A New York Times a Fehér Házzal is egyeztetett

WikiLeaks-ügy: Jogi és etikai dilemmák a szerkesztőségekben

A CEU Nyílt Társadalom Archívumának (OSA) meghívására Magyarországon járt és előadást tartott a WikiLeaks-ügyről David McCraw amerikai ügyvéd, a New York Times jogi ügyekért felelős alelnöke.

A WikiLeaks kiszivárogtató oldal 2010-ben az iraki és az afganisztáni háborúról szóló, titkos amerikai iratokat, valamint amerikai diplomáciai sürgönyöket publikált, a brit The Guardian, a német Der Spiegel és az amerikai New York Times világlapokat is bevonva a közlés folyamatába. A New York Times ügyvédje a kiszivárogtató oldallal való együttműködés szépségeiről és nehézségeiről beszélt Budapesten.

Az amerikai ügyvéd veterán sajtójogász, korábban több közérdekű adatigényléses pert nyert a New York Times képviseletében az információszabadság-törvény (Freedom of Information Act) segítségével, és ő képviseli a lapot a kiadó ellen indult kártérítési perekben is. A WikiLeaksszel való együttműködés során azt kellett mérlegelnie, hogy jogilag támadhatóvá válik-e az újság és az ügybe bevont újságírógárda az 1917-es kémkedési törvény (Espionage Act) alapján, amely meglehetősen szélesen definiálja a kémkedés fogalmát. Mivel a megjelentetni kívánt iratok az USA titkai voltak, az ügy komoly fejtörést okozott a New York Times berkein belül.e

Bár a kémkedési törvény alapján az USA-ban még soha nem pereltek be egyetlen sajtóterméket sem, az amerikai alkotmány híres, a szólásszabadságot védő első kiegészítése (First Ammendment) csak a közlés szabadságát rögzíti, a hírek megszerzéséről nem beszél, és az amerikai jogrendszer a közlést követően is lehetővé teszi az abban közreműködők jogi felelősségre vonását. A WikiLeaks-ügy etikai problémákat is felvetett, mérlegelni kellett, hogy valóban közérdeket szolgál-e a titkos információk közlése, és okozhat-e kárt azoknak, akiket az iratok valamilyen kontextusban körülírnak vagy megneveznek.

A New York Times végül azt a megoldást választotta, hogy csak egy nagyon szűk és szerkesztett válogatást közöl a WikiLeaks által megszerzett több százezres dokumentumtömegből, és csak olyan történeteket mond el a többiről, amelyeket a területet jól ismerő újságírók és helyszíni tudósítók állítottak össze. A közlést megelőzően a Fehér Házzal is tárgyaltak, amely nem helyeselte a kiszivárogtatásokat, de nem is tiltotta meg az anyag feldolgozását, csak önmérsékletre és az ország érdekeinek tiszteletben tartására kérte a patinás napilap szerkesztőit.

A New York Times által közölt dokumentumokat nagyon alapos szerkesztésnek vetették alá, eltávolítottak belőlük minden olyan információt, ami életeket sodorhat veszélybe. McCraw szerint magának a WikiLeaksnek ez nem igazán sikerült, az Afganisztánból származó dokumentumokban annyi konkrétum, név és érzékeny adat maradt, hogy még a Riporterek Határok Nélkül újságíró-szervezet és az Amnesty International is kifogásolta a kiszivárogtatók felelőtlen eljárását. Ennek hatására az iraki anyagot McCraw szerint a WikiLeaks „túlszerkesztette”, és az használhatatlanná vált a sok törléstől.

McCraw szerint ez is bizonyította, hogy szükség van még a mainstream médiára, amely a nyers dokumentumokat kontextussal képes felruházni, és szenzitív, felelős módon kezeli a birtokába jutott anyagot. A WikiLeaks-alapító Julian Assange-zsal megromlott a kapcsolatuk, mert a New York Times etikai megfontolásokból nem közölte a kiszivárogtató oldal internetcímét, majd olyan portrécikkeket jelentettek meg a dokumetumok állítólagos forrásaként szolgáló Bradley Manning amerikai katonáról, illetve magáról Julian Assange-ről, amelyek nem nyerték el a WikiLeaks-főszerkesztő tetszését.

A New York Times jogásza úgy véli, hogy az internet és a blogok korában elmosódtak a korábban jól definiált határok az újságírók és nem újságírók között, ami számos etikai és jogi dilemmát vet fel. A WikiLeaks-ügy során nem volt egyértelmű, hogy az amerikai alkotmány a szólásszabadságot védő első kiegészítése vonatkozhat-e egy kiszivárogtató oldalra vagy magukra a kiszivárogtatókra. A válasz nem egyértelmű, mert az Egyesült Államokban jelenleg is öt jogi eljárás van folyamatban más ügyekben érintett kiszivárogtatók ellen.

David McCraw mindazonáltal annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kormányzati titkolózás még mindig sokkal jelentősebb probléma, mint a kiszivárogtatások, mert az évente titkosított kormányzati dokumentumok száma az utóbbi tíz évben megtízszereződött az Egyesült Államokban. A kiszivárogtatók a közérdeket szolgálják, de szükség van a „jó öreg” fősodratú médiára is a folyamatban, hogy értelmezze és analizálja a napvilágra került dokumentumokat, védelmezze az informátorokat és forrásokat, valamint szenzitív, felelős szerkesztéssel meggátolja, hogy több kárt okozzanak, mint hasznot.

Bodoky Tamás
 

• Cimkék:
WikiLeaks dilemma jog etika Julian Assange The New York Times Fehér Ház Espionage Act

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére