A kiszivárogtatás folytatódik?

Wikileaks-könyv: kettészakadt a titkos szervezet

Daniel Domscheit-Berg (a képen jobbra) német informatikus Daniel Schmitt álnéven a 2006-os kezdetektől tavaly szeptemberig a WikiLeaks szóvivője volt; a média a kiszivárogtató oldalt működtető titkos szervezet második embereként tartotta számon az alapító Julian Assange után. Domscheit-Berg februárban könyvet adott ki WikiLeaks, a leleplezés − Hogyan működtettük a világ legveszélyesebb weboldalát címmel, amely a Nyitott Könyvműhely gondozásában a világpremierrel egy időben magyarul is megjelent. A könyvből kiderül, hogyan szerveződött a híres-hírhedt kiszivárogtató oldal működését lehetővé tévő titkos szervezet, és milyen súlyos nézeteltérések, belső viták vezettek tavaly a kettészakadásához, éppen akkor, amikor már az egész világ a WikiLeaksről beszélt, és Julian Assange-et a Time Magazine kis híján az év emberévé választotta.

Domscheit-Berg 2007-ben csatlakozott az akkor még csak egy éve létrejött WikiLeakshez, a projektről a kiberanarchista Cryptome.org weboldalon olvasott először. Az oldal a Wikileaks egyik előfutárának is tekinthető, hiszen 1999-ben és 2005-ben közzétette a brit külföldi hírszerzés, az MI6 ügynökeinek névsorát. Miután a WikiLeaks.org oldalon megjelentek a guantanamói fogolykínzásokról szóló jegyzőkönyvek, Domscheit-Berg önkéntesnek jelentkezett, de kezdetben csak „csicskamunkákkal” bízták meg a weboldalon. Assange-zsal akkor találkozott először személyesen, amikor megszervezte, hogy az akkor még ismeretlen ausztrál hacker előadást tarthasson a Chaos Computer Club német hackerszervezet éves konferenciáján, Berlinben. Barátság szövődött köztük, Domscheit-Berg pedig úgy érezte, hogy a WikiLeaksszel új értelmet nyert az élete – 2009 elején fel is mondott munkahelyén, hogy minden idejét a világmegváltó projektnek szentelhesse.

A buli elkezdődött

A WikiLeakshez való csatlakozását követően sorban jöttek az egyre komolyabb ügyek: 2008 januárjában nyilvánosságra hozták egy svájci bank, a Julius Baer belső levelezését és feljegyzéseit, amiből kiderült, hogyan rejtettek el banki közreműködéssel milliós vagyonokat az adóhatóság elől. Domscheit-Berg – a macskája után – ekkor vette fel a Daniel Schmitt álnevet, és kezdett a szervezet szóvivőjeként szerepelni a világsajtóban. A svájci bank bírósághoz fordult, és bár átmenetileg le tudták tiltatni a WikiLeaks.org domain nevet, a média a kiszivárogtatókat ünnepelte, és még a New York Times is közzétette az IP-címüket. Ezt követően az Anonymous nevű hackerszervezettel összefogva a Szcientológia Egyház titkos anyagait publikálták a neten – azóta az Anonymous számos hackertámadást intézett a WikiLeaks munkáját akadályozó szervezetek, például a Visa és a Mastercard hitelkártyacégek ellen, amikor azok befagyasztották a Wikileaks számláit.

A sikeres és nagy médiavisszhangot kiváltó kiszivárogtatások eredményeképpen ugyanis elég sok támogatás összegyűlt a WikiLeaks számláin − és itt kezdődtek a belső viták is, ugyanis Domscheit-Berg szerint Assange átláthatatlanul és önhatalmúlag intézte a szervezet pénzügyeit, és a feltétlenül szükséges költségeket sem mindig fizette ki. Ennek eredményeképpen 2009 végén, a szeptember 11-i terrortámadás körüli félmillió sms és telefonbeszélgetés publikálását követően majdnem összeomlott a WikiLeaks szervere, aztán pedig egy rövid ideig szándékosan „sztrájkoltak”, hogy szaporább adományozásra serkentsék közönségüket. Ám hiába gyűlt fel jelentős összeg a német Wau Holland Alapítványnál kezelt számlákon, Assange nem akart munkabért fizetni az önkénteseinek, és miközben a médiában az átláthatóság forradalmárának szerepében tetszelgett, elszámoltathatatlanul és despotaként intézte az egyre több önkéntest vonzó titkos szervezet belső ügyeit.

A WikiLeaks következő nagy dobása a Collateral Murder videó volt 2010 márciusában: a felvételen egy amerikai Apache harci helikopter fegyvertelen civileket, köztük újságírókat mészárol le Bagdadban. A filmet több mint tízmillióan töltötték le a YouTube-ról. A 2007-ben készült, titkosított felvételt a WikiLeaks csapata Izlandon szerkesztette és feliratozta – oda pedig úgy kerültek, hogy bizonyító dokumentumokat hoztak nyilvánosságra az izlandi Kaupthing Bankról, miszerint az ország pénzügyi szektorának összeomlása előtt, 2008-ban saját tulajdonosai fosztották ki azt. Izlanddal nagy tervei voltak a WikiLeaksnek, helyi politikusokkal összefogva egy információs szabadkikötő tervein dolgoztak. Egy törvényjavaslattal azt szerették volna elérni, hogy a szigetország a kiszivárogtatók és az oknyomozó újságírók menedékévé válhasson.

Rés a pajzson

Domscheit-Berg szerint ezután következett a WikiLeaks történetének legnehezebb pillanata, mert az amerikai hatóságok letartóztatták a 23 éves Bradley Manning hírszerzési elemzőt. Manning elárulta valakinek az interneten, hogy tőle származnak a kiszivárogtató oldal titkos amerikai katonai dokumentumai. A fiatal amerikai azóta is börtönben ül, és feltehetően sokáig ott is marad, mert a gyanú szerint ő lopta ki a Pentagon számítógép-hálózatáról azokat a titkos amerikai diplomáciai sürgönyöket is, amelyeket a WikiLeaks 2010 végén kezdett publikálni. Domscheit-Berg szerint Assange nem tett meg mindent azért, hogy segítsen a WikiLeaks miatt rendkívül szorult helyzetbe került kiszivárogtatón.

Az afganisztáni háborúról szóló dokumentumcsomag megjelentetéséhez a WikiLeaks új stratégiát választott: médiapartnereket vont be, olyan tekintélyes lapokat, mint az amerikai New York Times, a brit Guardian és a német Spiegel. Domscheit-Berg szerint csak öt nappal a publikáció kitűzött dátuma előtt derült ki, hogy Assange megfeledkezett a „kárminimalizálásról”, vagyis nem húzták ki a mintegy 90 ezer dokumentumból az életeket veszélybe sodró neveket és más szenzitív adatokat. Ezt rohammunkában pótolták, de a felületes „kárminimalizálás” miatt a WikiLeaks a tevékenységével korábban szimpatizáló oldalakról is sok kritikát kapott. A szervezeten belül pedig kezdett elmérgesedni a hangulat: Domscheit-Berg szerint Assange ekkor már csak a saját pecsenyéjét sütögette; a világhír meggondolatlan lépésekre késztette a WikiLeaks-alapítót.

1:1

2010 nyarán a svéd ügyészség két rendbeli nemi erőszak kísérlete miatt vádat emelt Julian Assange ellen. Domscheit-Berg nem hitt a vádaknak, de úgy gondolta, hogy jobb lenne, ha Assange háttérbe húzódna, a főszerkesztő azonban azt kezdte hangoztatni, hogy csak a Pentagon lejáratási kampányáról van szó. A hosszú időre visszatekintő és számos más okkal is bíró nézeteltérés ezen a ponton nyílt zendüléssé fajult: a Domscheit-Berg által vezetett rebellis frakció augusztus végén jelszavakat cserélt a levelezésen, amire válaszul Assange az egész weboldalt leállította. Végül kiegyeztek döntetlenben, és újraindították az oldalt, de Assange ekkor már árulással vádolta harcostársát, aki végül még az iraki háborúval kapcsolatos dokumentumok és az amerikai diplomáciai sürgönyök nyilvánosságra hozása előtt kilépett a WikiLeakstől, több más önkéntessel együtt.

Domscheit-Berg és a WikiLeakstől hasonló okok miatt kilépett aktivisták most OpenLeaks néven új kiszivárogtató oldal létrehozásán dolgoznak. Az OpenLeaks filozófiája annyiban tér el a WikiLeaksétől, hogy a saját szakállukra nem publikálnak majd semmit, „csak” biztonságos és anonim lehetőséget biztosítanak a kiszivárogtatóknak, hogy anyagaikkal elérjék a számukra fontos sajtóorgánumokat, civil szervezeteket vagy szakszervezeteket. Domscheit-Berg szerint az OpenLeaksnél nem lesz olyan személyi kultusz, mint amilyet Assange épített ki maga körül a WikiLeaks fénykorában: konszenzusos alapon felépített rendszerben fognak működni, mert „a közösség lelkesen várja, hogy egy jó célért dolgozhasson”. Hogy Julian Assange mit gondol mindarról, amit egykori szóvivője papírra vetett a WikiLeaksszel kapcsolatban, azt egyelőre nem tudjuk: a jelenleg brit házi őrizetben lévő Wikileaks-főnök több mint egymillió eurót kapott önéletrajzi könyve megírásáért egy brit kiadótól, de a mű még nem látott napvilágot.

(Daniel Domscheit-Berg: WikiLeaks, a leleplezés – Hogyan működtettük a világ legveszélyesebb weboldalát. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2011, fordította Malyáta Eszter)

Bodoky Tamás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére