A keresztények gyászolnak – a hadsereg tagad

Egyiptom – tájkép vérfürdő után

„Tantaúi egy kutya” – kiabálja egy kopt keresztény férfi a Ramszesz utcai kórház előtt Kairóban. Megszaggatott ruhát visel, szemei sírástól vörösek. Egyik hozzátartozója a 26 meggyilkolt kereszténynek, akiket vasárnap éjjel ölt meg a hadsereg. Arra kér, ne írjam le a nevét. Nem magát félti, hanem attól tart, mi történik a családjával, ha újabb pénzkeresőt vesztenek.

 „Láttuk, hogyan lett mártír”

Bár a halottakat tegnapelőtt eltemették, minden kopt keresztény gyászol az országban. A férfi, akivel a kórház előtt találkoztam, a testvére személyes holmijaiért érkezett. Az elhunyt családja beleegyezett a boncolásba (ez ritka dolog a kopt közösségben), hogy megtudják az igazat.
„Kezdetben ellene voltam a boncolásnak” – mondja a férfi. „Miért is mennénk bele? Láttuk, ki ölte meg, hogyan lett mártír.”

A családok azért egyeztek bele a boncolásba, hogy az igazság mindenkinek nyilvánvalóvá váljon: vasárnap egyiptomi sorkatonák lőtték saját honfitársaikat, vallási alapon. Huszonhat ember halt meg azért, mert keresztény, és mert tiltakozott egy olyan törvény ellen, mely nem engedi vallása gyakorlását egy muszlim többségű országban. A kopt keresztényeknek törvény tiltja új imaházak és templomok építését.

A vérfürdőbe torkolló tüntetést is azért szervezték, mert néhány héttel ezelőtt erre a törvényre hivatkozva támadták meg és gyújtották fel szélsőséges iszlamisták Asszuánban a Szent György-templomot. Az épület kupoláját újították fel a keresztények.

A hadsereg bűne

Beljebb megyünk a kórház épületébe, hogy beszéljünk az orvosokkal, akik a meggyilkoltakat boncolták. A recepcióról a patológiára irányítanak, már a folyosón érezni a formalin szagát. Atíf Nagib, a patológia egyik dolgozója fényképeket mutat nekünk: halottakat nézünk, rajtuk golyó ütötte sebek. A legrosszabb a szétroncsolt arcok, kifordult testrészek látványa – ez történik, ha egy páncélozott katonai személyszállító gépjármű frontálisan nekihajt az embernek.

„A hatóságok részéről nem kértek boncolást. Csak a családok kívánságára került rá sor” – mondja Nagib. Valóban. Bár a boncolási jegyzőkönyvek körbejárták a sajtót, az egyiptomi hadsereg nyilatkozataiban tagadja, hogy éles lőszerrel lőttek volna a keresztény tüntetőkre, vagy hogy beléjük hajtottak volna járműveikkel.

„A hadsereg sosem nyitna tüzet a népre” – nyilatkozta Mahmúd Hegázi tábornok, a Legfelsőbb Katonai Tanács Tagja az egyiptomi lapoknak, majd hozzátette „Egyetlen embert sem gázoltak halálra katonai járművek.” Szavait olyan videókkal próbálja alátámasztani, melyek katonai járműveket mutatnak, amint a vasárnapi tüntetéseken kikerülik a tüntetőket.

A Legfelsőbb Katonai Tanács hivatalos tájékoztatójának azonban ellentmondanak a halotti bizonyítványok, a video- és fotófelvételek, valamint az a több tucat szemtanú (beleértve a mindennapi.hu tudósítóját is), akik kint tartózkodtak Kairó Maszpíró negyedében a mészárlás idején.

Jelenleg a halottak száma sem biztos. Bár az egyiptomi Egészségügyi Minisztérium 26 halottról és több mint háromszáz sebesültről beszél, újabb szemtanúk jelentkeztek, akik azt állítják, látták, hogy holttesteket dobálnak a Nílusba vasárnap éjjel a katonák.

Ki a gyilkos?

Egyeznek a vélemények arról, hogy a vasárnapi gyilkosságok vallási alapon történtek, az elkövetőkről azonban nincs egyetértés. Míg a nem állami, független médiumok, a kopt közösség, valamint a szekuláris oldal egyértelműen a hadsereget teszi felelőssé a mészárlás elkövetéséért, addig Eszám Sháráf „átmeneti” kormányfő továbbra is „külföldi elemek” akciójáról beszél. Mindez a Mubarak-éra kormánykommunikációs technikáját idézi. Sháráf nyilatkozata a kormányon belül is feszültséget keltett. Házim Ál Bebláúi pénzügyminiszter benyújtotta lemondását. Egy magán televízióban azzal indokolta döntését, hogy „a kormányzat nem tudta teljesíteni legnagyobb feladatát, hogy biztonságot nyújtson az embereknek. A legkevesebb lenne, hogy beismerje kudarcát, és bocsánatot kérjen.” Jól jelzi az országban uralkodó erőviszonyokat, hogy a Legfelsőbb Katonai Tanács még fontolgatja, egyáltalán elfogadják-e Bebláúi lemondását, legalábbis közleményükben az áll, hogy a pénzügyminiszter kérelme „elbírálás alatt áll”.

Az ország legbefolyásosabb iszlamista politikai szervezete, a Muzulmán Testvériség azonban a forradalom előtti kormánypárt „maradványait”, a Nemzeti Demokratikus párt tagjait és kiszolgálóit teszi felelőssé a mészárlásért.

Mohamed Bádi, a szervezet vezetője azt nyilatkozta: a volt NDP-tagok többször nyilvánították ki a forradalom alatt, hogy „lángba borítják Egyiptomot”, ha a kormány valóban elfogadja azt a törvényjavaslatot, mely megtiltaná nekik a politikai szereplést. Mindemellett a Testvérek teljes mértékben támogatják az átmeneti kormányt, és elutasítják a szekuláris erők követelését, hogy tudniillik mondjon le a miniszterelnök. „Türelemmel kell lennünk, hiszen ez csak átmeneti kormányzat. A dolgok akkor rendeződnek majd, ha nyugodtan lezajlanak a választások” – nyilatkozta Bádi.

Rettegő keresztények

Miután kijövünk a kórházból Abasszeja városrészbe, a közeli kopt katedrális felé vesszük az irányt. A nemrég hazánkban járt III. Shenuda pápa itt tartotta a gyászmisét a meggyilkolt keresztényekért. A negyed szokatlanul csendes. Ahhoz, hogy beléphessünk a katedrálisba, komoly biztonsági ellenőrzésen kell átesnünk. Odabent több tucat ember imádkozik. A gyász hivatalosan három napig tart, de egyesek tovább folytatják. Senki nem hajlandó névvel nyilatkozni nekünk, a néhány lézengő rendőr az utcákon pedig határozottan tiltja a fényképezést. Már feladnánk a dolgot, amikor egy fekete ruhás gyászoló nő rohan oda a mindennapi.hu tudósítójához, és megragadja a kezét. „Maga külföldi. Mondja el a világnak, hogy megölnek minket” – mondja, és hosszú ideig nem engedi el a kezemet.

A templomokban fegyveres civileket látunk az olyan keresztény negyedekben, mint Zabalín (Szemétváros) vagy Mar Girgis. Az egyik templomban pedig egy neve elhallgatását kérő atya elmondja, hogy eddig négyszáz család jelezte felé emigrációs szándékát. A célpont főleg az Egyesült Államok, illetve az Európai Unió.

Míg azonban az iraki háború idején az USA úgy alakította bevándorlási politikáját, hogy gyakorlatilag zökkenőmentessé tette az Irakban élők menekültkérelmének elbírálását, a koptok nincsenek ilyen szerencsés helyzetben. Több uniós követséget is megkerestünk ezzel kapcsolatban. Mindenhol azt a választ kaptuk, hogy az EU-s országok, beleértve Magyarországot is, nem vizsgálhatják a vízumkérelmezők felekezeti hovatartozását, így nem tudnak adatokkal szolgálni a vízumkérelmezőkről.

Néhány kelet-európai követségen azért elmondják, hogy már nyilvánvalóan megjelentek a kopt menedékkérők, vízumkérelmük elbírálása azonban erősen kérdéses.

Ahogyan hazafelé tartunk, elhaladunk Kairó Maszpíró negyede előtt is. A kiégett autókat elszállították már, a vértócsák sem látszanak. Az egyik mellékutcában, a fal mellett nagy fakeresztet látunk. Azon tűnődünk, miközben elhaladunk mellette, mi történhetett azzal, aki a kezében vitte vasárnap.

Szöveg és fotó: Jászberényi Sándor, Kairó
 

• Cimkék:
Kairó koptok vallási zavargások

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére