Interjú Khálid Ál Bátccsal, az Iszlám Dzsihád terrorszervezet vezetőjével a Gázai övezetben

Készek meghalni a szent ügyért

– A Gázai övezetben jelenleg minden politikai erő a harmadik Intifádáról beszél. Ön mit gondol?

– Hogy közeleg az idő. Istennek hála, nyilvánvalóan be fog következni a felkelés, nagy valószínűséggel hónapokon belül. Készen állunk, hogy meghaljunk az ügyért. Sok mudzsahidünk (szent háborút vívó harcos – a szerk.) várja, hogy végre valóban tehessen valamit a megszállók ellen. Éppen itt az ideje, hogy valóban harc legyen, hiszen nyilvánvalóan hazudnak nekünk, nem tartanak be semmilyen megegyezést, felesleges tárgyalni velük bármiről. Közben gyilkolják a népünket. A dzsihád addig tart, amíg akár egy megszálló lába is a földünket tapossa.

– A hamász elismerné Izrael állam létezését, amennyiben az izrealiek visszavonulnak a '67-es határokig. Még az alapító okiratukból is törölnék az Izrael elpusztításáról szóló bekezdést. Önök hogy állnak ehhez?

– Nincs olyan, hogy Izrael állam és ebből nem fogunk engedni. Csak megszállók vannak, akik tankokkal jöttek az országunkba, lerombolták falvainkat, meggyalázták mecseteinket. Bevezették a dzsahili (az Iszlám előtti – a szerk.) rendszert és erőszakosan telepítették a népüket a szent helyeinkre. Nem akarunk békét, vagy tárgyalni a megszállókkal. Azt akarjuk, hogy hagyják el a földünket vagy haljanak meg. Az elmúlt húsz évben éppen eleget tárgyalt a palesztin nép ahhoz, hogy lássuk, nem lehet megegyezni velük. Az ígéreteiket megszegik, és a muszlimok életére törnek. Éppen ezért minden muszlimnak kötelessége, hogy a harcoljon ellenük, és minden szövetségesük ellen, akik abban segítik őket, hogy muszlimok vérét ontsák.

– Ellenségüknek tekintik az Egyesült Államokat és az Európai Uniót is?

– Az Egyesült Államok az ellenségünk, mert támogatják a megszállókat. Az elmúlt negyven évben amerikai fegyverekkel ölték a népünket, amerikai katonák akadályozták meg, hogy a testvér országok segítségével kiűzzük a megszállókat a földünkről. Mindenki az ellenségünk, aki veszélyezteti a muszlimok életét, a vallását, akik fenn tartják a dzsahili rendszert.  Változások zajlanak mindenhol, közeleg az idő, amikor az összes arab ország le fogja rombolni a rákényszerített, Iszlámtól elforduló társadalmi rendszert, és visszatér az egyetlen igaz úthoz, a saríához és az Iszlám államhoz. Erről szól a dzsihád, ez a mi a legnagyobb és legszentebb feladatunk, kivívni a Dár Ál Szálámot, az Iszlám államot, nemcsak Palesztínában, hanem mindenhol, ahol muszlimok élnek. Erre tettük fel az életünket. A megszállók legyenek bár erősek és könyörtelenek, nem győzhetnek felettünk, hiszen Isten és az igazság a mi oldalunkon áll. Nem nyugszunk, amíg Jeruzsálem újra nem kerül palesztin kézre, amíg az összes szent helyünkről nem űzzük el a megszállókat.

– Önök a dzsihád nevében előszeretettel támadnak civil célpontokat. A második intifáda során több kávézót és szórakozóhelyet robbantottak fel. Hogyan egyeztethető össze a Szent Háború a civilek meggyilkolásával?

– A megszállt területeken csak érvényes célpontok vannak. Ahol lesújtottunk, ott előbb-utóbb mindig kiderült, hogy a média által civilnek beállított személyek egy jelentős része katonai rangfokozattal rendelkezett, katona volt vagy leszerelt. A megszállók közül mindenkinek, férfinak és nőnek is kötelező a fegyveres szolgálat a népünk ellen. Függetlenül attól, hogy túl vannak-e már rajta vagy még előttük áll, érvényes célpontnak tekintjük őket, hiszen a dzsihád az iszlám ellenségeit támadja. Érdekes módon a megszállóknak sosem teszik fel ugyanezt a kérdést. A 2009-es mészárlás (Az öntött ólom hadművelet – a szerk.) során több száz gyermeket, asszonyt, fegyvertelen fiatalt öltek meg. Rajtuk miért nem kérte számon senki a civil áldozatokat?

– Talán, mert nem direkt civil célpontokat támadtak.

– Mint mondtam, a megszállt földünkön érvényes célpontok vannak csak. A mészárlás során pedig 1500 palesztin civil vesztette életét. Ne mondja nekem, hogy ez pusztán véletlen volt. Nem lehet véletlenül megölni ennyi embert.

– Az önök szervezete hírhedt arról, hogy előszeretettel követnek el öngyilkos merényleteket. Izrael azzal is megvádolta az Iszlám Dzsihádot, hogy erre kiskorúakat is bevetnek.

– Azt gondoljuk, hogy a szent háborúban meghalni a legnagyobb dicsőség, ami egy férfit érhet. Aki úgy áldozza életét az Iszlámért, hogy annak ellenségeit is megöli, azonnal a mennyekbe kerül. A legnagyobb dicsőség, ha valaki sáhíd (mártír – a szerk.) lehet. Egyetlen mudzsahidet sem kényszerítünk arra, hogy feláldozza az életét. A mudzsahidek, amikor a dzsihád útjára lépnek, már feláldozták az életüket, és Isten kezébe helyezték magukat. Minden mártír önként jelentkezik, szigorú feltételekkel választjuk ki őket. Kizárt, hogy egy nem éretten gondolkodó, teljes értékű férfit válasszunk.

– Csakúgy, mint a Hamász, az Iszlám Dzsihád az egyiptomi Muzulmán Testvériségből alakult. Milyen a viszonyuk a Hamászszal jelenleg a Gázai övezetben? A második intifáda idején több katonai akciót is közösen hajtottak végre.

– A Hamász a testvérünk, hiszen közös célunk Palesztina felszabadítása. Míg azonban mi minden tárgyalást elutasítunk a megszállókkal, a Hamász annak érdekében, hogy támogatókra találjon külföldön, kész akár az elveit is feladni, és változtatni az alapító okiratán. Mikor átvették a Gázai övezet ellenőrzését, a többi harcoló csoporttal együtt a mi mudzsahidjeinket is le akarták fegyverezni. Úgy gondolták, csak nekik van joguk harcolni a megszállók ellen. Le is tartóztatták néhányukat, akik az engedélyük nélkül lőttek ki rakétát az ellenségre. Hosszas egyeztetés után végül megtarthattuk a fegyvereinket, hiszen régi szövetségesek vagyunk. Félre ne értsen: ők a testvéreink, és bár nem mindenben értünk egyet, vált-vállnak vetve fogunk harcolni a megszállók ellen, mint mindig.

– Említi a külföldi szövetségeseket. Ismert, hogy az Iszlám Dzsihád remek kapcsolatokat ápol a Hiszbullahhal és Iránnal, mondhatnánk úgy is, önök a palesztin–iráni kapcsolat. Hogyan fér meg ez azzal, hogy az Iszlám Dzsihád az Iszlám szunnita, míg, mondjuk, a Hiszbullah a siíta irányvonalát követi?

– Azt gondolom, hogy a siíta–szunnita ellentét mesterségesen generált, hiszen mindannyian hisszük, hogy Isten egyedül az Isten, és Mohamed az ő prófétája. Mi Iránt és az iráni forradalmat követendő példának tekintjük, a Hiszbullah pedig szintén a testvérünk, hiszen együtt hullattuk a vérünket a megszállók ellen. Az Iszlám védelme felülír minden ellentétet.

– Változott bármit is a harci stratégiájuk az elmúlt öt éveben? Ha elkezdődik a harmadik intifáda, folytatják a civil célpontok támadását Ciszjordániában?

– Mint mondtam, a megszállt területeken csak érvényes célpontok vannak.

(Az interjúból részletek jelentek meg a HVG hetilap 2011. október 12-i számában.)
 

Szöveg és fotó: Jászberényi Sándor, Kairó

• Cimkék:
Iszlám dzsihád Gáza Hamász Izrael

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére