Jézus a legjobb brand

Próféta meztelenül: politikai marketing a Bibliában

 „A legjobb personal brandje Jézusnak van. Jó, azért Steve Jobs [az Apple alapítója] is ott van.” – hangzott el a minap egy kommunikációs konferencián a meghökkentő mondat egy amerikai előadó szájából. A hallgatóság felkapta a fejét, nevetgélt egy kicsit, majd az előadás ment tovább. Senki nem hajigált székeket, senki nem borogatott asztalokat annak hallatán, hogy valaki a modern kommunikáció eszközeivel jellemzi a Megváltót – akit azután ráadásul a globális kapitalizmus egyik legsikeresebb szereplőjével állított párhuzamba. A kijelentés is jól mutatja, hogy a manapság, amikor a kommunikáció vált az egyik legfontosabb iparággá és „tudománnyá”, a Biblia sem kerülheti el a kommunikációs szempontok szerinti megmérettetést.

A próféták profin kommunikáltak

De a Bibliának ez elől a kihívás elől nem is kell kitérnie, hiszen azon túl, hogy a sikert nem kell magyarázni – és a világ legnagyobb példányban eladott könyvéről van szó –, a Szentírás lapjain a leleményes és hatásos kommunikációs fogásokra is számos példát találhatunk. A próféták ugyanis nem csak Isten Igéjének lángoló szavú közvetítői voltak, hanem gyakran bizony ügyes politikusok is, akik tudták, milyen tettekkel kell megragadni az emberek képzeletét.

Amikor ma a híradóban azt látjuk, hogy egy politikai döntés meghozatala ellen tüntetők vonulnak a Parlament elé, vagy az egyik párt sajtótájékoztatót tart riválisának székháza előtt, nem is gondolnánk arra, hogy ezek az eszközök bibliai időkre nyúlnak vissza. Sőt, ha fellapozzuk a Bibliát, akkor a mainál még sokkal merészebb és ötletesebb eszközökre bukkanhatunk, melyek évezredek távlatából is elismerést válthatnak ki a szakemberekből. És itt most nem a csodatételekről beszélünk – mert a csodatételeknél ugye nem kell jobb propaganda – hanem azokról a tettekről és gesztusokról, melyekkel a próféták Isten akaratát és ítéletét világi módon adták tudtul az embereknek. Ezekben a tettekben szervesen összefonódik a megjelenítés módja és a megjeleníteni kívánt tartalom, létrehozva a „sugallati kommunikáció” egyedi formáját. Kétségtelen, hogy ezek a történetek évszázadokon át konkrét politikai jelentéssel és hatalmas politikai jelentőséggel bírtak Izrael és Júda népe számára.

A szétszakított királyság

A prófétaság mindig erős intézménynek számított a kor Izraelében, és még a királyság elismerésének jogát is maguknak követelték. És amikor Salamon elfordult az Úrtól, és idegen bálványokat kezdett imádni, a próféták nem haboztak megvonni támogatásukat a kor leghatalmasabb izraeli uralkodójától, méghozzá igazán látványos módon. Adjuk át a szót a Bibliának: „Jeroboám bátor és erős ember volt, s amikor Salamon látta, hogy jóravaló és szorgalmas ifjú, József egész házának robotfelügyelőjévé tette. Történt már most ebben az időben, hogy Jeroboám kiment Jeruzsálemből, s az úton találkozott vele a Silóból való Ahiás próféta, akin új palást volt és csak ők ketten voltak a mezőn. Ekkor Ahiás megragadta rajta levő új palástját és tizenkét darabra szakította és azt mondta Jeroboámnak: Vegyél magadnak tíz darabot, mert ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én elszakítom a királyságot Salamon kezétől, s neked adok tíz törzset - egy törzs azonban maradjon meg neki szolgám, Dávid miatt és Jeruzsálem városa miatt, amelyet kiválasztottam Izrael minden törzse közül.”

A köpeny szétszakítása a kortársak számára igen erőteljes gesztusként jelent meg, a köpeny ugyanis az ókorban nagyon fontos szimbólum volt, ajándékozása mintegy az örökség átadását jelentette, ezáltal áldásértékkel is bírt. A Bibliában is több helyen szerepel ez a szimbólum, például amikor Jákob színes köpönyeggel ajándékozta meg Józsefet, vagy amikor Illés átadta köpönyegét Elizeusnak. Ahiás próféta az áldás-örökség szétszakításával és megosztásával tehát plasztikus erővel jelentette be a salamoni rendszer bukását, és a Salamon utáni korszak Izraelre és Júdára kettéosztott államiságát.

A nemzeti nagyság nyilai

Elizeus próféta Illés örököseként nem csak egy volt a próféták között, hanem a legtekintélyesebb tanítványi vonal képviselője, kinek befolyása a királyokéval vetekedett. Éppen ezért komoly politikai jelentőséggel bírt, amikor halálos ágyához hívatta Joás királyt. Ismét a Bibliáé a szó:

Azt mondta erre neki Elizeus: „Hozz íjat és nyilakat!" Amikor odavitte hozzá az íjat s a nyilakat, azt mondta Izrael királyának: "Tedd kezedet az íjra!" Amikor aztán rátette kezét az íjra, Elizeus rátette kezét a király kezére és azt mondta: "Nyisd ki a keleti ablakot." Amikor aztán kinyitotta, azt mondta Elizeus:„"Lődd ki a nyilat.” Ki is lőtte. Azt mondta erre Elizeus: "Az Úr győzelmi nyila, győzelmi nyíl Szíriával szemben: megvered Szíriát Áfeknél a végpusztulásig." Majd azt mondta: "Vedd a nyilakat." Miután vette, azt mondta neki: "Verd meg a nyíllal a földet." Amikor aztán háromszor megverte s akkor megállt, megharagudott rá az Isten embere és azt mondta: „Ha ötször, hatszor vagy hétszer verted volna meg, a végpusztulásig verted volna meg Szíriát, most azonban csak háromszor fogod megverni.”

Ez a tett különösen nagy szimbolikus erővel bírt. Egyfelől Elizeus a halálos ágyán végrehajtott utolsó cselekedetével áldásában részesítette a hadjáratot, másfelől pedig a Kelet felé kilőtt nyíl egy Szíriára kimondott átokként is értelmezhető. Áldás a királyra, átok Szíriára – a kor közvéleménye számára a történet jelentése egyértelmű volt. Azt, hogy a próféta támogatása ellenére a királyság korában Szíria miért fenyegette továbbra is a szomszédos Izraelt, a történet második fele magyarázta meg az utókornak.

A meztelen próféta

Ézsaiás nem csak – Radnóti Miklós szavaival szólva – „rettentő szavak tudósa” volt, hanem a megdöbbentő, drámai hatáskeltés mestere is. Talán egyetlen szimbolikus tett sem lehetett a korban annyira intő és kifejező egyszerre, mint Ézsaiáéé, aki az egyiptomi szövetségben való reménykedés hiábavalóságát úgy jelenítette meg, hogy nem kevesebb, mint három évig ruha és saru nélkül járt az emberek között.

El lehet képzelni, a korban mekkora megdöbbenést válthatott ki egy köztiszteletben álló személy botrányos viselkedése! Ráadásul a meztelenség nem pusztán csak egy megbotránkoztató gesztus, hanem baljós figyelmeztetés is volt. A korban ugyanis rendszerint az elhurcolt foglyokat alázták meg azzal, hogy elvettek tőlük a szabad embernek kijáró ruházatot. És pontosan ez a kettős hatás: a figyelem- és a szorongáskeltés voltak az Ézsaiásnak utasítást adó Úr szándékai is: „Amint szolgám, Izajás, mezítelenül és mezítláb járt három évig jelként és jelképként Egyiptom és Etiópia számára, úgy hajtja el majd Asszíria királya Egyiptom foglyait és Etiópia száműzöttjeit, ifjakat és öregeket, mezítelenül és mezítláb, csupasz üleppel, Egyiptom szégyenére.”


 

Az Eleai vendég
 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére