Növekedhet a szunnita Egyiptom és Törökország befolyása

Meddig tart az élethalálharc Szíriában?

– Milyen láncreakciót indíthat el Irán elszigetelődése a térségben?

– Az 1979-es iráni iszlám forradalom óta a perzsa állam expanzív külpolitikát folytat a térségben. Irán meghirdette a „forradalom exportját”, ami gyakorlatilag a perzsa, illetve siíta dominancia kiterjesztését jelenti a közel-keleti és közép-ázsiai területeken. Protezsáltjával, a libanoni Hezbollahhal együtt sokáig az arab, és általában a muszlim ügy védelmezőjeként próbált fellépni. A propaganda ellenére azonban Irán megmaradt annak, ami valójában: egy perzsa és siíta hatalomnak. Ezt leginkább az alkotmánya bizonyítja. Az alaptörvény kimondja, hogy minden muszlim állampolgára lehet az iráni köztársaságnak – kiköti ugyanakkor, hogy a perzsa állam vezetője csak perzsa lehet. Ha megbukik a szíriai rezsim, a Hezbollah nagyon elszigetelődik, így csökken Irán befolyása. Különösképp, hogy másik pártfogoltja, a gázai Hamász (mely egyébként szunnita csoport, így legfeljebb átmeneti érdekből lehetett Irán szövetségese) mára más pártfogók felé kacsintgat. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök bukásával megnőtt az esélye annak, hogy politikai befolyást szerezzen az eddig félig illegális Muszlim Testvérek, mely egyébként a Hamász anyaszervezete. Egyiptomban a Hamász amúgy is népszerű a lakosság körében, így a soron következő választásokon várhatóan több politikai erő támogatásáról biztosítja majd a gázai iszlamistákat. Egyiptom mellett Törökország is barátian áll a Hamászhoz. Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök részben a Hamász támogatásával és Izraellel szembeni növekvő szembenállásával próbálja növelni befolyását az arab világban. Visszatérve a Hezbollahra, teljes elszigetelődése nem biztos még, hiszen van egy mód a játékra a siíta szervezetnek: az Izrael és Libanon közötti vita a földközi-tengeri gázmezők kérdésében. A gázmezőket mind Libanon, mind pedig Izrael magáénak vallja. A Hezbollah számára a gázvita több lehetőséget kínál, többek között, hogy – ahogy a 2006-os háborúban is – az ország védelmezőjének szerepében tetszelegjen. Ez pedig kivezető út lenne neki a siíta politikai útvesztőből.

– Milyen biztonságpolitikai következményekkel járhat a Teherán-Damaszkusz-Hezbollah tengely sérülése?

– Biztosan lesznek biztonságpolitikai következményei a siíta hatalmi ambíciók megtörésének. Az is biztos, hogy a jövőben Irán középhatalmi státusza gyengül majd a Teherán-Damaszkusz-Hezbollah tengely sérülésével. Ezzel párhuzamosan növekedhet a szunnita Egyiptom és Törökország befolyása. Mivel a szíriai, török, egyiptomi és palesztin társadalmak többsége szunnita, a szunnita politikai erők társadalmi bázisa széles. Ha a Muszlim Testvérek előretör az egyiptomi politikai életben, Izraelnek is élesebb lesz a helyzet. Egy egyöntetűbb társadalmi támogatottságú szunnita politikai erővonal a jelenlegi iráni próbálkozásoknál magabiztosabban képviselheti az arab érdekeket Izraellel szemben.

– Miért jöhet számításba a forradalom utáni Egyiptom?

Egyiptom mindig is az arab világ központja volt. Földrajzi, demográfiai, kulturális szempontból, és a vallási iskolák tekintetében egyaránt vezető helyzetnek örvend. Az ott zajló folyamatok mindig hatottak az arab világ eseményeinek alakulására. Noha a nagy olajkincsekkel rendelkező Szaúd-Arábia és az Öböl-országok előretörése miatt mára némileg csökkent az egyiptomi befolyás, Kairó továbbra is fontos központ.

– Látszik-e, ki léphetne Bassár al-Aszad helyére?

– Egyelőre nem.

– Megoldás-e a Szíria elleni fegyver-és olajembargó?

– Sietteti a rendszer bukását, de meg nem oldja a belső gondokat. Más kérdés, hogy az egyes országok mennyire tartják be az embargót. Az Irán elleni szankciók egyik fő szószólója például Németország. Ugyanakkor Irán legfőbb kereskedelmi partnere is Németország. Ebből is látszik, hogy az embargó meghirdetése sok esetben csupán a rivális külföldi cégek kiszorításának módja. A szíriai rezsim bukását az hozhatja el, ha az állam már nem tudja fizetni a közalkalmazottak bérét. Az Aszad-rezsim szövetségesei – Irán és Kuvait – azonban mindent megtesznek, hogy ez ne következhessen be.

– Aszad számíthat nemzetközi felelősségre vonásra?

– Ezt egyelőre nem tudni. Aszad pillanatnyilag erősen kapaszkodik a székébe, és nem úgy tűnik, hogy el akarná engedni. Bukására akkor van reális esély, ha az alavita politikai eliten belülről puccsot hajtanak végre ellene. A lakosság 10-15 százalékát adó alavita közösség, amelyből az elnök is származik, élethalálharcként fogja fel a jelenlegi helyzetet. A rendszerhez hű csoportok állig felfegyverzettek, és bármire képesek politikai és gazdasági pozíciójuk megőrzése érdekében. Politikai háttéralku függvénye, Aszad és bukott rezsimje mennyiben számíthat nemzetközi felelősségre vonásra. Fontos megérteni, hogy az európai értelemben vett „nemzet” a Közel-Keleten nem létezik. Az emberek identitását családi hovatartozásuk mellett leginkább felekezetük határozza meg. A politikusok pedig mindig az őket támogató klientúrát szolgálják. Ilyenformán Aszad tettei érthetőek. Ő elsősorban nem a „szíriai népet”, hanem saját közösségét, az alavitákat képviseli. De ugyanez a helyzet szinte bármely nemrég megbukott arab vezetővel. Kadhafi nem a líbiai népet, hanem az őt támogató törzseket képviselte. Ez a hatalmi logika helyi viszonylatban legitimizálja a lázadókkal szembeni drasztikus fellépést.

– Lehetséges alternatíva-e az iszlamizmus?

– Igen. Ettől azonban nem kell megijedni. Láthatjuk, hogy az Európából importált eszmék, a nacionalizmus vagy a szocializmus mára elbuktak. A különféle iszlamista irányzatok egy saját, eddig ki nem próbált utat jelenthetnek az arab országoknak. Az iszlamizmus nem egyenlő a vallási fanatizmussal, az al-Kaidával vagy a tálibokkal. Ahogy a nyugati világban is országonként változik a demokrácia arculata, úgy a különböző muszlim országokban is mást és mást jelent az iszlamizmus. Törökországot jelenleg iszlamista erők irányítják, és láthatjuk, hogy az ország prosperál, és ami a legfontosabb, gyakorlatiasan politizál. A sokat emlegetett egyiptomi, szíriai vagy egyéb Muszlim Testvérek vezetői szintén tisztában vannak azzal, hogy a globalizálódó világban csakis más országokkal és a Nyugattal együttműködve tudnak boldogulni.

Udvarhelyi Erzsébet

• Cimkék:
Szíria Hamász Hezbollah Irán. Egyiptom

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére