Nincs iszlám-keresztény párbeszéd

Jönnek a muzulmánok, és téríteni fogják a keresztényeket

– A nyugati kultúrkör miért idegenkedik az iszlámtól?

– Ennek alapvetően spirituális okai vannak. Ha Indiáról, buddhizmusról, a távol-keleti gondolkodásról hall, az európai ember nem jön ki a sodrából, de ha az iszlámról hall, igen. Az iszlám ugyanis ugyanazt a gondolati tradíciót használja, és önértelmezésében előzményének vallja a zsidóságot és a keresztyénséget. Toleráns velük, de nem a szó európai értelmében. A muzulmánok optimisták a maguk vallási tartalmait illetően, mi nem vagyunk azok.  A muzulmánoknak evidensebb a vallási igazságuk, és ettől megingathatatlan a hitéletük. A vallásos muzulmán magabiztos, a vallásos keresztény bizonytalan, viszont a keresztény kultúrában az ateista magabiztos, a muzulmán gyökerű ateista pedig elbizonytalanodott ember.

– A muzulmánok mennyire aktívak politikailag?

– A muzulmán népességnek sokszor mindegy, milyen hatalmi rendszer van fölötte. A lényeg, hogy a béke meglegyen, a gazdaság működjön, és muzulmán módra lehessen élni. Ha a hatalom nem szól bele túlzottan a dolgokba, akkor nem fontos, hogy királyságban, demokratikus iszlám köztársaságban vagy egy nacionalista arab diktatúrában élnek. De amikor ilyen nagyfokú elégedetlenség van a nép körében a hatalommal szemben, mint Egyiptomban vagy Líbiában, az előbb vagy utóbb kitör.

– Történelmileg ennek mik a gyökerei?

– Az arabokkal ugyanúgy elbántak az első világháború után, mint velünk Trianonban a békekötésnél. A nagy birodalmak érdekei mentén, az adott katonai szituációnak megfelelően vonalzóval húzták a határokat. Az arab világot feldarabolták egymás közt az akkori nagyhatalmak a saját birodalmi érdekük szerint. Franciaország megkapta Szíriát, Anglia Irakot, Palesztinát és szabadon rendelkeztek ezzel a területtel. Nem nézték a népességet, például tiszta arab területek kerültek Szíriától Törökországhoz. Ahogyan nálunk is csatoltak el tiszta magyar területeket. A nyugat a maga értékrendjével, kulturális, politikai, egyéb ambícióival beleavatkozott a keleti ügyekbe, és ennek köszönhetően létrejött egy olyan problémacsomag a Közel-keleten, aminek máig isszuk a levét.

– Mennyire megalapozott az a várakozás, hogy a közel-keleti helyzet miatt arab menekültek árasztják el Európát?

– Ilyen helyzetben mindig vannak menekültek, gazdasági és politikai okokból egyaránt. Korábban, például az iraki válság során sem jöttek el egészen Európáig, hanem sokan például Törökországban maradtak. Alapvetően mindenki az eredeti környezetében szeretne élni, vagy minél közelebb hozzá. Akik mégis átjöttek, azokat észre sem vesszük. Európa fel tud venni annyi embert, amennyi onnan ténylegesen elmenekül.

– Egy muzulmán és egy keresztény között vallásilag, hitéletileg milyen párbeszéd lehetséges?

– Erősen térítő vallás az iszlám. Ez nem azt jelenti, hogy bántja vagy zaklatja az embereket, de tartalmában mindig arra törekszik, hogy minél nagyobb tömegek térjenek át az iszlámra, kerüljenek a közelébe. Nagyon optimisták a saját vallásukkal kapcsolatban, ezért úgy gondolják, hogy a legértelmesebb ember lesz legelőször muszlim. A muszlim úgy néz minden keresztényre, mint leendő muszlimra, testvérien fogadja és reménykedik, hogy majd muszlimmá lesz. Ezért nehéz a muzulmánokkal minden párbeszéd. Barátkozni lehet velük, de iszlám-keresztény párbeszéd igazából nincs. Kapcsolattartás van, mert szeretettel viszonyulunk hozzájuk, de a hitbeli kérdéseket nem tudjuk megtárgyalni.

– Mi az a lényegi különbség, ami ennyire lehetetlenné teszi a párbeszédet?

– A muzulmán hitben rendkívüli erős az Istenre hagyatkozás. Az alapvető lelki hozzáállásuk az, hogy Istenben azt is magasztalnom kell, amit nem értek. Egy muzulmán sose vádolja az Istent. Keresztény ember rákérdezhet, hogy miért, ó Uram, nem értem, miért kell szenvednem. A muzulmán nem kérdez, viszont nem biztos abban, hogy üdvözül. A keresztény ember pedig Krisztus halálának érdeméért ingyen, ajándékba kapja az üdvösséget.

– Hol van Jézus személye a muzulmánoknál?

– Jézusnak nagyon tiszteletreméltó helye van. Mohamed előtt ő a legnagyobb próféta, de Mohamed nagyobb nála, mert ő zárja le a próféták sorát, ő a próféták pecsétje. És Jézus nem isteni lény, hanem csak ember.

– Előfordul, hogy egy muzulmán megtér?

– Ugyanaz az út vezet az iszlámból a kereszténységbe, mint ami a zsidóságból. Pál apostol a törvény átkáról beszél, amitől megszabadított minket Krisztus. Ha a törvény betartásából üdvözülünk, akkor teljesítenem kell, de soha nem tudok teljesíteni. És Krisztus onnan is megszabadít. Nem csak a mózesi törvénytől, a mohamedi törvénytől is. Tehát van út, csak ez ritkán történik meg. Mohamed azt mondta, hogy nem engedtetik meg az embervér kiontása, három esetet kivéve. Ha valaki gyilkos, ha házas ember paráználkodik, és ha valaki otthagyja az iszlám hitét. Ezt persze nem mindenhol és minden esetben hajtják végre, de ez a törvény.

– Hogyan viszonyulnak általában a keresztényekhez?

– A vallásgyakorlatot az iszlám állam általában pártfogolja. A keleti keresztyének leélik az életüket egy iszlám társadalomban. Az egyik muzulmán országbeli metropolita mondta, hogy „mi részei vagyunk egy civilizációnak, aminek a neve iszlám”. Ők ezt elfogadták és így élik meg a kereszténységüket. A moszlimok azt mondják, hogy a kereszténységnek a megmaradása csak az iszlám által lehetséges. Ez a legrosszabb eset, ami előfordulhat Európában. Terjed az iszlám, és ha a tömegesen térnek át majd az emberek, akkor a végén egy idegen civilizáció részeként fogjuk megélni a kereszténységünket.

– Miért térnének át a keresztények az iszlámra?

– Az iszlám védőernyő. Egy keresztény ember nem olyan alapon tér át az iszlámra, hogy tetszenek neki a mecsetek, vagy megtetszik neki a Korán. De akkor, amikor az iszlám megold értelmesen és radikálisan egy társadalmi kérdést, amivel a keresztény társadalom nem tudott megbirkózni, akkor az iszlám lesz az egyedüli menekülési útvonal. Az iszlám jelenlétének fel kellene rázni a keresztyénséget. A múltkor találkoztam egyetemet végzett fiatalokkal, akik közül az egyik reformátusból lett muzulmánná. Azt mondta, hogy ő nem azért lett muzulmán, mert hitt a Mohamed prófétának, hanem azért, mert ezek között az emberek között ő szabadon az lehet, aki, s közben a vallási igazságokat fokozatosan elsajátítja.

– Önben felmerült valaha, hogy áttér?

– Nem fontolgattam soha. De azt látom, hogy ez a vallás nagyon vonzó tud lenni a maga egyértelműségével, szépségével, radikalizmusával. Meg tudom érteni azt, akit magával ragad. 
 

Kubiszyn Viktor

Fotó: Vörös Szilárd

• Cimkék:
muzulmán keresztény Európa párbeszéd tolerancia

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére