Világhír
2011-03-20 20:03:00
Nem hisznek MerkelnekÉlesedik az atomvita Németországban
A japán atomkatasztrófa nyomán újabb állomásához érkezett a német atomvita. Merkel nemzeti párbeszédet szeretne, az atomenergiát ellenzők hajthatatlanok és a reaktorok azonnali bezárását követelik.
Hatvanezren tüntettek múlt szombaton Stuttgart és a neckarwestheimi atomerőmű között, az atomenergia termelés mihamarabbi beszüntetését követelve. Noha ilyen nagy volumenű megmozdulásra régen került már sor Németországban, az elmúlt tíz évben megszokottá vált, hogy az atomerőművek bezárása mellett elkötelezett aktivisták rendszeresen az utcára vonulnak.
A stuttgarti tüntetésnek az eredeti apropója a baden-württembergi tartományi választás volt, de a Japánban történt katasztrófa és a megsérült atomerőművekről érkező aggasztó hírek miatt fokozott jelentősége lett a hétköznapinak tervezett megmozdulásnak. A japán reaktorok üzemzavara feltüzelte az atomenergiát ellenzők táborát, sokan az erőművek azonnali leállítását követelik a szövetségi kormányzattól.
Angela Merkel kancellár kedden bejelentette, hogy Németország régebbi, még 1980 előtt épült reaktorainak működését biztonsági okokból, átmenetileg legalább három hónapra felfüggeszti, hogy azokban mihamarabb elvégezhessék a megfelelő karbantartási munkálatokat. A moratórium Németország 17 aktív reaktora körül hetet érint.
Az atomenergiát ellenzők táborának újabb lendületet adtak az elmúlt napok eseményei, és Merkel kancellár döntését az erőművek leállításáról politikai húzásnak vagy kormányzati beismerésének tekintik, miszerint a régebbi reaktorok valós veszélyt jelenthetnek az ország lakossága számára.
Az atomkérdés múltja
Az eredeti atomkonszenzus szerint, melyet 2000-ben a hatalmon lévő SPD és a Zöld Párt koalíciója hozott tető alá, a német erőműveket átlagosan 32 év szolgálati idő után kellett volna leállítani az atomenergiáról való teljes lemondás és a megújuló energiaforrásokra való áttérés jegyében. Ennek értelmében, a legrégebbi erőműveket már 2012-ben végleg kivonták volna a forgalomból, 2022-ig pedig fokozatosan bezárt volna minden reaktor. A CDU már ekkor erősen kritizálta az akkori kormány döntését, azzal érvelve, hogy az atomkonszenzusban meghatározott rövid idő nem lesz elegendő az alternatív enegiaforrásokra való átállásra.
Noha az SPD és a CDU közötti ellentét az atomenergia kérdésében (is) egész nyilvánvaló volt, ez nem tartotta vissza a politikai erőket attól, hogy 2005-ben nagykoalíciót hozzanak létre. Az újabb atomvitát megelőzendő, a pártok a koalíciós szerződésben rögzítették, hogy különböző álláspontokat képviselnek az atomenergia terén, ugyanakkor ígéretet tettek arra, hogy a 2002-ben elfogadott atomtörvény rendelkezésein nem változtatnak.
2007-ben Schleswig-Holstein tartományban két atomreaktorban is üzemzavarok jelentkeztek, ami újra az atomenenergia kérdésére irányította a figyelmet, és tovább növelte a vitát a kérdés tekintetében. A társadalmi ellenállás hátterében egyik legfőbb okként mindig is az atomreaktorok biztonságával kapcsolatos félelmek álltak, és az atomenergiát ellenzők számára a schleswig-holsteini erőművekben kiütött tűz bizonyíték volt arra, hogy az atomenergia termelés milyen veszélyekkel fenyeget.
Az sem növelte az atomenergia német híveinek táborát, hogy még Franciaország is hozzájuk szállítja atomhulladékát – tavaly novemberben hatalmas tiltakozást váltott ki egy francia atomkonvoj, amely kiégett nukleáris fűtőelemeket vitt volna egy németországi településre, ahol egy sóbányában ideiglenes nukleáris hulladéklerakó üzemel. A helyi lakosság ülősztrájkkal és úttorlaszokkal napokig akadályozta a konvoj célba jutását – attól félnek, hogy állandósulhat a radioaktív elemekkel terhelt lerakóhely városuk közelében.
Plusz 12, extra 8
Már a német nagykoalíció idején is világos volt, hogy a konzervatívok ellenzik az atomerőművek gyors bezárását, Angela Merkel személyes elkötelezettsége a kérdésben pedig garanciát jelentett arra, hogy idővel a CDU megpróbál majd kitáncolni az atomtörvényben vállaltak alól. A 2009-es választásokat követően megalakult CDU-FDP koalíció a várakozásoknak megfelelően újra napirendre vette az atomtörvényt és a heves ellenzéki ellenállással szembemenve 2010 októberében elfogadtatta annak módosítását.
Az új atomtörvény értelmében átlagosan 12 évvel meghosszabbították a német reaktorok működési idejét – ez az újabb erőművek esetében plusz 12, míg a régebbi blokkoknál 8 év extra üzemidőt jelent, ami a kabinet szerint éppen elegendő idő arra, hogy megtörténhessen a megújuló energiahordozókra való átállás. A döntés értelmében az erőműveket üzemeltető vállalatokra különadót is kiróttak, melyet a kormányzat elsősorban a zöld energiára való áttérés finanszírozására kíván fordítani.
Noha Németországban sokan támadták az új atomtörvényt, az Európai Unió üdvözölte a döntést, hiszen az alapvetően illeszkedik a 2007-ben elfogadott európai klíma és energia csomag koncepciójába, aminek jegyében az országok 2020-ra 20 százalékkal kívánják csökkenteni az üvegház-hatású gáz kibocsátásukat az 1990-es értékekhez képest. Mivel az atomerőművek köztudottan alig bocsátanak ki szén-dioxidot, működésük tulajdonképpen környezetbarátnak tekinthető, számos ország elsősorban ezzel érvelve szorgalmazza a reaktorok bővítését és építését.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Németország hagyományosan élen jár a megújuló erőforrások hasznosításának terén, a zöld energiaforrásokból nyert energia aránya fokozatosan növekszik a termelésben és a fogyasztásban is. A kabinet az új atomtörvény elfogadásakor kijelentette, hogy noha az erőművek tovább fognak működni a tervezettnél, ez nem csökkenti a kormányzat elkötelezettségét a zöld energiára való átállás terén, a cél az, hogy az ország 2050-re 80 százalékban megújuló energiaforrásokból legyen képes fedezni az energiafogyasztását.
A lehetséges jövő
A japán tragédia nyomán azonban újra eluralták a közhangulatot az atomenergiával kapcsolatos félelmek – a szövetségi gazdasági miniszter, Rainer Brüderle egyenesen hisztérikusnak nevezte a németek reakcióját. Hiába jelentette be Angela Merkel kancellár a régebbi reaktorokat érintő moratóriumot, és szólított fel egy nemzeti párbeszéd lefolytatására az atomkérdésben, a németek döntő hányada pusztán politikai húzásnak tarja ezeket a lépéseket és nem hisz a kormányzat és az atomlobbi emberének tartott Merkel pálfordulásában.
A három tartományban is esedékes tartományi választások világosan rámutatnak az atomkérdés fontosságára, a legfrissebb felmérések szerint a Zöldek támogatottsága a katasztrófát követően jelentősen megugrott, országosan akár öt százalék körül is lehet lakosság körében. A CDU-n belül is kisebb politikai harcok indultak, a helyettes kancellár és külügyminiszter, Guido Westerwelle ugyanis igyekezett hamar kijelenteni, hogy az atomerőművek meghosszabbított üzembentartása korántsem tekinthető lezárt kérdésnek, hiszen a Japánban történtek új helyzet elé állították a német kormányzatot.
A német energetikai cégek eközben perrel fenyegetnek, és arra figyelmeztetnek, hogy a hét lekapcsolt atomerőmű termelésének kiesése nehéz helyzetbe hozhatja a német energiaellátást. Az atomenergia pótlása a déli országrészben komoly nehézségekbe is ütközhet, és amennyiben nem sikerül áthidalni a problémákat, részleges áramkimaradások is előfordulhatnak.
Thurányi Kata
|
