Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Világhír
2011-11-09 15:30:00

Szemet szemért, fogat fogért

Kadhafi kínhalálával bemocskolódott a forradalom?

Kadhafi meglincselése ugyan érthető tett volt, a bosszú azonban csak növelheti a további erőszakot, mutat rá egy amerikai emberi jogi professzor.

Sokan mondják, hogy Kadhafi azt kapta, amit megérdemelt. Erőszakosan élt – és erőszakos halált is halt. Életében rengeteg vele egyet nem értő embert kínoztatott meg és végeztetett ki, mígnem elérte végzete. Saját szülővárosában, egy nyomorult csőből előhúzva egyszerűen meglincselték, majd közszemlére tették – a világot bejárta és meg is osztotta a véres holttestről készült képek és videók áradata.


Megérdemelte?

Kadhafi megérdemelte erőszakos halálát, egy tömeggyilkos nem is várhat más halálnemre. Mégis, van valami rendkívül zavaró minden egyes lincselésben, függetlenül az aktuális áldozattól, véli Ian Buruma, a New York-i Bard College emberi jogi professzora. Kiváltképp így van, ha egy ismert, sokakat megosztó személyről van szó.

Noha Szirtben és Tripoliban egyaránt ezrek ünnepeltek Kadhafi halálhírének hallatán, sokan máris azt hangsúlyozták, hogy ezzel a tettel bemocskolódott a líbiai forradalom. Mások viszont jelzik: a felkelők már korábban is többször megkérdőjelezték saját tisztaságukat, például amikor az észak-afrikai országban rekedt fekete-afrikaiakat tucatjával ölték meg, Kadhafi zsoldosainak titulálva őket – miközben nagy részük nyilvánvalóan csak vendégmunkás vagy Európába ácsingózó illegális bevándorló volt.


Erőszak erőszakot szül

Buruma a bosszút nem morális okokból ítéli el. Az ugyanis megjelenik a Bibliában is – „szemet szemért, fogat fogért” –, végső soron érthető, hogy látni akarjuk szenvedni azt, aki maga is szenvedést okozott, lehetőleg ugyanolyan mértékben. Ilyen szempontból az igazságszolgáltatás is tartalmazza a bosszú elemeit.

A bosszúval az a legfőbb probléma – érvel Buruma –, hogy újabb bosszút generál, ami könnyen az erőszak ciklikus terjedéséhez, a vérbosszúhoz vezethet, ami nem is ismeretlen a törzsi berendezkedésű Líbiában. Márpedig a vérbosszú már nem jogi kategória, hiszen törvényen kívüli – így viszont sem a morális gátak, sem az arányos bűnhődés elve nem érvényesül.


A bosszú bosszúhoz vezet. Fotó innen

Így volt ez már a görögöknél is: a mitológia szerint Oresztész a bosszúálló fúriák tanácsára ígér bosszút apja, Agamemnón halála miatt. A gyilkos azonban saját édesanyja, akit így fia öl meg – a kör tehát bezárult. Athén város patrónusa, Athéné javaslatára Oresztész felett egy tizenkét tagú törvényszéknek kell ítéletet mondania, a testület azonban megosztott, így végül Athéné dönt, feloldozva a gyilkost. Ami kétségkívül nem igazságos, de legalább ezzel Athéné bevezette a görög városállamban a vérbosszú intézménye helyett a jogállamiságot, ahol a sérelmeket nem személyesen, hanem egy kijelölt bírói testület segítségével „bosszulhat meg” az ember.

Bár az ókori Athén nem vethető össze a mai Líbiával, egy tanulsága mégis van Oresztész történetének: a törvény által nem korlátozott erőszak – magától – nem fog megszűnni.


Ördögi kör

A vérben született forradalmak csak még több vér kiontását eredményezik. Tudták ezt rendszerváltó atyáink is, akik – szerte Közép-Európában, az egy szem Románia kivételével – a kommunisták hatalomátadását nem vérrel, hanem tárgyalásokkal kívánták elérni. Persze így a bűnösök felelősségre vonása is sokszor hiányos marad – nincs ez másként hazánkban sem –, de talán jól is van így, a büntetés csak újabb sebeket tépne fel. Ahogy ezt a németeknél is láttuk, ahol a titkosszolgálati akták megnyitása nyomán ezrekről derült ki besúgói múltjuk, emiatt aztán szégyenükben nagyon sokan az öngyilkosságba menekültek, és rengeteg család esett szét a csalódás és a fájdalom miatt.

Bárminemű erőszak újabb erőszakot szül, ezért is volt veszélyes lépés Kadhafi meglincselése. Sokkal jobb megoldás lett volna átadni őt a Nemzetközi Büntetőbíróságnak vagy akár egy helyi törvényszéknek, még annak ellenére is, hogy az azt a veszélyt vonta volna maga után, hogy cellájából irányítva megmaradt híveivel megzavarja az új alapokon születő Líbiát.

Noha a jogi felelősségre vonással nagy valószínűséggel sok líbiai elégedetlen lett volna (gyors bosszút akart mindenki), megtanította volna legalább őket a jogállam fogalmára – hogy bármit is tett valaki, az még nem elegendő ok arra, hogy mindenféle eljárás nélkül meglincseljük.

 

Tóth Miklós

A nyitókép innen

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.