Néhányan még a templomokat is kampánygyűlésekre használják fel

Politikusok versenye: ki a legkeresztényibb?

Megszokhattuk, hogy a karácsony még a politikusok számára is legfőképpen a jókívánságok
és ajándékok idejét jelenti. De néhányan Krisztus születésének megünneplését a
kereszténység közéleti szerepéről szóló vita felmelegítésére használják fel – néha
meglehetősen ízléstelenül. A Christian Science Monitor (CSM) karácsonyi szerkesztőségi
jegyzetében azt elemzi, milyen másként is gondolkodnak a kereszténység XXI. századi
közéleti szerepéről az Atlanti-óceán két partjának konzervatívjai.
 

Republikánus csatakiáltások

A negatív példa az Egyesült Államok, ahol a republikánus elnökjelölti tisztségért versengő
politikusok a január 3-i iowai előválasztásra készülve karácsony környékén sem állnak
le a kampánnyal. Iowa jelentős számú konzervatív keresztény szavazója miatt különösen
fontos minden olyan republikánusnak, aki komolyan aspirál arra, hogy ő legyen Obama
kihívója. Nem meglepő, hogy a helyi közönség előtt a jelöltek könnyen túlzásokba esnek,
egymást próbálják felüllicitálni a keresztény értékek melletti kiállásban, sőt, néhányan még a
templomokat is kampánygyűlésekre használják fel.

A jelenleg legesélyesebbnek tartott republikánus jelölt, Newt Gingrich kampánygyűlésén
rögtön ultra-radikális hangot ütött meg, amikor élesen kikelt az iskolákat és a médiát
megfertőző „szekuláris, ateista gondolkodás” ellen. A magán- és közéleti botrányai
miatt sokat támadott Gingrich –otthagyta rákbeteg feleségét egy másik nő miatt, illetve
milliós tanácsadói pénzeket húzott le az állami mentőcsomaggal kisegített Freddie Mac
tanácsadójaként – azt is elárulta hallgatóságának, hogy „nem érezné magát jól”, ha egy
ateista ülne a Fehér Házban. De egykori képviselőházi vezető riválisa, Rick Perry sem akart
lemaradni a radikalizmusban, és kampánygyűlésén ostorozta azt a gyakorlatot, mely szerint
az állami iskolások nem ünnepelhetik meg nyilvánosan a karácsonyt, és nem imádkozhatnak
az iskolában. A némi csúsztatást is tartalmazó kritikát követően Perry arra bíztatta iowai
hallgatóságát, hogy a közösségi életben is nyíltan vállalják értékeiket.
 

A hit toleránssá tesz

Karácsony tájékán az amerikai elnökválasztási kampányban a „kereszténység” tehát egy
ostromlott közösségnek címzett harci kiáltássá degradálódott, ami még akkor is visszás,
ha nem tudnánk, milyen erős fundamentumokkal rendelkezik a kereszténység az Egyesült
Államokban. A CSM az amerikai tendenciával szemben az „óhazából”, Nagy-Britanniából
hoz fel egy érdekes példát. Jakab Király Bibliája (King James Bible) kiadásának négyszázadik
évfordulóján tartott beszédében De a kereszténység politikai használatához nem szokott
britek is azt tapasztalhatták, hogy David Cameron miniszterelnök a brit füleknek szokatlan
nyíltsággal jelentette ki: „Nagy-Britannia keresztény ország”. Ez a kijelentés még az
amerikai keresztény választók előtt is radikálisan hangzana, de a CSM szerkesztőségi cikke
azt állítja, hogy ha mélyebbre hatolunk Cameron beszédében, akkor abban a republikánus
hőzöngéseknél sokkalta érdekesebb és értékesebb belátásokra lelhetünk a XXI. századi
keresztény politikával kapcsolatban.

A brit miniszterelnök a közelmúlt eseményeiből – az utcai zavargásokból, a folyamatos
terrorizmusveszélyből és a pénzügyi válságból – azt a következtetést vonta le, hogy a
társadalom problémáinak meglehetősen nagy része nem anyagi-elosztási jellegű, hanem
az erkölcsi irányvesztésre vezethető vissza. A randalírozók erőszakkultusza, a terroristák
ártatlan emberek elleni acsarkodása, a pénzpiaci szereplők mohósága és mértéktelensége
Cameron szerint mind azt mutatja, hogy a társadalomnak igenis nagy szüksége van a bibliai
hagyományban gyökerező erkölcsi elvekre.

A Christian Science Monitor szerint azonban Camerontól távol áll az a hamis pátosz és az
álszenteskedés, amit a kereszténység közéleti szerepét boncolgató jobboldali politikusoktól
megszokhattunk. A miniszterelnök ugyanis Canterburyben sem nem félt bevallani azt,
hogy vannak kételyei a saját hitével kapcsolatban, és azt sem, hogy van némely teológiai
kérdés, melynek megértésével kapcsolatban ma is komoly problémái adódnak. Ezt egy
amerikai politikus sosem merné bevallani, és Cameronnal ellentétben soha nem merné
arra inteni hallgatóságát, hogy óvakodjanak azoktól a politikusoktól, akik állítják: „nekik
direkt vonaluk van Istenhez”. A CSM szerint pont az efféle szerény hozzáállás lehet a jó
kiindulópont a kereszténység társadalomban betöltött szerepéről való közös gondolkodás
számára. A keresztény lap Cameron ünnepi beszédében azt is figyelemre méltónak tartja,
hogy a konzervatív politikus a kereszténység mellett nem mulasztotta el méltatni az
országban gyökeret vert többi vallást sem, sőt az ateistáktól sem vitatta el az erkölcsi
kiválóság lehetőségét. Szerinte ugyanis a kereszténység által hirdetett fő erények - felelősség,
együttérzés, alázat, önfeláldozás – egyetemes emberi erényeknek számítanak.

A tolerancia melletti hangsúlyos kiállás mellett Cameron azonban nem félt bizonyos kulturális
preferenciákat leszögezni, és kimondta, hogy a Biblia rendszeres olvasása volt az, ami a
briteket egymás tiszteletére és a másik ember egyenlő félként való elfogadására nevelte. A
kereszténységnek ez az erős emberi jogi- és demokratikus interpretációja szintén hiányzik az
amerikai keresztény politika szótárából – csakúgy, mint a szolidaritás parancsolata. David
Cameron Jézus Krisztus életét és tanításait akképpen értelmezte, mint ami minden hívőnek
kötelességévé teszi az elesettek és nélkülözők megsegítését. Emellett – furcsa, de szellemes
érveléssel – a britek vallási toleranciáját annak a ténynek tudta be, hogy „csak a saját
hitükben igazán bízó emberek lehetnek toleránsak”. Ezzel arra utalt utal, hogy egy társadalom
intoleranciája és vallási türelmetlensége csak a saját hitének erőtlenségét leplezi.

Cameron azonban a toleranciától határozottan elválasztotta a morális közömbösséget,
kimondva, hogy a „relativizmus nem lehet érték”, az önzést, az erőszakot és más vétkeket
nem lehet szekuláris passzivitással és relativista hozzáállással eltűrni. Ennek alátámasztására
Cameron – konzervatív politikustól némileg meglepő, de leleményes húzással – Barack
Obama „Vakmerő remények (Audacity of Hope)” könyvének figyelmeztető sorait
idézte: „a vallás túlterjeszkedése elleni reakcióként egy kalap alá vettük a toleranciát a
szekularizációval, és eljátszottuk az esélyt, hogy erkölcsi megalapozással erősítsük meg
politikánkat”.

A kereszténység értékközpontú értelmezése a CSM álláspontja szerint jó alapul szolgálhat
a hiteles keresztény közéleti cselekvésre. Cameron ugyanis amellett, hogy meggyőzően
érvelt vallásos hit társadalmi szerepe mellett, egy szóval sem említette, hogy kormányzati
intézkedésekkel próbálná befolyásolni a társadalmi folyamatokat. És a Christian Csience
Monitor szerint ez így is van jól, hiszen a hit nem a kormányzatból árad, kizárólag az egyének
szívén keresztül képes valódi hatást kifejteni. Ezért az, hogy a politika elengedi a hívők kezét,
egyáltalán nem visszalépés, mert pont a kereszténységnek az emberi lélekben való bizalma az a sajátosság, ami a politika minden ballépése ellenére is garantálja a keresztény vallás erejét
és fennmaradását.

E. V.

Nyitókép innen.

• Cimkék:
karácsony keresztény politika David Cameron Nagy-Britannia Newt Gingrich USA republikánus Iowa

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére