Dél-Szudán: a hatalom lélektana itt sem különbözik

Döbbenetes terror a „Fehér Házban”

Senkinek nem lehetnek kétségei: a két évtizedes, 1983 és 2005 között zajló szudáni polgárháború a legsúlyosabb náci és kommunista praktikákat is felvonultatta. Ezt jelzi a Fehér Ház névre hallgató pincerendszer is a dél-szudáni fővárostól nem messze, ami a konfliktus alatt a politikai ellenfelek megsemmisítésének legfőbb színtere volt – a bunkert ráadásul máig használják.


Egyik kutya másik eb?

A dél-szudáni Andrássy út 60. nem sokban különbözik a kommunista rendszerek általunk is ismert börtöneitől. Ahogy egy helyi egyetemista fogalmazott: akit oda bevittek, az biztosan nem került elő soha többet.

Noha a nyugati sajtó szereti a szudáni ellentéteket a jó és a rossz küzdelmének beállítani – az elnyomott, keresztény és animista dél-szudániak fellázadnak elnyomóik, az arab és muszlim Észak ellen – a képlet ennél jóval bonyolultabb. Míg ugyanis Khartúm esetében felszisszenünk, amikor Omar Bashir elnök központosító és iszlamizáló intézkedéseivel láthatóan még szorosabbra vonná a gyeplőt az északi országrészben, kegyesen átsiklunk a felett a tény felett, hogy Dzsubában is egyértelműen egypártrendszer épül.

Az elszakadásért folyó fegyveres és diplomáciai küzdelemben méltán nagy hírnevet szerzett Szudáni Népi Felszabadító Mozgalom (SPLM) mellett ugyanis nincs helye ellenzéki pártnak, annak egyelőre nincs komolyan vehető alternatívája. Az SPLM katonai szárnya, a gerillabandák laza halmazából álló Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg (SPLA) lett Dél-Szudán hivatalos hadserege – ehhez képest továbbra is érkeznek hírek részükről emberi jogi jogsértésekről és jogtalan kivégzésekről.

Komoly probléma az is, hogy nem látszik semmiféle kormányzati szándék a többi, az SPLA-val szembenálló milícia integrálására. Salva Kiir, a függetlenség hőse (legalábbis az eredeti vezér, John Garang 2005-ös halála óta), akit „közfelkiáltással” átmeneti államfőnek választottak, inkább az erőszakban hisz: az északi országrésszel az értékes határterületekért vívott csatározások mellett a különböző dél-szudáni gerillabandák ellen is hadat visel – az ENSZ becslése szerint idén már 1800-an haltak meg a különféle dél-szudáni harcokban. Civil társadalom alig létezik, a költségvetés nagy része pedig védelmi kiadásokra megy el.


A Dél keresztje

A „Fehér Ház” példája éppen arra figyelmeztet, hogy ideje szakítani a múlttal: a hatalom többé nem támadhat övéire ideológiai, politikai, etnikai, vallási vagy bármilyen más alapon, ahogyan azt az északi kormányzat tette több évtizeden át. Dzsuba persze fogadkozik, hogy „tiszteletben fog tartani minden területén lévő polgárt etnikai, kulturális, nyelvi, vallási és egyéb hovatartozástól függetlenül” – az eddig elkövetett hibákat pedig a demokrácia kiépítésének nehézségével magyarázza.

A demokráciában azonban nincs helye „Fehér Házaknak”, azokat tehát sürgősen meg kell szüntetni. Magát a kérdéses épületet a khartúmi kormányzat legnagyobb dél-szudáni kínzó- és kivégzőhelyeként ismerték – akár több ezer ellenállót is megkínozhattak és kivégezhettek a falakon belül, a pontos számot senki sem tudja. A polgárháború után azonban nem csukták be a komplexumot, hanem az SPLA vette át a barakk irányítását, ami meglehetősen vállalhatatlan intézkedés volt a tiszta lappal indulni szándékozó dél-szudáni vezetés részéről.

BBC/t.m.

• Cimkék:
terror Dél-Szudán Dzsuba Khartúm referendum Fehér Ház

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére