Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Világhír
2011-10-22 21:32:00

Fidzsit ugyan megelőztük, de ők nem is voltak jelölve

Csúfos diplomáciai kudarc: utolsók lettünk

Csúnyán alulmaradtunk az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagságáért folytatott küzdelemben. Az első fordulóban kiestünk, csak az egyetlen szavazatot kapott Fidzsit előztük meg, az viszont nem volt hivatalos jelölt.

Az ENSZ legfőbb döntéshozó szerve, a Biztonsági Tanács az öt állandó mellett tíz nem állandó taggal rendelkezik, ez utóbbiak felét minden év őszén lecserélik, a rotációs rendszerben, földrajzi alapon megválasztott új tagok kétéves mandátumot kapnak. Ahhoz, hogy valaki bekerüljön a BT-be, az összes leadott szavazat kétharmadára van szükség – mind a 193 tagállam szavazata esetén ez 129 voksot jelent.


Megágyaztak

Magyarország csúfosan elbukta a tagságáért folytatott küzdelmet. A kudarcnak már idejében megágyaztak a magyar külügy vezetői. Németh Zsolt államtitkár az Országgyűlés külügyi bizottságának keddi ülésén például azt mondta, hogy a szavazáshoz vezető út – azaz a részvétel – legalább annyira fontos, mint a győzelem, hiszen kapcsolatot teremthettünk egy csomó országgal, bemutathattuk magunkat és politikai törekvéseinket. Ő maga kiegyensúlyozott versenyre számított, és hangsúlyozta, hogy a legtöbb szavazó az utolsó pillanatig nem biztos abban, hogy kire adja a voksát – azaz minden megtörténhet.

Martonyi János hasonlóképpen fogalmazott, amikor jelezte, hogy nem kíván találgatásokba bocsátkozni az eredményt illetően, a titkos voksolás miatt ugyanis túl sok a bizonytalansági faktor. Ezért aztán hiába vannak különböző előrejelzések, ő nem hisz ezekben. Hangsúlyozta, hogy Magyarország „pozitív, szerény és tiszta kampányt folytatott”, amivel burkoltan arra is célozhatott, hogy versenytársaink nem teljesen tiszta eszközökhöz is folyamodhattak.


Itt hozzák a legfontosabb döntéseket

A külügyi apparátus óvatos hozzáállása ellenére nem lebecsülendő siker lett volna bejutni az ENSZ Biztonsági Tanácsába. A mindössze öt állandó és tíz nem állandó taggal bíró testületben hozzák ugyanis a legfontosabb világpolitikai döntéseket, így Magyarország globálisan is beleszólhatott volna a politikai folyamatokba. Erre legutóbb 1992-1993-ban volt lehetősége (előtte pedig 1968-69-ben), ekkor nemcsak a szomszédsági viszony miatt, de BT-tagságunkkal is aktív szerepet játszhattunk a délszláv válság megoldásában.

Velünk szemben egyébként mind Azerbajdzsán, mind Szlovénia többször is határozottan úgy nyilatkozott, hogy biztosak a dolgukban, maguk mögött tudják az ENSZ-tagállamok kétharmadát. Ez persze nyilvánvalóan csak harci kedvfokozó, az esetleges ígéretek ugyanis sokat nem érnek, a legtöbb kisebb állam mindegyik jelöltnek benyújtja a számlát, hogy biztosra menjen. És mivel titkos a voksolás, utólag lehetetlen ellenőrizni, hogy ki nem tartotta be galád módon ígéretét.


Mégis latolgatták az esélyeket

Sokan próbálták összeszedni, hogy mi jelenthet előnyt, és mi hátrányt a magyar pályázatban. Feltétlenül minket erősített a líbiai szerepvállalásunk, ez volt talán a legerősebb érvünk. A Kadhafi likvidálásával lényegében lezárult konfliktusban aktív szerepet vállaltunk: EU-elnökökként az egész Európai Uniót, majd az Amerikai Egyesült Államokat is képviseltük a tripoli nagykövetségünkön, mikor sorra zártak be a képviseletek, a mienk viszont talpon maradt. Ezért a magatartásért meg is kaptuk a dicséretet Hillary Clintontól.

Az EU soros elnökségi tevékenységünk már nem ilyen egyértelmű siker. Bár szakmailag helytálltunk – Horvátországgal a finisbe érkeztek a csatlakozási tárgyalások, megindult a Duna-stratégia, hogy csak két fontos területet említsünk –, de politikailag rendesen lejárattuk magunkat, amikor az elnökség előtti napokban sikerült egy, sokak szemében a sajtószabadságot korlátozó médiatörvényt megalkotni. A félév során aztán a hangnemmel is gondok voltak: Orbán harciasra vette a figurát, rendesen visszaszólt bárminemű kritikára, sokszor ráadásul az EU szellemiségével ellentétes szólamokat hangoztatott – mindezt az EU szimbolikus vezetőjeként. Így bármennyire is sok tapasztalatot szereztünk ebben a hat hónapban a globális kormányzás területén, nem bizonyos, hogy ezzel sikerült meggyőznünk az EU tagállamait.


Pozitív kampány

A diplomáciai vezetés gőzerővel látott neki megszólítani mindenkit az ügyben. Ez bele is illett a kormány külpolitikájába, mely a transzatlanti és európai kapcsolatok mellett legalább annyira fontosnak értékelte a globálist.

A külügyminisztérium vezetése mellett Schmitt Pál is aktív részt vállalt a kampányunkban, remélve, hogy végre kamatoztatni tudjuk sportdiplomataként szerzett széles körű kapcsolatrendszerét. Ennek megfelelően végighaknizta az ENSZ-t, a New York-i közgyűlésen több tucatnyi – főleg afrikai, karibi és óceániai – vezetővel folytatott kétoldalú megbeszéléseket. Az országonként kialakított stratégiát követve hol infrastrukturális fejlesztéseket, hol egészségügyi, hol vízgazdálkodási segítséget, hol pedig a korábbi cserediákprogram visszaállítását ígérte partnereinek.

A kampány részeként diplomáciai kapcsolatot létesítettünk több óceániai szigetcsoporttal is, mint például Vanuatuval, Tuvaluval és a Salamon-szigetekkel. A szándék ezzel egyértelmű: mivel a Közgyűlésben minden állam – legyen akármilyen pici is – egy szavazattal bír, minden egyes országot meg kellett keresni és valami vonzót kellett ajánlani neki.

Mindez azonban hatástalan maradt, mindössze 52 szavazattal utolsók lettünk a csoportunkban, és ezzel az első fordulóban ki is estünk. A késői kampánykezdet mellett a csoport összetétele sem a mi malmunkra hajtotta a vizet. Azerbajdzsán nagy valószínűséggel maga mögött tudja nemcsak a volt szovjet, de az arab és a muszlim országok többségének támogatását is, miközben mi Szlovéniával – nagyjából hasonló profillal – hasonló támogatói kört igyekeztünk megszólítani. Szlovéniával szemben sem tűntünk különösen esélyesnek. Vélhetően az európai országok inkább őket támogatták velünk szemben, ráadásul a jugoszláv múltnak köszönhetően az el nem kötelezettek egy része is Szlovénia mellé állhatott.


Tökutolsók

A kelet-európai csoportban, az első kör csak egy dolgot döntött el biztosan: hogy Magyarország kiesett. Ráadásul utolsók lettünk, nálunk kevesebb szavazatot csak az a Fidzsi kapott (egy darabot), amely még a nyáron visszavonta a pályázatát. Miután egyik jelölt sem szerezte meg a voksok kétharmadát (az azeriek 74, a szlovénok 67 voksot kaptak), újabb forduló következett. Azerbajdzsán és Szlovénia között azonban már nem tudtak egykönnyen dönteni a küldöttek, így kilenc forduló után sem dőlt el a versengés – ezért a szavazást elnapolták hétfőre. Marokkó mellett a másik afrikai széket végül Togo szerezte meg.

 

MTI / Tóth Miklós

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.