Ha egy csepp időm volna, elmondanám, ki az aki feketén-fehéren gondolkodik, és néhány mondatra leszűkíthető egész gondolat- és hitvilága.... EZT ne nálam kezdd! Van ám tükör!

A megtérésedben, Jézusban való hitedben nem kételkedem, ugyanekkor, persze!

De mennyire kellene ezeknek a gyülekezeteknek SZAPORODNIUK ! Mint a friss anyagban a kárpátaljai, és a régen is ismert uszkai: a mi Istenünk a bőség Istene, nem az emberi szűkkeblűségé, például a gyülekezetekben is, hiszen

"Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok." Jénos 12.32.

. Szeretem a fekete-fehéren gondolkodó embereket, mert nélkülük menthetetlenül eltévednénk az élet labirintusában. Szükség van rájuk, ahogy szükség van térképre, röntgenképre, sebészkésre és arra, hogy a tanár piros tollal odaírja a dolgozatunkra: hibás megoldás!

A fekete-fehéren gondolkodó emberek meggyőződéssel hiszik, hogy rendet lehet vágni a rendetlenségben, mert van értelme és célja a kozmosznak. Igazuk van. A fekete-fehéren gondolkodó emberek komolyan veszik, hogy a világban lévő rendezettség a Teremtő Isten elválasztó szavára támaszkodik, és mivel láthatóan a Teremtő is felsőbbrendű állapotnak tekintette a rendet a káosznál, ők sem szeretik a tohuvavohu kusza masszáját.

A fekete-fehéren gondolkodó emberek tisztán látják, hogy különbség van a sötétség és a világossság, az élet és a halál, a szentség és a bűn, a menny és a pokol, az üdvösség és a kárhozat között. Bátran ki is mondják: tertium non datur! Nincs félig elvégzett megváltás, nincs félig újjászületett ember. Nincs köze a világosságnak a sötétséghez, Krisztus oltárának a Beliál oltárához, a hívőnek a hitetlenhez, az élő Istennek a bálványokhoz. A fekete-fehér gondolkodásnak elvitathatatlan bibliai alapjai vannak. (Szabados Ádám)


http://mindennapi.hu/cikk/blogok/feheren-feketen-a-fekete-feher-gondolkodasrol/2011-04-16/2657

http://stud-theol.blogspot.com/2011/02/sipos-ete-zoltan-gyulekezetepites-uj.html


/ki lehet nagyítani-gondolom ezt mindenki tudja :)

No elmúlt az első jaj, következik...

Hogy nem tudtok mást mint árkot ásni?! Kétes 'értékekkel' szeditek - gyanútlan - áldozataitokat...

Gyorstalpaló tanfolyam tényleg nincs. Ehhez viszont meg kellene kérdezni Pál apostolt, járt-e a Damaszkuszi úton.

Solám erről pont tegnap olvastam:amit itt felvázoltál-De ez (az élménycentrikusság) nemcsak a karizmatikusokat érinti, hanem kezd belopózni a hagyományos református gyakorlatba is (pl. Alpha-kurzusok).

Alpha-kurzusok -erről Sípos Ete Zoltán ír,és ha megtalálom be is linkelem :)

Szerintem egyrészt valóban merevebbek a történelmi egyházak struktúrái, és valóban nagyon sok helyen sok gyülekezet azt hiszi, hogy a misszió neki nem feladata. Sőt a legtöbb helyen ismeretlen fogalom még az is, hogy egy testvérünk egyszerűen Krisztusért szolgáljon valamit a gyülekezetnek. "Mer' ott van a lelkész, azé' kapja a fizetését" - mondják. Aztán szegény lelkész meg vagy belegebed, vagy belefárad. És egyiknek sincs jó vége.

De ez csak egy ok a sok közül; ha kíváncsi vagy, hogy nálunk még mi problémák vannak (van sok, persze), Sípos Álmos testvérünk ezt tavaly ősszel szépen összeszedte, elolvasható itt:
http://www.parokia.hu/publikacio/cikk/273/

Az, hogy sokan karizmatikus gyülekezetekben vagy kis- (esetleg nagyobb) egyházakban térnek meg, szerintem egyszerűen az az oka, hogy a posztmodern ember alapvetően élménykereső, és ott élmény aztán van, dögivel. Viszont ott előfordul olyan, hogy csupán élmény van, élő és tiszta Ige pedig nincs, talán magad is erről az esetről számoltál be. Mert ez valóban veszélyes, erről polemizáltunk minap egy Spurgeonnek tulajdonított prédikáció kapcsán is (talán pont ebben a topikban). De ez (az élménycentrikusság) nemcsak a karizmatikusokat érinti, hanem kezd belopózni a hagyományos református gyakorlatba is (pl. Alpha-kurzusok).

Azzal az egyel azért vitatkoznék, hogy a reformátusok egy annyira zárt közösség volna. Az élő hitű gyülekezetek legalábbis - szerintem - nem azok. Mivel tudják, hogy egy megtérőn mekkora örvendezés van a Mennyben, ők is örvendeznek minden megtérőn. Az igaz, hogy - mivel a történelmi egyházhoz tartozás többnyire "öröklődéssel terjed" - gyakran összeszokottabb, egymást sokadik generáció óta ismerő közösségekről van szó, ahová természetszerűleg nem egyszerű teljesen kívülről becsatlakozni. De egyáltalán nem lehetetlen, mert - legalábbis a mi gyülekezetünkben - szeretettel fogadunk mindenkit.

Igen, értem.:)
Abban egyetértek Ibolyáékkal, hogy a kizárólag az érzelmekre alapozó, megtapasztalás központú tanítás sem jó (bár néha az az érzésem, hogy az érzelem - emberi mivoltunk figyelmen kívül hagyása az elvárás).

Szerintem egyrészt valóban merevebbek a történelmi egyházak struktúrái, és valóban nagyon sok helyen sok gyülekezet azt hiszi, hogy a misszió neki nem feladata. Sőt a legtöbb helyen ismeretlen fogalom még az is, hogy egy testvérünk egyszerűen Krisztusért szolgáljon valamit a gyülekezetnek. "Mer' ott van a lelkész, azé' kapja a fizetését" - mondják. Aztán szegény lelkész meg vagy belegebed, vagy belefárad. És egyiknek sincs jó vége.

De ez csak egy ok a sok közül; ha kíváncsi vagy, hogy nálunk még mi problémák vannak (van sok, persze), Sípos Álmos testvérünk ezt tavaly ősszel szépen összeszedte, elolvasható itt:
http://www.parokia.hu/publikacio/cikk/273/

Az, hogy sokan karizmatikus gyülekezetekben vagy kis- (esetleg nagyobb) egyházakban térnek meg, szerintem egyszerűen az az oka, hogy a posztmodern ember alapvetően élménykereső, és ott élmény aztán van, dögivel. Viszont ott előfordul olyan, hogy csupán élmény van, élő és tiszta Ige pedig nincs, talán magad is erről az esetről számoltál be. Mert ez valóban veszélyes, erről polemizáltunk minap egy Spurgeonnek tulajdonított prédikáció kapcsán is (talán pont ebben a topikban). De ez (az élménycentrikusság) nemcsak a karizmatikusokat érinti, hanem kezd belopózni a hagyományos református gyakorlatba is (pl. Alpha-kurzusok).

Azzal az egyel azért vitatkoznék, hogy a reformátusok egy annyira zárt közösség volna. Az élő hitű gyülekezetek legalábbis - szerintem - nem azok. Mivel tudják, hogy egy megtérőn mekkora örvendezés van a Mennyben, ők is örvendeznek minden megtérőn. Az igaz, hogy - mivel a történelmi egyházhoz tartozás többnyire "öröklődéssel terjed" - gyakran összeszokottabb, egymást sokadik generáció óta ismerő közösségekről van szó, ahová természetszerűleg nem egyszerű teljesen kívülről becsatlakozni. De egyáltalán nem lehetetlen, mert - legalábbis a mi gyülekezetünkben - szeretettel fogadunk mindenkit.

