A kajfengiek ősei Perzsiából vándoroltak az ázsiai birodalomba

Mennyire zsidók a kínai zsidók?

Az előző évezred nagy részében a kajfengi zsidók – perzsa kereskedők leszármazottai, akik valószínűleg a XI. század körül érkeztek – arra a létkérdésre keresték a választ: mit jelent zsidónak lenni? Az a néhány kajfengi, aki Izraelbe megy, lesújtva tapasztalja, hogy hivatalos, a rabbiátus által igazolt betérésen kell átesnie, hogy elfogadják, míg az otthon maradók azon perlekednek, közülük ki a valódi zsidó.

A kínai kormány szerint nincsenek kínai zsidók

A kérdésnek meglepő következményei vannak ebben a poros, közép-kínai városban. A kínai kormány szerint nincsenek kínai zsidók, ezért kajfengi zsidók sem léteznek. A judaizmus nem tartozik Kína öt hivatalos vallása közé, és a zsidók az ország hivatalosan elismert 55 kisebbsége között sem szerepelnek. Az ortodox zsidók hasonlóan tekintenek rájuk, bár más okból: a kajfengi zsidók a kínai hagyományoknak megfelelően apai ágon követik a leszármazást, míg az ortodox zsidók az anya szerint határozzák meg az öröklődést.

„Lehetséges, hogy vannak zsidó őseik, de nem zsidók – mondja a pekingi ortodox Chábád-ház vezetője, Simon Freundlich rabbi –, a kajfengi zsidó közösség négyszáz éve nem létezik.” Pedig úgy tűnik, egy mégis van, bár megosztott és kicsi. A városban ötszáz−ezer közöttire tehető azoknak a száma, akik azt állítják, hogy a kajfengi zsidók leszármazottai, és ragaszkodnak legalább néhány zsidó hagyományhoz. Egy vászonplakát a Tóra-tanítás nevű utcácska 21. számú házán azt adja tudtunkra, hogy ezen a helyen zsinagóga állt, amelyet az 1860-as árvíz rombolt le, és sosem építettek újjá. Az apró, belső udvaros házban „Eszter” Kuo Jen dolgozik idegenvezetőként, és árusít zsidócsillaggal díszített csecsebecséket.

Kuo Jen a betérő turistákat a zsidó szertartásokról kérdezi, például, hogy melyik imát kell elmondani a sabbati gyertya meggyújtásakor. Még nem sikerült egy teljes napon át böjtölnie jóm kippurkor, de próbálkozik – meséli. Egy kajfengi zsidó unokájaként azt mondja, a zsidóság ortodoxok által felállított meghatározása igazságtalan: „Keleti felfogással olvassuk a Tórát, fogadjátok el” – mondja.

Évszázadokon át olvadtak be

Az első zsidó kereskedők akkor érkeztek, amikor Kajfeng aranykorát élte a Szung-dinasztia fővárosaként. Az érkezők helyi nőket vettek feleségül, és később állami hivatalnokokká és katonatisztekké léptek elő. Évszázadokon át tartott a beolvadás, és a világ elfeledkezett róluk egészen 1605-ig, amikor egy kajfengi zsidó tudós, Aj Tien Pekingben találkozott Matteo Ricci jezsuita misszionáriussal, aki azután elvitte a világba a Kínában élő zsidók hírét.

Becslések szerint fénykorában a kajfengi zsidó népesség ötezer fős lehetett, de az 1900-as évek elején már senki nem tudott közülük héberül olvasni, és a közösség Tóra-tekercseit eladták gyűjtőknek. A zsidókat kék sapkás muszlimoknak hívták, utalva a kipa színére, amit néhányan viseltek.

„A családban nem ettünk disznót, ez biztos – mondja a 24 éves Nina Vang, aki Kajfengben született, most Izraelben él, és átesett az ortodox zsidó betérési folyamaton. − Voltak otthon menórák és sabbati serlegek, de nem tudtuk, mire valók a holmik.”

Felforgató tevékenységet folytattak

Amikor az 1930-as, 40-es években több ezer európai zsidó menekült Sanghajba a zsidóüldözések elől, néhány kajfengi elment hozzájuk tanulni, de a sanghajiakat akkoriban az Európában maradt, üldözött társaik segítése foglalta le. Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után Mao Ce-tungot és Teng Hsziaopinget a kajfengi zsidók állítólagos felforgató tevékenysége nyugtalanította. Egy 1953-as keltezésű dokumentumban így fogalmaznak: „a kajfengi zsidó közösség titkokat oszt meg a tengeren túli közösségekkel, és problémákat okoz.”

A kajfengi zsidók állítása szerint mégsem szenvedtek hátrányos megkülönböztetést. „Eszter” Kuo Jen azt meséli, a barátai azzal heccelték, hogy biztosan ravasz, és ért a pénzhez – ezek a zsidókkal kapcsolatos közkeletű kínai sztereotípiák –, de nem érezte magát veszélyben. Kína az 1980-as években kinyitotta kapuit a külföldiek előtt, így turisták és keresztény misszionáriusok érkeztek Kajfengbe, különböző tanácsokkal látva el a helyieket. Hszü Hszin, aki nem zsidó, de zsidó tanulmányokat oktat a Nancsing Egyetemen, azt meséli, néhány kajfengi őt kereste meg, hogy egyfajta rabbiként segítsen eldönteni, zsidó-e vagy sem. Nem volt könnyű dolga.

Mostanában sok kajfengi Timothy Lernerhez fordul, aki „messiási zsidónak” tartja magát (ez azt jelenti, hogy zsidónak született, de hisz abban, hogy Krisztus a megváltó), hogy héberül tanuljon, és megismerkedjen a zsidó szokásokkal. Lerner elmondta, hogy a kínai hatóságok 2006-ban bevonták a vízumát térítés miatt, de azt állítja, nem próbált senkit meggyőzni arról, hogy kövesse a hitét. Azt mondja, azért hozta létre a Kajfeng Izrael Iskolát, hogy segítsen a kajfengieknek megismerni a zsidó életvitelt, és segíteni Izraelbe költözésüket, ahol egy tucatnyian már le is telepedtek, jórészt a Shavei Israel nevű zsidó szervezet anyagi támogatásának köszönhetően. A közösség más tagjai gyanakvóak. Si Lej, az egyik első kajfengi zsidó, aki Izraelben tanult, Lernert hibáztatja, hogy iskolájával megosztja az amúgy is kicsi közösséget, Lerner azonban azt mondja, Si félreérti a törekvéseit.

Gyanakvóak

Ma a kajfengi zsidóknak óvatosnak kell lenniük, mivel Kína tiltja a jogosulatlan vallási tevékenységet. A zsidó leszármazottak azt mondják, ritkán jönnek össze tízen (ennyi résztvevőre van szükség ahhoz, hogy meg lehessen tartani a zsidó istentiszteletet), mert félnek, hogy a kormány ezt politikai gyűlésnek tekintené. DVD-ket készítenek magukról, amint hagyományos kínai öltözetben meggyújtják a sabbati gyertyákat, népszokásként ábrázolva azt. A pészahot étteremben, nem vallási összejövetelként ünneplik, bár néhányan Hongkongból érkezett maceszt is osztanak. Zsidó turistalátványosság kevés van; a kajfengi zsinagógából származó néhány megmaradt kőtáblát a városi múzeum egy jelöletlen, lelakatolt termében tárolják.

Egyes helyi elöljárók (akik közt nincs zsidó) azt remélik, hogy a kajfengi zsinagóga újjáépítésével fellendülhet a turizmus − de csak múzeumként nyitnák újra, hogy ne haragítsák magukra a kínai kormányt. „A turisták eltölthetnének egy kis időt a helyi zsidó leszármazottakkal, így láthatnák, hogyan élnek – mondja Szu Linzong, a Kaifeng Egyetem menedzsmentprofesszora. – Az ittenieket erősen foglalkoztatja felmenőik története.”

WSJ

• Cimkék:
kajfengi zsidó Kína

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére