már legyőzött ellenségein és ujjongva örvendez az Isten színe előtt. De azért ez a kettő közösségben vagy kapcsolatban van egymással."

Elfogadjuk-e, hogy a Szentháromság Egy Isten, aki maga is szeretetközösség, örökkévalóan közösségi, együtt-létre hív minket? Elfogadjuk-e, hogy bár Istennek minden egyes gyermekével vannak bensőséges titkai (ezt gyönyörűen fejezi ki a Jel 2,17 kövecskéje), de alapvetően nem individuumokként, hanem Egyházának (A Bárány-Vőlegény szerelmes Menyasszonyának) tagjaiként kapcsolódunk hozzá? Hogy minden kamra-imádságunk részévé válik az Egyház imájának, ennek a hatalmas mennyei-földi szimfóniának - amit az angyalok és az üdvözültek, akik Istent színről-színre látják, bizony hallanak? Hogy a legszánalmasabb nyökögésünk, sőt a legszégyenteljesebb bűnvallásunk, amikor azt mondjuk el Istennek, amit senki embernek nem mertünk - nos, az is a mennyei seregek ujjongásának a tárgya (Lk15,10!!)? Protestánsokként tudatában vagyunk-e annak, hogy amit katolikus testvéreink egyháza a gyónás során minden egyes bűnre nézve kötelezővé tesz ("valljátok meg egymásnak bűneiteket") az nálunk is megvalósul a mennyei liturgiában, akár akarjuk, akár nem?