Egyenesen botrány, valakinek az őszinte gondolatait "filozofálgatásnak" nevezni. Hogyan lehet akkor megérteni, amit a másik gondol,pl. akivel ÉPPEN BESZÉLGETNI szeretnénk, hogyan "érjük el" - hát úgy biztos nem, hogy nyomjuk a Biblia szövegeit, ahol éppen felütjük, azt. Összefüggéstelenül. Pedig a Biblia tanítása éppen a részek közötti "összefüggések" :))volnának, ugyebár.
Ott a másik témánál,a kat.válaszolban írtam, amire nem is válaszolt Ibolya, hogy pl. Jób könyvében a barátja - mind a három - hülyeségeket mondott, vagyis jólfésülten: Isten később megfeddte.
Jób könyvét AZÉRT ÉRDEMES elolvasni, mert a tiszta, igazán hívő ember viszonyát szörnyű helyzetében hogy be tudják kavarni a jószándékú szentfazék "barátok" intelmei...

Az első témádra meg azt mondanám - ha Te is ott tértél meg - hogy ismerem, a nagyon egyszerű tanítást mondják, a kérügmát, ami rögtön világos,ezért sikeresek is, az ember azt is hiszi, vége is - és ők aztán nem tanulnak tovább... brrr, tudom, miket tudnak "elkövetni" (és meg is szűnnek közösségek, kiválnak, stb.)
Olyan ez mint a gyors meggazdagodás (bocs, ez jutott eszembe) és ugye, az újgazdagoknak mennyire hiányzik a KULTÚRA !
Abigail, biztosan érted :)

áá, ez is filozofálgatás :DDD

Sola, ezt egy zsír ateistával nehezebben képzelhető el, aki hírből sem hallott vallásról (na jó, arról lehet, de inkább kerülte, ha lehet) pláne Jézus Krisztusról. Sőt, a legtöbb ilyen ember(és bocsánat az általánosításért) ha meghallja a nevét, még faképnél is hagy. Ilyen környezetből jövök, a legtöbb barátom nem hívő. És lehet, hogy azt mondod, akkor hogyhogy még a barátaim? Szükségük van Krisztusra. Sokan alkoholisták, vannak hajléktalanok is, de a legtöbb szimplán jó módú ateista.
Nem élhetünk egy zárt világban csak református, vagy bármilyen hívő közegben. Én hiszem, hogy Krisztus mindenkihez a saját nyelvén szól, az Igén keresztül.

Egyébként azt tapasztalom, épp annak kapcsán, amiről beszéltetek, hogy épp a megújuló, szabadkeresztény (soxor karizmatikus) gyülekezetek által térnek meg ezek az emberek. Miért? Talán a mai emberek felé nyitottabbak? Vagy a történelmi egyházak "merevek" még mindig?
Egyébként tudom, hogy ez néha nagyon veszélyes, mert épp egy ilyen (mellesleg manipulaív) "közösségben" tértem meg. Ezt azért tartom fontosnak, mert akkor valóban befogadtam Krisztust, de a tévtanításokból sokat kellett szabadulnom, a helyes tanítást a baptista közösségben találtam meg (illetve Krisztus hozzájuk vezetett). De számomra Jézus akkor és így jelentette ki magát.
Szerintem nem jó, hogy a történelmi egyházakból sokan kiválnak emiatt, de ezen érdemes lenne elgondolkodni.

Ibolya, lehet, hogy úgy érzed, üres filozofálgatás, de szerintem van alapja. Nem tudom, hogy reformátusként ti hogyan élitek meg, én (már a hozzászólások alapján is) zárt, nehezen nyitó közösségnek élem meg. Miközben a Biblia teljességét és igazságát fogadom el, Sola Scriptura.

Sola, ezt egy zsír ateistával nehezebben képzelhető el, aki hírből sem hallott vallásról (na jó, arról lehet, de inkább kerülte, ha lehet) pláne Jézus Krisztusról. Sőt, a legtöbb ilyen ember(és bocsánat az általánosításért) ha meghallja a nevét, még faképnél is hagy. Ilyen környezetből jövök, a legtöbb barátom nem hívő. És lehet, hogy azt mondod, akkor hogyhogy még a barátaim? Szükségük van Krisztusra. Sokan alkoholisták, vannak hajléktalanok is, de a legtöbb szimplán jó módú ateista.
Nem élhetünk egy zárt világban csak református, vagy bármilyen hívő közegben. Én hiszem, hogy Krisztus mindenkihez a saját nyelvén szól, az Igén keresztül.

Egyébként azt tapasztalom, épp annak kapcsán, amiről beszéltetek, hogy épp a megújuló, szabadkeresztény (soxor karizmatikus) gyülekezetek által térnek meg ezek az emberek. Miért? Talán a mai emberek felé nyitottabbak? Vagy a történelmi egyházak "merevek" még mindig?
Egyébként tudom, hogy ez néha nagyon veszélyes, mert épp egy ilyen (mellesleg manipulaív) "közösségben" tértem meg. Ezt azért tartom fontosnak, mert akkor valóban befogadtam Krisztust, de a tévtanításokból sokat kellett szabadulnom, a helyes tanítást a baptista közösségben találtam meg (illetve Krisztus hozzájuk vezetett). De számomra Jézus akkor és így jelentette ki magát.
Szerintem nem jó, hogy a történelmi egyházakból sokan kiválnak emiatt, de ezen érdemes lenne elgondolkodni.

Ibolya, lehet, hogy úgy érzed, üres filozofálgatás, de szerintem van alapja. Nem tudom, hogy reformátusként ti hogyan élitek meg, én (már a hozzászólások alapján is) zárt, nehezen nyitó közösségnek élem meg. Miközben a Biblia teljességét és igazságát fogadom el, Sola Scriptura.

Egy perc is elég rá, nemhogy 10.

9 évvel ezelőtt - még vastagon hitetlenként - lányom keresztelésére készültünk. Mert hát mégiscsak családi hagyomány, meg hát reformátusok vagyunk vagy mifene, kereszteljük hát meg. Elmentünk a lelkészhez, aki ugyanúgy életében először találkozott velem, mint tavaly a plébános (édesapámat ismerte, ő kérte, hogy keresztelje már meg az unokáját). Mondtam, mi járatban vagyok, erre mélyen a szemembe nézett, és szinte köszönés helyett belekérdezett:

- Ugye hiszed, hogy Jézus Krisztus meghalt érted a kereszten és megváltott a bűn hatalmából? Mert AKKOR szívesen megkeresztelem a lányod.

A szívem mélyéig hatolt. Hirtelen megszólalni sem tudtam, valamit hammogtam rá, már nem tudom mit (hitetlenként teljesen hidegzuhanyként ért), de ez a kérdés a mai napig elkísér. Akkor nem tértem meg, de később - megtérésem után - bizonyságot tettem róla, hogy ott és akkor Krisztus szólt hozzám a lelkészen keresztül. Deák Zoli bácsira (aki azóta már nyugalmazott lelkésze a csillaghegyieknek) azóta is nagy szeretettel emlékszem. Szóval hidd el: elég erre 1 perc is.

Értem és megértem.
Viszont második példád épp azt illusztrálja, hogy igen nehéz jól reagálni olyan helyzetekre, mikor bárki, akár a gyülekezet tagja akár nem, akár hisz, akár nem, falat épít maga körül. Én simán el tudom képzelni, hogy mivel épp a katolikus egyház kapja a legtöbb bírálatot (megjegyzem, nem minden ok nélkül), sok katolikus pap nem akar emiatt sem védekezni, sem esetleges konfliktusba bonyolódni, emiatt kvázi bezárkóznak...
10 perc - de legyen negyed óra (most nem az időtartamon akarok lovagolni) - kevés arra, még hívő keresztény testvéreknél is, hogy bizonyságot tegyünk hitünkről, egyébként meg felszínesnek vagy szektásnak találják.
De megértem, amit írtál:"Mert a szív teljességéből szól a száj, és nekem - mit tegyek - Krisztussal van tele, kifogyhatatlanul."

Értem és megértem.
Viszont második példád épp azt illusztrálja, hogy igen nehéz jól reagálni olyan helyzetekre, mikor bárki, akár a gyülekezet tagja akár nem, akár hisz, akár nem, falat épít maga körül. Én simán el tudom képzelni, hogy mivel épp a katolikus egyház kapja a legtöbb bírálatot (megjegyzem, nem minden ok nélkül), sok katolikus pap nem akar emiatt sem védekezni, sem esetleges konfliktusba bonyolódni, emiatt kvázi bezárkóznak...
10 perc - de legyen negyed óra (most nem az időtartamon akarok lovagolni) - kevés arra, még hívő keresztény testvéreknél is, hogy bizonyságot tegyünk hitünkről, egyébként meg felszínesnek vagy szektásnak találják.
De megértem, amit írtál:"Mert a szív teljességéből szól a száj, és nekem - mit tegyek - Krisztussal van tele, kifogyhatatlanul."

Szerintem épp a posztmodern embernek a legnehezebb evangelizálni. Tudjuk, hogy ugyan vágyik a spirituális "élményekre", mégsem tűri, hogy a "tutit" megmondják neki, mert a saját bőrén szeretné tapasztalni.
Nem vagyok ebben igazán kompetens, de azt gondolom, hogy a bezárkózott a lélekhez az önzetlen segítségnyújtás és a bizalom a kulcs, ami hosszú folyamat. Nem lehet leszűkíteni egyszeri, vagy kétszeri alkalomra. Nem tehetünk pipát akkor sem, ha evangelizációnkra megtér az illető, a növekedésben fogni kell a kezét.
Szerintem a vitának is csak akkor van értelme, ha már nem csak én tettem felé egy lépést, hanem ő is. Mert akkor tudom, hogy nem hidegen hagyja, hanem provokál, hogy mondjam még.
De ha már tudom, mi az ellenállás valódi oka, akkor más oldalról tudom megközelíteni. Néha elég, ha csak imádkozom érte és Isten dolgozik, nonstop.
Nem manipulációval, hanem az emberre való odafigyeléssel, mert az individuális társadalomban magukra vannak hagyva. Ez nem humanizmus, Jézus is ezt tette. Jézus számára ugyanolyan fontos az a másik, mint én, vagy te. És szerintem nem lehet elvárni senkitől, hogy ugyanabban a pillanatban ugyanolyan hite legyen.

Érdemes volna (és nemcsak a református, hanem minden történelmi egyházzal kapcsolatban, mert szerintem mind hiányt szenved missziós területen), de be kell érned egy rövid, lakonikus válasszal: fogalmam sincs.

Azt tudom, hogy gyülekezetünk az "állami milliárdokból" egy huncut vasat sem lát, magunk tartjuk el magunkat (rezsivel, lelkész fizetésével, mindennel együtt). Egyébként a Dunántúlon - ha jól tudom - elég komoly lelkészhiány van. Csakhogy nálunk a lelkészt nem a püspök helyezi ide vagy oda, hanem a gyülekezetek választják (pontosabban meghívják), ő meg elfogadja. Egy kicsit bonyolultabb így a rendszer, mintha csak oda kéne "rakni" a lelkipásztort egy püspöki határozattal. Egyszerre vannak állástalan vagy mással foglalkozó lelkészeink és lelkészre váró gyülekezetek.

Nálunk a kicsik is... :)

Szerintem épp a posztmodern embernek a legnehezebb evangelizálni. Tudjuk, hogy ugyan vágyik a spirituális "élményekre", mégsem tűri, hogy a "tutit" megmondják neki, mert a saját bőrén szeretné tapasztalni.
Nem vagyok ebben igazán kompetens, de azt gondolom, hogy a bezárkózott a lélekhez az önzetlen segítségnyújtás és a bizalom a kulcs, ami hosszú folyamat. Nem lehet leszűkíteni egyszeri, vagy kétszeri alkalomra. Nem tehetünk pipát akkor sem, ha evangelizációnkra megtér az illető, a növekedésben fogni kell a kezét.
Szerintem a vitának is csak akkor van értelme, ha már nem csak én tettem felé egy lépést, hanem ő is. Mert akkor tudom, hogy nem hidegen hagyja, hanem provokál, hogy mondjam még.
De ha már tudom, mi az ellenállás valódi oka, akkor más oldalról tudom megközelíteni. Néha elég, ha csak imádkozom érte és Isten dolgozik, nonstop.
Nem manipulációval, hanem az emberre való odafigyeléssel, mert az individuális társadalomban magukra vannak hagyva. Ez nem humanizmus, Jézus is ezt tette. Jézus számára ugyanolyan fontos az a másik, mint én, vagy te. És szerintem nem lehet elvárni senkitől, hogy ugyanabban a pillanatban ugyanolyan hite legyen.

Még valami: sem a hitéről, sem a meggyőződéséről nem vontam le következtetést, annyit állapítottam meg, hogy kihagyott egy kiváló evangelizációs alkalmat.

Sola, a konkrét szitut nem ismerem, de ahogy leírod, számomra úgy tűnik, bizonyos elvárásokkal és előítélettel mentél be a templomba. Világért sem szeretnék ebben konkrét véleményt formálni... de:

1. 10 perc beszélgetés után sem az atya, sem semmilyen lelkész hitéről és meggyőződéséről, motivációjáról nem lehet messzemenő következtetést levonni... (még ha az alkalom olyannyira adta is magát, ahogy leírtad...)
2. nyilván nem vonhat felelősségre és nem kényszeríthet arra senkit, hogy az ő templomába járjon, pláne a hitét nem kérheti rajta számon, még akkor sem, ha megtért (másik gyülekezethez, felekezethez )tartozik is.
3. szerintem neked fontosabb volt, hogy Jézusról beszélj... indíttatásod rád és Istenre tartozik.

Írom mindezt úgy, hogy nincsenek előttem a kat. egyház szempontjai, hasonló szitun átmentem, azt is tudom, baj az van!

Sola, a konkrét szitut nem ismerem, de ahogy leírod, számomra úgy tűnik, bizonyos elvárásokkal és előítélettel mentél be a templomba. Világért sem szeretnék ebben konkrét véleményt formálni... de:

1. 10 perc beszélgetés után sem az atya, sem semmilyen lelkész hitéről és meggyőződéséről, motivációjáról nem lehet messzemenő következtetést levonni... (még ha az alkalom olyannyira adta is magát, ahogy leírtad...)
2. nyilván nem vonhat felelősségre és nem kényszeríthet arra senkit, hogy az ő templomába járjon, pláne a hitét nem kérheti rajta számon, még akkor sem, ha megtért (másik gyülekezethez, felekezethez )tartozik is.
3. szerintem neked fontosabb volt, hogy Jézusról beszélj... indíttatásod rád és Istenre tartozik.

Írom mindezt úgy, hogy nincsenek előttem a kat. egyház szempontjai, hasonló szitun átmentem, azt is tudom, baj az van!

Pont ezért írtam, hogy missziós területen a történelmi egyházak bizony mind hiányosságokat szenvednek. Nemcsak a protestánsok egyébként, a katolikus egyház legalább ugyanannyira.

Csak egy példa: nekem édesanyám katolikus volt. Tavaly kaptam egy levelet a helyi plébániától, hogy meg kell újítanom a sírhelyét, fáradjak be X forinttal. Befáradtam. Kábé 10 percet beszéltem a pappal, de Krisztusról, az Evangéliumról egy huncut hangot nem mondott. Pedig ez alkalom ám a javából. Még azt se kérdezte meg, miért nem lát a templomban sose. Mármint a katolikusban. A végén én hoztam szóba Jézus Krisztust, annyira kínossá vált a szituáció. Nem azt mondom, hogy ez általános, de sajnos a katolikus egyház ugyanúgy bezárkózott a templomaiba, mint a nagyobb protestánsok. Én hálát adok az Istennek, hogy egy valóban élő hitű gyülekezethez vezérelt, nálunk minden alkalommal megszólal az Evangélium, de jól tudom, hogy ez viszonylag kevés helyen van így. Ugyanakkor azt is tudom, hogy Krisztus nem a gyülekezeteket fogja megítélni, és nem is a felekezeteket, hanem engem. A "semper reformandi" pedig a helyi gyülekezetben kell elinduljon.

Ez a fizetés azért árnyaltabb, mert van a kistelepülések lelkészeinek állami kiegészítő támogatása is, most éppen nem tudom, hogy mennyi, mert elfelejtettem.
De olyan nagy mozgolódást éppen a két történelmi protestáns keresztyén egyház részéről Pesten sem tapasztaltam, pedig itt biztosan nincs hiány a lelkészekben.
Most hagyjuk a katolikusokat, mert nekik Pesten is hiányuk van. Plébániák vannak Pesten is plébános nélkül, oldallagos ellátással vagy nyugdíjas pappal.
esetleg nem arról van szó, hogy - és az egy dolog, hogy akkor és ott Pál mit és hogyan tett, mert azóta sok minden megváltozott, pl. családi házak helyett bérházak, ahol még van vagy volt udvar, de a panelnek udvara sincs - egyszerűen elkényelmesedtek a történelmi egyházak és nem sikk, nem menő teljesen idegenekkel beszélgetni, nekik hirdetni az Evangéliumot és persze, vitatkozni is velük? Mert ugye, ez vita nélkül, napjainkban nem megy. Könnyen odamondják, hogy ne molesztálj, mert úgysincs semmiféle Isten, ha meg mégis lenne, ráérünk majd aggkorban ezzel bajlódni. és az elutasításnak nem teszi ki szívesen senki sem magát.

Ez a fizetés azért árnyaltabb, mert van a kistelepülések lelkészeinek állami kiegészítő támogatása is, most éppen nem tudom, hogy mennyi, mert elfelejtettem.
De olyan nagy mozgolódást éppen a két történelmi protestáns keresztyén egyház részéről Pesten sem tapasztaltam, pedig itt biztosan nincs hiány a lelkészekben.
Most hagyjuk a katolikusokat, mert nekik Pesten is hiányuk van. Plébániák vannak Pesten is plébános nélkül, oldallagos ellátással vagy nyugdíjas pappal.
esetleg nem arról van szó, hogy - és az egy dolog, hogy akkor és ott Pál mit és hogyan tett, mert azóta sok minden megváltozott, pl. családi házak helyett bérházak, ahol még van vagy volt udvar, de a panelnek udvara sincs - egyszerűen elkényelmesedtek a történelmi egyházak és nem sikk, nem menő teljesen idegenekkel beszélgetni, nekik hirdetni az Evangéliumot és persze, vitatkozni is velük? Mert ugye, ez vita nélkül, napjainkban nem megy. Könnyen odamondják, hogy ne molesztálj, mert úgysincs semmiféle Isten, ha meg mégis lenne, ráérünk majd aggkorban ezzel bajlódni. és az elutasításnak nem teszi ki szívesen senki sem magát.

Érdemes volna (és nemcsak a református, hanem minden történelmi egyházzal kapcsolatban, mert szerintem mind hiányt szenved missziós területen), de be kell érned egy rövid, lakonikus válasszal: fogalmam sincs.

Azt tudom, hogy gyülekezetünk az "állami milliárdokból" egy huncut vasat sem lát, magunk tartjuk el magunkat (rezsivel, lelkész fizetésével, mindennel együtt). Egyébként a Dunántúlon - ha jól tudom - elég komoly lelkészhiány van. Csakhogy nálunk a lelkészt nem a püspök helyezi ide vagy oda, hanem a gyülekezetek választják (pontosabban meghívják), ő meg elfogadja. Egy kicsit bonyolultabb így a rendszer, mintha csak oda kéne "rakni" a lelkipásztort egy püspöki határozattal. Egyszerre vannak állástalan vagy mással foglalkozó lelkészeink és lelkészre váró gyülekezetek.

Akkor már csak egy kérdést tennék fel. Ha jól olvastam, református vagy. A reformátusoknál nincs lelkészhiány. Nem lehet, ha még a parlamentbe is beülnek főfoglalkozású képviselőnek lelkészeik. És nem hiányoznak a gyülekezetekből, amikor köztisztviselősködnek vagy állami vezetőként államtitkárkodnak. Nos, a mindenkori állam milliárdokat önt a Magyar Református Egyházba is, évről évre. Biztosan van egy csomó gyülekezet nélküli lelkész és van pénz is. Akkor mi az akadálya, hogy a gyülekezet nélküli lelkészek éppen az utcán vagy az aluljáróban evangelizáljanak?
- aztán, ha úgy gondolod, hogy érdemes válaszolni és folytatni ebben az irányba ezt a beszélgetést, kérdezek tovább.
üdv, istván

Tudom, hogy kevés. Még azzal együtt is, hogy most épp evangelizációs hetet szervezünk amiről körbeplakátoljuk a várost és hívogatunk boldog-boldogtalant, még azzal együtt is, hogy novembertől januárig - összekötve a belmissziót a diakóniával - végigjártuk az Evangélium üzenetével az összes valaha regisztrált egyháztagot függetlenül attól, hogy jár-e templomba vagy nem, még azzal együtt is, hogy próbálunk a helyi rendezvényeken és médiában is megjelenni az Igével. Egyszerűen ennyi a gyülekezet kapacitása jelenleg. Viszonylag fiatal és nem is túl nagy (de Isten kegyelméből élő hitű) gyülekezet vagyunk.

Próbálhatnánk épp utcán evangelizálni, de csak 1 lelkészre van anyagi kapacitás és az utcai evangelizáció (mert az bizony lelkészt kíván) elvonná az idejét a gyülekezettől, másrészt meg Pál apostol is többnyire házaknál és közösségi helyeken hirdette az Evangéliumot, vagyis ezt tartjuk Krisztustól ránk hagyottnak.

Nálunk a nagyok , saját szavaikkal tesznek bizonyságot a megtérésükről(és ők tényleg rendesen betagolódtak azóta)

Jó éjt:)

Csak megbirkózom vele.:)
A lelkészünk már odasúgta: "Komoly baj, úgy látom nem lesz magával":)

Csak megbirkózom vele.:)
A lelkészünk már odasúgta: "Komoly baj, úgy látom nem lesz magával":)

Jó éjt Ági
Így szereted? vagy Ágnes?
vagy inkább Abigail?

Az a jó a közösségben, hogy ott hitvita nincs hisz egyet vallunk, egy tanítás alatt vagyunk
tényleg jó:)

Egyetértek Ibolya, maximálisan én spec. nagyon örülök a különbözőségnek is és annak is, hogy gyakorolhatom.

Igen , nem könnyű oda kiállni:)