Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Világhír
2011-06-06 16:27:00

Ahol a munka ötéves korban kezdődik

Dubai férfiak bizarr szórakozása Egyiptomban

Az UNICEF adatai szerint Egyiptomban körülbelül tíz-tizenötezerre tehető azoknak a gyerekeknek a száma, akik az utcán élnek kéregetésből és prostitúcióból.

Alexandria külső kerületében, közvetlenül a halászbárkák kikötője mellett kis kunyhók állnak. Bádogból és szemétből eszkábálták őket össze, az áramot százméteres műanyagkábeleken lopják a villanypóznáról, hogy éjszakára legyen világítás. Nyolc-tíz fős családok élnek harminc négyzetméteren. A kunyhóktól húsz méterre kezdődik a tenger. A partja tele van szeméttel és a víz fekete. Oda vezet a csatorna, a közeli hajógyár is a vízbe üríti ipari szennyét.


Ötévesen kezdik a munkát

„Egy giní, egy giní” - kiabálják mezítlábas, piszkos gyerekek és szaladnak utánam, ahogyan elindulok befelé. A bejárati ajtók előtt asszonyok ülnek és halat pucolnak, készül az ebéd. Elhaladok a kunyhók mellett, egy kis tér következik, melynek közepén egy halászbárka facsontváza áll. Úgy húsz ember csiszolja a fát, szögeli a deszkákat vagy szereli be a hajó motorját. A legfiatalabb nem múlt el tíz éves. A kezében deszkákat cipel az apjához, aki a hajó tatját szereli.

A látvány egyáltalán nem szokatlan Egyiptomban. A szegény, két dollár napi bevételnél kevesebbel rendelkező családokban mindenki dolgozik. A munka öt éves kortól kezdődik. Ekkora már biztosan jár és biztosan beszél a gyerek. Előveszem a kamerámat és készítek pár képet. Mindenki megáll és idegesen bámul rám. Elfelejtettem megkérdezni, hogy szabad-e fényképeznem. A nyomor pedig nem szereti, ha a nyomorát bemutatják.


A képgaléria megtekintéséhez kattintson a képre!
 

Zavaromban cigarettával kínálom meg a férfiakat, melyet vonakodva bár, de elfogadnak. Azt mondom, magyar újságíró vagyok és a hajóépítésről szeretnék írni. „Kérdezzem meg a munkavezetőt” - mondják megenyhülve.

A munkavezetőt Mahmúdnak hívják és ötven körüli férfi. Elmondom mi járatban vagyok, ő pedig mosolyogva mindent megenged, adatokkal traktál a hajóépítésről. A ruhájából ítélve gazdagabb, mint akik neki dolgoznak. Amikor megkérdezem, hogy miért alkalmaz gyerekeket, őszintén mondja, hogy „segíteni akar a családokon”. A felnőtt férfiak húsz egyiptomi fontot (hatszáz forint) kapnak, a kicsik tizet (háromszáz forint) egy napi munkáért.

Az egész napot velük töltöm és beszélgetek, úgy, hogy közben megpróbálom nem megzavarni a munkát. Amikor kész az ebéd, meghívnak, hogy egyek velük. Egy sufni előtt ülünk farönkökön és egy beazonosíthatatlan rizses ételt eszünk.

Mahmúd úr egy áldott jó ember – mondják az asszonyok, a férfiak bólogatnak. Szerencsésnek tartják magukat, hogy van munkájuk és megélnek. Egy tizenéves, olajos arcú, motorszerelő fiút megkérdezek, hogy mióta dolgozik. Hét éves kora óta, mondja mosolyogva. Már annyit keresek, mint a felnőttek, –  Szemír nem tud írni és olvasni, iskolába csak egy évet járt, majd abbahagyta, amikor a szülei beleunva a vidéki nyomorba Alexandriába költöztek. Hat testvére van, mindannyian dolgoznak.


Egymillió kényszermunkás

Az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization) a gyermekmunkást a következőképpen határozza meg: minden olyan tizenkét év alatti gyermek, aki bármilyen gazdasági tevékenységben részt vesz, illetve az összes gyermek, akiknek sérül a játékhoz, a biztonsághoz és a tanuláshoz való joga, a munkavégzés miatt. Egyiptomban a gyerekek körülbelül 15 százaléka végez gyermekmunkát – állítja Simon Ingram az UNICEF kairói irodájának sajtófőnöke. Ez a szám, mely úgy 4-5 millió gyermeket jelent, korántsem biztos. A statisztikák készítését nagyban megnehezíti, hogy értelemszerűen a gyerekek által végzett munkák jelentős része az informális szektorban történik, ami utcai árusítást, szezonális földművelési illetve építkezési munkákat vagy házimunkát jelent.

Csak Egyiptomban évente több, mint egymillió gyermeket alkalmaznak a földeken nyaranta, gyapotszedésre – állítja Musztafa Mohamed Ibrahim, a Szervezet a Nők Erősítéséért és Fejlesztéséért (ADEW) munkatársa, amikor felkeresem irodájukban. Bár fő profiljuk elsősorban a nők jogainak képviselete, számtalanszor ütköznek bele a kényszerített gyermekmunkába is.
„Most jövök Aszuánból, ahol láttam, hogyan szedik a gyapotot gyerekek. Általában 10-12 órát dolgoznak a negyvenfokos perzselő napon. Láttam, hogyan verik őket a munkafelügyelők, ha nem igyekeznek eléggé.” Állítását a nemzetközi emberjogi szervezet, a Human Rights Watch 2010-es jelentése is alátámasztja.


A jó szülő megtartja

Ibrahim felajánlja, hogy tartsak vele Kairó külső kerületébe, ahol az egyik kliense él, négy gyerekkel. Az ADEW mikrohitelt fog biztosítani az asszonynak, hogy saját üzletet kezdhessen és ne kelljen dolgozni küldenie a gyerekeit. Kanyargós, sötét sikátorokban megyünk, míg elérünk a lakásukig, mely egy ablakmentes, négyszer négyméteres luk. A nőt Szaidának hívják, a férje meghalt néhány évvel ezelőtt. Azóta alkalmi munkákból él, egyéni keresete azonban arra sem lenne elég, hogy kifizesse a „lakását”. Két gyereke papír zsebkendőket árul Kairó belvárosában. Fél fontért veszik meg és egy fontért adják. Járják a kávézókat. A nagyobbik fiúk, a tíz éves Ahmed és a tizenhárom éves Jísza nyáron gyapotot szednek, ilyenkor két hónapig nem hall felőlük. Jísza a szezonon kívül cipőpucolóként is dolgozik.

Higgye el, hogy a szívem szakad meg, hogy a gyerekek iskola helyett dolgozni járnak – mondja zokogva Szaida, – de másképp egyszerűen nem élnénk meg. Figyelem, hogyan teregeti ki mások mosását.

A gyerekmunkával minden esetben sérül a gyermek oktatása. A felmérések azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akik munka mellett járnak dolgozni minden esetben rosszabbul teljesítenek, mint normális társaik – meséli Omár Farág, a Kairói Amerikai Egyetem pszichológia tanszékének a vezetője, majd hozzáteszi : ezt a mintát látják otthon, jobb esetben ezt adják tovább. Még akkor is ők a jó szülők, mert maguk mellett tartják a gyerekeiket.


Utcagyerekek és fiatal prostituáltak

Nagy tömegben fordul elő ugyanis, hogy a szülők egyszerűen magukra hagyják a gyerekeiket. Ez a gyakorlat elsősorban az olyan nagyvárosokra jellemző, mint Alexandria, Kairó vagy Szuez. Az UNICEF adatai szerint Egyiptomban körülbelül tíz és tizenötezerre tehető azoknak a gyerekeknek a száma, akik az utcán élnek kéregetésből és prostitúcióból. A legtöbb, a felmérésben részt vevő gyermekek elsősorban az őket az utcán érő hatalmas erőszakról panaszkodiknak, illetve a borzalmas körülmények között kifejlődött krónikus betegségekre (TBC, Hepatitis stb.). Ritkán fordul elő, hogy ezek a gyerekek megérik a felnőtt kort.

Az is gyakori, hogy az igazán szegény családok egyszerűen prostituáltnak adják el lánygyermeküket – állítja Ibrahim. Egyiptom ugyanis kedvelt nyaralóhelye a többi arab országnak tengerpartjai és turista intézményei miatt. Szaudi, dubai-i férfiak bevett szokása, hogy házasság közvetítőkön keresztül fiatal, gyakran kiskorú feleséget választanak maguknak a nyárra, ezzel kiforgatva bár, de betartva a saríát, az Iszlám törvényt. A lányért cserébe akár 4-5 ezer fontot is fizetnek (120-150 ezer forint) hozományként a családnak. Ez elképesztő összeg a mély szegénységben élőknek – áll az ADEW éves jelentésében. A nyár leteltével a „vásárló” elválik a lánytól, akit a családja a szokások miatt nem fogad vissza, így az utcára kerül.


Lelki roncsok

Az UNICEF a Vörös Félholddal (A Vöröskereszt arab megfelelője) több intézményt is fenntart Egyiptomban, melyek kifejezetten azokkal a gyerekekkel foglalkoznak, akik dolgoznak, illetve az utcán élnek. Kairó, Nyugat-Heluán nevű kerületében található egy közösségi ház, ahol ártalomcsökkentéssel, orvosi segítséggel, alapvető oktatással próbálnak segíteni a gyerekeken, úgy, hogy napi díjat fizetnek a szülőknek.

Ottjártamkor a gyerekek éppen az arab ábécét tanulták, a neve elhallgatását kérő pszichológussal beszéltem. Elmondása szerint a hozzájuk járó gyerekek zöme „lelki roncs”, olyan súlyosan sérült az énképük, hogy évek munkája lenne visszaállítani a bizalmukat a felnőttekben. Erre persze nincs idő – teszi hozzá. Aratáskor több pénzt visznek haza, mint, ha a közösségi házba járnának.
 

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentése szerint a világon 246 millió gyermek dolgozik, ebből 73 millióan tíz évesnél fiatalabbak. A legtöbb gyermeket a Közel-Keleten illetve fekete Afrikában dolgoztatják. 8,4 millió gyermek konkrétan rabszolgaságban él, vesz részt a gyermekkereskedelemben, pornógráfiában, prostitúcióban és más kényszerített tevékenységben.

 (Jászberényi Sándor)
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

További cikkek Közel-Kelet
  • Így lőtték a keresztényeket: tudósítás a helyszínről
  • Tízezrek követelik a zsarnok kivégzését
  • Kilövési engedélyek az egyházra
  • Ismét kivonulnak a zsidók Egyiptomból?
  • Vallási ünnepen robbantott az öngyilkos merénylő
  • Miért haltak meg az iráni atomtudósok?
  • Újabb háborúra készül Amerika?
  • Az ország, ahol a legnagyobb veszélyben vannak a keresztények
  • Az EU-embargó is drágítja majd a benzint
  • Fehérneműk miatt válnak munkanélkülivé férfiak ezrei

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.