Véget kell vetni az édes semmittevés politikájának

Varsóban nem akarnak Budapestet

– Miért nem szalonképes Donald Tusk szemében az egyetlen jobboldali erő, a Kaczyński-féle Jog és Igazságosság Pártja?

– A szalonképesség kérdése csak a 2005-ös választások előtt állt fenn. Ekkor a két párt a közös kormányzás ígéretével indult a választásokon. A győztes azonban meglepetésre a Jog és Igazságosság lett, és annak vezetője a koalíció helyett a kisebbségi kormányzást választotta. Ezzel felosztotta a két párt között a politikai palettát, és teljesen új helyzetet teremtett a lengyel belpolitikában. Kaczyński azonban egyre kiszámíthatatlanabbá vált. Az utóbbi két évben a szmolenszki tragédia kapcsán például nyilatkozataiban egyértelműen azt sugallta, a felelősség a lengyel és az orosz vezetést terheli. A lengyel társadalom nagy része azonban nem teljesen értett egyet ezzel a felfogással. Emellett sorozatban veszítette el először a miniszterelnöki, majd a köztársasági elnöki és önkormányzati választásokat. Vereség vereség hátán, katasztrófa katasztrófa hátán következett. Kedvezőtlenebb kép alakult ki róla a lengyel közvéleményben és sajtóban, mint bármelyik magyarországi jobboldali politikusról. A média erőteljesen negatív, lejárató kampányt folytatott a Kaczyński-politika tálalásában, és ez hatott a választási eredményre is. Kérdés, hogy Kaczyński a következő négy évben meg tudja-e változtatni a róla kialakult nagyon előnytelen képet. A Jog és Igazságosság azonban így is erős ellenzék lesz. Közel 30%-ot kapott most, tehát 150-160 képviselője lesz a parlamentben, míg a többi ellenzéki párt csak 30-40 képviselővel rendelkezik majd. A választásokat a Polgári Platform 39, 19%-kal nyerte meg. Sokat elárul az is, hogy ez az első olyan választás, amelyen korábban kormányzó pártot választanak újra.

– Kaczyński elszigetelődése a konzervatív-keresztény hagyományok halványulását jelzi? A lengyel társadalom nem ragaszkodik a hagyományos keresztény történelmi gyökerekhez?

– Ez így teljes egészében még akkor sem igaz, ha mindenkinek világos, elkezdődtek bizonyos folyamatok Lengyelországban. Tehát ez már nem az az ország, ami a 80-as évek végén és a 90-es évek elején volt. A társadalom és az egyház szerepe is megváltozott, más a funkciójuk, mint a rendszerváltás idején. És az is biztos, hogy nem a jobboldali politikát és a katolikus egyházzal való együttműködést felvállaló erők lesznek a következő négy év meghatározó politikai erői Lengyelországban, hanem a balközép vonal. Azonban nem szabad elfelejteni, a Polgári Platformnak van egy kereszténydemokrata irányvonala is, viszont a koalíciónak tagja lesz a posztkommunista múltú Parasztpárt is. A Polgári Platform az elmúlt négy évben is ezzel a párttal kormányzott. Együttműködésük konfliktusmentes volt. Tehát ez a koalíció most is folytatódik, és nincs szükség más politikai erő bevonására.

– Mennyiben utal a keresztény társadalmi értékvállalás csökkenő tendenciájára, hogy a homoszexuálisokat és leszbikusokat támogató Janusz Palikot-mozgalom indulásakor több mint 10%-ot kapott a parlamentben?

– Palikot mozgalma eddig valóban nem volt meghatározó tagja a lengyel politikai életnek. A Polgári Platformból kiváló, baloldali retorikát felvállaló erő választási kampányában a homoszexuálisok támogatását tűzte ki célul, és egyházellenes, antiklerikális, egyben polgárpukkasztó kampányt folytatott. A semmiből született, 10%-os parlamentbe jutási arány nagyon soknak számít, és elgondolkodtató. Sokan azt feltételezik, hogy a mozgalom megalakulásának hátterében a színfalak mögött a régi rendszer bizonyos erői is közreműködhettek, és Tusknak is tulajdonképpen jól jöhet ez az új párt. Szélsőséges megnyilvánulásaival majd tematizálni tudja a lengyel politikát, és ezzel megkönnyíti a Tusk-kormány dolgát.

– Négy éve jobbközép erőként nyert a Polgári Platform. Hogy lehet, hogy ma már balközép erőként definiáljuk?

– A két nagy párt a kezdetekben együtt indult, és mindkettő jobbközép erőként határozta meg magát. A 2007-es választásokon a Polgári Platform még mindig jobbközép erőként nyerte meg a választásokat. Az elmúlt négy évben azonban a centrum baloldali felébe tolódott át, és liberális vonalat képviselt. Ezt főleg a baloldalon elhelyezkedő választók megnyeréséért, valamint a választások utáni alkupozíció megerősítéséért tette. Ma ideológiailag inkább liberális centrumpártnak nevezném ezt a tömörülést. A Parasztpárttal társulva az új koalíció is ezt az irányt fogja képviselni.

– A lengyel-magyar kapcsolatrendszerben előrejelez valamit az, hogy Lengyelországban csökkent a jobboldal szerepe?

– Nem hiszem, hogy jelentősen befolyásolja ezt a viszonyt. Az egyértelmű, hogy a magyar külügy mindkét párttal jó kapcsolatot akar ápolni, Magyarországnak világos érdeke, hogy szorosan együttműködjön Lengyelországgal. Orbán Viktor első külföldi útjára is a Tusk vezette Lengyelországba indult. Az viszont biztos, hogy a Jog és Igazságosság Pártja szimpatizánsai közül többen tekintik példaképnek a Fideszt, mint a Polgári Platformra szavazók közül.

– Kaczyński Varsó számára példaként állította Budapestet. Miért?

– A választások éjszakáján beszédet mondott a pártelnök. Elismerte a vereséget, ám a változásokra hívta fel a figyelmet. Épp ezért hangoztatta, hogy biztos abban:
„Varsóban is Budapest lesz még egyszer…”. Arra utalt, hogy a lengyel társadalomban is szükség lesz változásra, nagyjából akkora erejűre, mint nálunk a legutóbbi választáson, ahol a Fidesz 2/3-os többséget szerzett. Kaczyński számára az a hőn áhított cél, hogy olyan győzelmet szerezzen, mint a Fidesz. Azóta ez a kijelentése óriási vihart kavart. Nem akarunk Varsóban Budapestet címmel internetes blog indult, Kaczyński elnököt pedig magyar népi viseletben ábrázolják, többek között a következő felirattal: „A paprika mindenek fölött”.

– A lengyel és az orosz állami szerveket teszi felelőssé a szmolenszki tragédiáért a Kaczyński-tábor. Még mindig megosztja a társadalmat a tragédia?

– A társadalom egy része, a Kaczyński-szimpatizánsok egyértelműen a kormányt, Donald Tuskot és az orosz állami szerveket teszik felelőssé a tragédiáért. A lengyelek másik része viszont úgy gondolja, az ügyészség dolga a nyomozás lefolytatása és az igazság kiderítése. A társadalom egyik része szerint tehát merénylet történt, a másik része nem tudja ezt az álláspontot elfogadni. A választások előtti hetekben ez az ügy háttérbe szorult, mert a hisztériakeltés nem kedvezett a Jog és Igazságosság szereplésének. Azonban figyelemre méltó, hogy mivel minden hónap 10. napján továbbra is megemlékeznek a tragédia áldozatairól, a választások utáni napon Kaczyńskiék nagy ünnepségeket rendeztek Varsó belvárosában, és koszorút helyeztek el a köztársasági elnöki palota előtt. A Jog és Igazságosság tagjai a tragédiához kapcsolódó érzelmeket folyamatosan ébren tartják, sok esetben ebből némi előnyt is kovácsolnak maguknak. A nyomozás és a vizsgálat továbbra is folyik.

– Mennyiben támasztható alá, hogy az orosz felet felelősség terheli a tragédiáért?

– Az elmúlt egy évben tragikomikus jelenetek zajlottak a nyomozás körül. A lengyel vezetés részéről furcsa volt, hogy már az elején minden kezdeményezést átengedtek az orosz félnek. Az orosz fél által átadott anyagok emellett nem voltak kielégítőek. A lengyel vezetés ráadásul az Egyesült Államok segítségét sem kérte, pedig az USA rendelkezett adatokkal, amelyeket fel is ajánlott. A Tusk-kormány elfogadta az orosz fél által kínált megoldásokat. Az oroszok emellett a lengyelek beleegyezése nélkül még 2010. év végén megsemmisítették a gép maradványait. Az elmúlt év második felében az Oroszországba látogató lengyel küldöttség a katasztrófa helyszínén a felszíni ellenőrzés után több emberi maradványt és számtalan tárgyat talált, amelyek egyértelműen a katasztrófa áldozataitól származtak. Az orosz vezetés (és a lengyel média nagy része is) ezen kívül a merénylet után a fekete doboz megtalálásáig azt állította, hogy a gépen ülő Lech Kaczyński vagy a hadsereg parancsnoka nyomást gyakorolt a pilótára. A fekete doboz meghallgatása után viszont ez egyáltalán nem derült ki. Orosz részről tehát olyan módon érdekesen viszonyulnak a tragédiához, ami elgondolkodtató és megdöbbentő. Minden hibát a lengyel félre akartak hárítani, pedig az teljesen egyértelmű, hogy olyan viharos időjárási viszonyok között nem lett volna szabad engedélyezni az orosz légi irányítóknak a leszállást a szmolenszki katonai repülőtéren. Ez egyértelműen az oroszok felelőssége. Azt senki sem tudja megmondani a jelenlegi információk birtokában, mi volt a katasztrófa pontos oka, erre mostanában nem is derülhet fény. Arról természetesen senki nem beszél, hogy az orosz fél megtervezte volna a merényletet – annyi bizonyos csupán, hogy őket is terheli felelősség a tragédiával kapcsolatban.

– Folytatja a nyomozást a lengyel vezetés?

– A lengyel ügyészség folytatja a nyomozást. Időnként újabb és újabb információk látnak napvilágot, amelyeket a Jog és Igazságosság megpróbál a saját politikai előnyeit szem előtt tartva kihasználni. Ha a politikai elit úgy gondolja, továbbra is téma lesz Szmolenszk. Nem hiszem azonban, hogy hosszú távon is kifizetődő lesz ez.

– Sikeres lehet a Tusk-féle politizálás?

– A következő négy évet mindenesetre nem lehet az eddig tapasztalt édes semmittevés politikájával folytatni. A mostani választásokon a két felkínált verzió közül a nyugalmasabb és konfliktuskerülő politikát támogatták a lengyelek. A Tusk-kormányt eddig elkerülték a komolyabb problémák. A lengyel gazdaságot nem érintette a válság oly módon, mint például a magyart. A Polgári Platform választási szlogenje ez volt: „Még többet teszünk!” Mind a Polgári Platformnak, mind pedig a Jog és Igazságosság Pártjának többet kell majd mutatnia, mint az előző időszakban. Ott van mögöttük Palikot mozgalma. Épp ezért a szélsőséges párt mellett a posztkommunista Baloldali Szövetség megfontolt erőként jelenhet meg a választópolgárok előtt. A labdát tehát feldobták, kérdés, hogy ki és milyen módon tud a játékba avatkozni.

Udvarhelyi Erzsébet

• Cimkék:
Lengyelország Kaczyński Tusk Szmolenszk Palikot

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére