Iszlám ébredés a Közel-Keten?

Zöldmozgalom Iránban, a Facebook betiltva

Miközben Egyiptomban a hatalmat átvevő hadsereg sorra teljesíti a nép követeléseit, Ben Ali tunéziai, de főleg Hoszni Mubarak egyiptomi elnök minapi bukása alaposan felkavarta a többi közel-keleti országban már-már elhalni látszó tiltakozások állóvizét. Lényegében az egész Közel-Kelet megmozdult: a Palesztin Hatóság által ellenőrzött Nyugati Parton, a Hamász felügyelete alatt álló Gázai-övezetben, Jordániában, Szíriában, Libanonban, de még Szudánban, Bahreinben és Iránban is voltak ünneplő, ugyanakkor saját vezetésük ellen követeléseket is megfogalmazó szimpátiafelvonulások.

Ben Ali huszonhat, Mubarak pedig tizennyolc nappal a tüntetések kezdete után kényszerült lemondani, a csökkenő tendenciát látva az algériai, jemeni és iráni fiatalok joggal bizakodhatnak saját zsarnok vezetőik még gyorsabb elűzésében.

Iránban feltámadhat a Zöld Mozgalom

Ha Albániát nem számítjuk, Irán lehet az első nem arab ország, amelyre átterjed a közel-keleti vihar. A 2009-es, az ellenzék szerint elcsalt elnökválasztás nyomán életre hívott Zöld Mozgalom anno százezreket vitt az utcára, a hetekig tartó erőszakos tüntetésről pedig – az egyiptomihoz hasonlóan – a Facebook-nak és a Twitter-nek hála lényegében percről percre naprakész információkat kaphattunk. Az igazi első Facebook-forradalom tehát az iráni volt.

Azóta az ellenzék elhallgatott, két vezetője – Hossein Mousavi és Mehdi Karoubi – ugyan Iránban maradt, de egy idő után jobbnak látták jegelni a tüntetéseket. Fiatalok ezreit tartóztatták le, további ezrek pedig „lábbal szavazva” jobbnak látták elhagyni az országot.

Most azonban a szunnyadó parázs újra lángra kaphat. Hétfőre a házi őrizetben lévő Mousavi és Karoubi ugyanis az egyiptomi eseményekre reflektáló szimpátiatüntetésre hívta a teheráni fiatalokat, annak ellenére, hogy az iráni hatóságok erre nem adtak engedélyt. A tiltás ellenére tízezrek gyülekeztek Teheránban, Iszfahánban és Shirazban egyaránt. A rendőrség – és az őket már 2009-ben is támogató paramilitáris bandák, a basajik – könnygázzal és vízágyúval oszlatta fel a tömeget, az éjszaka során egy 26 éves fiatalember meghalt, százakat pedig őrizetbe vettek.

Mosolyra fakasztó disszonancia érzékelhető az iráni hivatalos propaganda és a valóság között: Mahmúd Ahmedinezsád elnök és Ali Khamenei, az ország Legfőbb Vezetője az Amerikai-barát Mubarak lemondását érthetően ünnepelte, a bukás okait azonban vagy félreértették, vagy szimplán igyekezték saját szájuk íze szerint magyarázni azt. Interpretációjuk szerint ugyanis az egyiptomi események az 1979-es iráni iszlám forradalom utórezgéseinek értékelhetőek, a Közel-Keleten pedig napjainkban „iszlám ébredési folyamat” zajlik.

Mi sem áll ennél távolabb a valóságtól: ugyan szekuláris államfők buktak meg mind Mubarak, mind Ben Ali személyében, ám őket nem iszlamista erők, hanem vallástól függetlenül a városi fiatalság döntette meg. Az iráni ellenzéki vezetők pedig hangsúlyozzák, hogy nevetséges az 1979-es iszlám forradalomra visszavezetni az idei eseményeket, sokkal inkább az ő tavalyelőtti tüntetéseik inspirálhatták a közel-keleti elnyomó rezsimek alatt szenvedő fiatalokat. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter is képmutatással vádolta meg az iráni vezetést, és hangsúlyozta, hogy Egyiptomhoz hasonlóan Iránban is támogatják a békés tüntetéseket.

A hazai „mindenki hozzon magával még egy embert” Iránban úgy szól: „mindenki hozzon magával még tíz embert” – ha sikerül ezt megvalósítani, az iráni rezsim is csakhamar recsegni-ropogni fog a hatalmas nyomás súlya alatt. Külön pikantériát ad az eseményeknek, hogy Hétfőn az Iránban tartózkodó török köztársasági elnök, Abdullah Gül – kollégája, Mahmúd Ahmedinezsád iráni elnök oldalán – nyilatkozatban szólította fel „a közel-keleti államokat” – külön meg nem nevezve Iránt –, hogy tartsák tiszteletben népük jogos követeléseit és hajtsanak végre gazdasági és politikai reformokat. A parlament egyelőre ettől mereven elzárkózik, sőt, egyenesen halálbüntetést kért a két ellenzéki vezetőre.

Algéria: gyenge kezdeményezés Tunézia és Egyiptom árnyékában

Algériában a változást akarókat alaposan feltüzelte a tény, hogy a tunéziai után az egyiptomi fiatalok is sikerre vitték a forradalmukat. Azonban a hatóságok is alaposan felkészültek a növekvő létszámú tüntetőkre, több ezer rohamrendőrt vezényeltek az algíri utcákra. A számbeli fölényben lévő rendőrség a szombati tüntetésen le is tartóztatott négyszáz fiatalt, akiket azonban később elengedtek.

Noha a felvonulásokat a kormány betiltotta, ez nem tántorítja el a demokráciát és Abdelaziz Bouteflika elnök távozását követelő ifjúságot – az egyiptomi kedd-péntek helyett ők szombatonként tartanának demonstrációkat. Algériában már januárban történtek kisebb indicensek – többen felgyújtották magukat, így emlékezve a tunéziai forradalmat végső soron kirobbantó, magát felgyújtva öngyilkosságot elkövető Mohamed Bouazizi-re –, a nagyszámú tüntetések iránti igény azonban csak Mubarak bukása után jelentkezett.

Egyelőre korlátokat szab a tiltakozásnak, hogy sem a szakszervezetek, se az ellenzéki pártok, se az 1990-es évek eleje óta betiltott iszlamisták nem álltak a kezdeményezés mögé. További nehézséget jelent, hogy a kormány egyiptomi mintára betiltotta a Facebook-ot. A hatóságok egyébként igyekeznek elejét venni a tömeges demonstrációknak: tegnap a külügyminiszter ígéretet tett arra, hogy a „következő napokban” feloldják a 19 éve érvényben lévő szükségállapotot.

Jemen, Bahrein: az Arab-félsziget is kiveszi a részét az eseményekből

Hasonló folyamatok mennek végbe Jemenben: noha az 1978 óta hatalmon lévő Ali Abdullah Saleh elnök múlt héten ígéretet tett arra, hogy 2013-ban lejáró mandátumát nem hosszabbíttatja majd meg, ez nem elégítette ki a jemeni fiatalságot. A tüntetések csakhamar erőszakos fordulatot vettek, miután – Egyiptomhoz hasonlóan – megjelentek az utcán az összetűzést provokáló, vélhetően a kormányzat által fizetett ellentüntetők.

Bahrein új színt visz a tüntetésekbe: hiába vannak 70 százalékos többségben a síita muszlimok, egy szűk szunnita hatalmi elit elnyomó rendszerét kénytelenek elviselni – szektariánus ellentéten alapuló tüntetések idén még nem voltak, hiszen Tunézia és Egyiptom szekuláris állam, Iránban pedig a síita vezetés ellen vallási hovatartozás nélkül tüntettek a fiatalok. A zavargások még csak hétfőn kezdődtek Manamában, az ország fővárosában, de már az éjszaka meglett a tüntetések első áldozata, majd miután az áldozat temetésére összegyűlt húszezres tömegre is lecsaptak a rendőrök, egy második demonstráló is életét vesztette. A parlament egyetlen síita pártja erre tiltakozásul felfüggesztette munkáját a testületben.

Tóth Miklós
 

• Cimkék:
Irán zöld mozgalom facebook Algéria Jemen Hossein Mousavi Mehdi Karoubi Mohamed Bouazizi szekuláris

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére