- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Világhír
2011-11-08 20:30:00 Stiglitz távol áll a gazdagok en bloc megbélyegzésétőlMolotov-koktélt a világgazdaságnak?Egy Nobel-díjas professzort „megihlettek” a 2011-es év tiltakozó mozgalmai, a demonstrációk erkölcsi konzekvenciáiról írt elemzést.Joseph E. Stiglitz, a Columbia Egyetem közgazdasági Nobel-díjas professzora, a kiegyenlített globális fejlődésért munkálkodó „Kezdeményezés a Közpolitikai Párbeszédért” (Initiative for Policy Dialogue) nevű nonprofit szervezet alapítója legutóbbi elemzésében a 2011-es év tiltakozó mozgalmainak erkölcsi konzekvenciáit igyekezett levonni. Stiglitz az Egyesült Államokban jelenleg is tartó, a „Foglaljuk el a Wall Streetet!” (angolul Occupy Wall Street, vagy ahogy az amerikai sajtó máris meghitt rövidítéssel említi: OWS) néven futó akciósorozatot globális és történelmi összefüggéseiben igyekszik bemutatni.
A professzor a mozgalmat egészen a januárban Tunéziában kezdődött Arab Tavaszig vezeti vissza, ahonnan a tiltakozási hullám Egyiptomon és a Közel-Kelet más országain keresztül terjedt át Spanyolországig, majd végül az ősszel megérkezett az Egyesült Államok nagyvárosaiba is. Bár joggal merül fel az olvasóban, hogy mi köze lehet az egyiptomi Iszlám Testvériség aktivistájának egy brooklyni hippimozgalmárhoz, Stiglitz erősen állítja, hogy ezek az igen eltérő társadalmi környezetben kialakuló mozgalmak egyetlen globális folyamat illeszkedő elemei.
A „99 százalék” elterjedt szlogenje az amerikai társadalmon végighúzódó szakadékra utal, arra a tényre, hogy ma a lakosság egy százalékának birtokában van a nemzeti összvagyon negyven százaléka, és ez a vékonyka réteg kapja meg az Amerikában kifizetett bérek több mint húsz százalékát. Ráadásul a nagyvárosok utcáin tiltakozók – és a velük szimpatizáló tömegek – nem pusztán az egyenlőtlen jövedelemmegoszlás ténye miatt háborodnak fel, hanem amiatt is, hogy az átlagember számára felfoghatatlan vagyonok mögött sokszor nem áll valódi munka, vagy üzleti teljesítmény. Ők a többség. Fotó innen Már a válság előtt is komoly etikai aggályokat vetettek fel a nagyvállalatok által kifizetett busás topmenedzseri fizetések és jutalmak, melyek gyakran köszönőviszonyban sem voltak a cégek valódi teljesítményével. De ez a jelenség – mivel magánvállalatokról volt szó – akkoriban még csak a kisrészvényesek és az etikus piacgazdaság híveinek idegeit borzolta. Az ésszerűtlen menedzserfizetések akkor váltak igazán aggályossá, amikor 2008 után a milliárdos állami segélyekkel megmentett nagy pénzintézetek ugyanúgy folytatták a tízmilliós bónuszok kifizetését, mintha nem is az adófizetők pénzét, hanem a saját maguk által megtermelt hasznot osztogatnák.
De az egyszerű – és népszerű – igazságokon túl az államilag támogatott egyenlőtlenség komoly politikai problémákat is felvet. És ezek a problémák már a demokrácia alapjait veszélyeztetik, mivel Joseph E. Stiglitz szerint a gazdasági egyenlőtlenségek egyre közvetlenebbül éreztetik hatásukat a politikában.
Az OWS bal- és jobboldali kritikusai egyaránt a mozgalom szemére hányják, hogy nincsenek konkrét követelései. De Stiglitz szerint ezek a kritikák nem látják az OWS lényegét, nem látják, hogy a tüntetések azt jelentik: a demokrácia veszélyeit érzékelve bekapcsolt a társadalom riasztórendszere. Rámutat arra: az 1999-es seattlei Világgazdasági Fórum alatti súlyos zavargások sem kínáltak programot, hanem hangosan, vadul, molotov-koktélokat hajigálva tiltakoztak a „globalizmus” ellen. De a radikális tiltakozásnak volt foganatja, hiszen a globalizációt addig jórészt kritikátlanul üdvözlő mainstream sajtó is elkezdte kiteregetni a szennyest, rámutatva a globális kapitalizmusban rejlő igazságtalan elemekre és a tisztességtelen politikai alkukra.
A nyitókép innen
|
Hírsor
A hét java
|
|