Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Világhír
2011-10-10 21:30:00

Sörétes puskával lőttek tudósítónkra Kairóban

Kitört a vallásháború Egyiptomban – munkatársunk a helyszínen

Tizenegy órára értem a a Tahrír térre vezető Kaszr El Nilhez. Az opera épületétől sétáltam a hídig. Lövések zaját hallottam a tér felől, a levegő csípős volt a könnygáz szagától, az utca pedig teljesen kihalt.

Gyalog érkeztem, mert egyetlen taxisofőr sem vállalta, hogy bevigyen. A hídon négy ember jött velem szembe, egy kordét húztak. Amikor megláttak, megálltak és azt mondták, ne menjek tovább, mert nem biztonságos. A kordén egy pokróccal letakart, halott férfi feküdt. A hadsereg éles lőszerrel lőtt.

Este tíz órakor kaptam a telefont Májkel Ájjádtól, egy kopt újságíró barátomtól a lakásomban. Ijedt volt a hangja, elfúló. Annyit mondott, hogy „elkezdődött”, és hogy „nem tudja mi lesz”. Tudtam, a Fitnáról, a muszlimok és a keresztények közötti összecsapásról beszél.

Mindenki számított rá, hogy elkövetkezik, csak idő kérdése volt, mikor. Egyiptomban a keresztények és a muszlimok „barátsága” mindig is igen ingatag lábakon állt. A keresztények nem építhettek templomokat, nem vállalhattak magas állami pozíciót. 

A januári forradalommal megdöntött Mubarak-kormány csak azzal állította őket maga mellé, hogy védelmet ígért nekik a szélsőséges iszlamistáktól, akik azt követelték, adóztassák meg őket, vagy pedig emigráljanak. Egyiptomban tízmillió kopt keresztény él, a 90 milliós ország lakosságnak 10 százalékát teszik ki, ők a legnagyobb kisebbség. Teljesen elszigetelve és másodrendű állampolgárként élnek negyedeikben.

Amikor letettem a telefont, a helyi televízió már bemondta, hogy a koptok Koránokat égetnek a belvárosban. Fogtam a kamerámat, az útlevelemet és a sajtóigazolványomat. Elindultam a Tahrír tér felé.


Lángok Kairó belvárosában

Elhagytam a kordét toló férfiakat, és átkeltem a hídon. Felhívtam néhány újságíró kollégát, akik már kint voltak a terepen, és megkérdeztem, pontosan mi történt. Délután egy nagyrészt koptokból és néhány muszlimból álló tüntető menet indult Kairó külvárosából (Shubra) Maspiróba, az állami televízió épülete felé, mely öt perc gyalog a Tahrír tértől. A demonstráció célja az volt, hogy az országot jelenleg irányító Legfelsőbb Katonai Tanács tegye végre semmissé azt a törvényt, mely szerint a keresztények nem építhetnek új templomokat az országban; oldja fel az immár 30 éve tartó statáriumot, és adja át a hatalmát a civileknek.

A tüntetés heves összecsapásokká fajult a hadsereg és a koptok között. Autók borultak lángba, Molotov-koktélok repültek. Az áldozatok száma este tízre elérte a 23 főt. A hídon átkelve láttam a körúton lángoló autókat. A lövések mellé új hang keveredett: a tömeg az Allahu Akbar (vagyis hatalmas az Isten) szlogent skandálta. A tévé felhívására több ezer muszlim érkezett, hogy megvédjék az iszlámot, és a hadsereggel együtt vadászták a „kopt bűnözőket”. Egy független tévécsatorna pedig megerősítette, hogy civil ruhás emberek betörtek belvárosi irodájukba, és az ott rejtőzködő „kopt elemeket” keresték. A hadsereg időközben újra bevezette a kijárási tilalmat, ezt hangosbeszélőkön tudatták a tömeggel.

A Tahrír téren körülbelül öt-hatezer ember gyűlt össze, mire odaértem. A tér közepén vagy a vaskorlátok körül ácsorogtak, és kiabáltak a katonák felé, akiknek nagy része botokkal és műanyag pajzsokkal volt felszerelve. A teret próbálták lezárni, hogy ne juthassanak be újabb tüntetők – kevés sikerrel. Elindultam fotózni, és a mobiltelefonommal sikerült felvennem, hogyan néz ki élőben egy katonai oszlatás. A katonák sorba fejlődtek, és megrohamozták a Maspiro felől érkező tüntetőket, mielőtt azonban összeütköztek volna velük, szétnyíltak, hogy egy katonai autó teljes sebességgel belerohanjon az emberek közé. Csodával határos módon a jármű senkit sem gázolt halálra. Maspiróban azonban nem alakult ilyen szerencsésen a helyzet. Hat embert ölt meg egy hasonló páncélozott katonai jármű.

A katonák a legkevésbé sem voltak tekintettel sem a civilekre, sem a sajtó képviselőire. Az egyik attak során gondolkodás nélkül lőttek sörétes puskával a mindennapi.hu tudósítójára is. Futottam, ahogyan bírtam, egy kapualjban találtam menedéket. A titkosszolgálat természetesen képviseltette magát a téren: egy civil ruhás férfi magyarázta tökéletes angolsággal, hogy valójában minden a legnagyobb rendben van, és amit látok, csak azért tűnik iszonyatosnak, mert „külföldiként nem mérem fel jól a helyzetet.”
 


 

Gyújtogató, keresztény vérre szomjazó csőcselék

A lövöldözés után kifújtam magam a kapualjban – ekkor vettem észre, hogy a hadsereg stratégiát váltott. Már nem zárták le az utcákat, hanem a metróbejáratokat őrizték, hogy senki ne tudjon feljönni. Elindultam a Talat Harb tér felé, ahol iszlamista csőcselékbe botlottam, úgy kétszáz emberbe. Keresztények boltjait fosztogatták a basszuini utcában. Amikor megláttak „kém, kém” felkiáltással kezdtek el üldözni, sikátorokon keresztül menekültem. A Rámszesz utcánál sikerült leráznom a feldühödött fosztogatókat, de még láttam, hogy az utca felől füst száll fel. Felgyújtották a boltot.

Az utcából egyenes út vezetett Maspiro felé. A földön mindenhol üvegszilánkok, felborult és kiégett autók. Több helyen még ragadt a beton a vértől. Elindultam a televízió épülete felé, ahol több harckocsival és úgy négyszáz rohamrendőrrel vonult fel hadsereg. Megállítottak és megmotoztak, elvették a kamerám memóriakártyáját, mert a „fényképek, melyeket készítettem, rossz kontextusba helyezhetők”. Ez volt a hivatalos magyarázat, holott akkreditált újságíró vagyok Egyiptomban.

A Nílus partjához értem, a televízió épületével szembe, ahol a leghevesebb harcok zajlottak. A földön kilőtt, sárga töltényhüvelyek hevertek, a halottakat már elszállították. Esszam Sharaff miniszterelnök pedig időközben bejelentette: a Fitna mögött „idegen hatalmak érdekei húzódnak”.

A kormányközeli lapok már hónapok óta az ország szétszakadásával riogatnak. Nemrég a Sínai-félszigeten valóban elhangzottak szeperatista szólamok, de eddig a kopt keresztények nem követeltek mást, mint védelmet az iszlamistáktól, és egyenlő jogokat. Az utca végén jól kivehetően lehetett hallani a feldühödött muszlimokat, akik a „Korán megvédésére” érkeztek.

Egy Ahmed Jahíja nevű férfival kezdtem el beszélgetni, aki a közeli házban lakott. Megerősítette, hogy a hadsereg egyik páncélozott terepjárója valóban belehajtott a tüntetőkbe. „Láttam, hogy egy férfi feje kettéhasad, és hogy egy másik ember a kocsi tetejéhez csapódik” – mesélte Jahíja, majd azt is hozzátette: nyilvánvalóan hazugság, hogy a keresztények a Koránt égették vagy becsmérelték volna. Nem láttam ilyet, pedig az összecsapások kezdete óta kint vagyok az utcán.”

Jahíja elmondta: jelenleg az egész belvárosban szalafita muszlimok vadásznak a külföldiekre és a keresztényekre, hogy egy kiadós verés után átadják őket a hadseregnek. Kaptam egy telefonhívást a szerkesztőségből, hogy lehetőleg ne menjek a Talat Harb közelébe újra: az angol fotósukat úgy megverték, hogy jelenleg az intenzív osztályon fekszik koponyacsont-töréssel.
Úgy döntöttem, megpróbálom elhagyni a belvárost. A Tahrír tér felé indultam, de megállított a hadsereg. Azt mondták, a hely nem biztonságos többé a külföldieknek. Végül nagy kerülővel, taxival jutottam haza. Májkel keresett telefonon. Azt mondta, reméli, elhiszem, hogy ők nem égették el a Kegyes Koránt, hanem csak egyenlő jogokat akartak.



Reggeli gyász

A mai napon sem enyhültek a kedélyek. Amikor e sorokat írom, továbbra is összecsapások zajlanak a kopt keresztények és a hadsereg, illetve a rendőrség között. A halálos áldozatok száma 26 főre emelkedett, a meggyilkoltak családjai elkeseredetten támadják a kórház közelében a karhatalmi erőket. A kormány elrendelte az esetek kivizsgálását, és a Rámszesz utcai kopt keresztény kórházban 17 holttest boncolását végeztek el, ám egyik vizsgálat sem hozott olyan eredményt, mely egyértelművé tenné a hadsereg felelősségét. A kopt negyedekben fegyveresek ülnek az utcákon, és mindenkit igazoltatnak, aki belép. A Tahrír téren pedig muszlimok és keresztények kis csoportja skandálja, hogy a muszlimok és a keresztények testvérek. A helyzet korántsem megnyugtató.

 

Szöveg és fotók: Jászberényi Sándor, Kairó
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.