Egy korábban svéd szélsőjobboldali aktivista vallomása

Breivik a barátom volt a Facebook-on

Tagja voltam egy ideig a Svéd Demokraták pártjának. Nem mintha nacionalista lettem volna, nem éltem rettegésben és a muszlimokat sem gyűlöltem. Csatlakozásomnak oka egyrészt puszta emberi kíváncsiság volt, másrészt viszont szerettem volna közelről is megismerni a demokrácia működését. Hamarosan megelégeltem a pártéletet és kiléptem. A fő ok nem az volt, hogy az ismerőseim eltávolodtak tőlem a pártbéli részvételem miatt, hanem azt a gyűlölködést nem tudtam tovább elviselni, amely azt a pártot táplálta, amely önmagát mint Isten kardját vizionálta, miközben a nemzet összes problémájára kizárólagos és azonnali megoldást kínál. Ilyen mértékű gyűlölettel még soha nem találkoztam addigi életemben.

Egy napon a Facebook-postaládámba kérés érkezett Anders Breivik- től; ismerősöm szeretne lenni. Nem furcsállottam a dolgot egyáltalán: SD-párttagságom mágnesként vonzotta mindazokat, akik nacionalistának gondolták magukat – akár játéknak tekintve a politikát, akár valódi szélsőséges nézeteket vallva. Utóbbiak voltak azok, akik a végső lökést adták meg számomra a pártból kilépésre. A gyűlöletpropaganda gépezete folyamatosan táplálta az utánpótlást az érdeklődök és a szemlélők életébe. Feltettek például olyan filmeket a Youtube-ról, amelyeken gyilkosságok, illetve tömegmészárlások áldozatai habzó szájjal követelik, hogy a „rohadt niggereket” azonnal takarítsuk el az országból – leírhatatlan módszereket ajánlva tetteik kivitelezéséhez. Borzalmas dolgokkal szembesültem nap-mint-nap.

Én végül kihátráltam a politikából. De sokak számára, akik lelkileg gyengék, akik bűntudatot éreznek magukban, akiket valamilyen okból megérintettek a filmek, ez a folyamatos gyűlöletkeltés olyan lett, mint a forrásból szakadatlan ömlő tiszta víz. Elültették egymásban azt a gondolatot, hogy az országban fellelhető összes bajért, nehézségért a szociáldemokraták a felelősek; az, hogy a bevándorlók megerőszakolják és meggyilkolják a polgárokat, szintén a szociáldemokraták bűne. Elhitették egymással, hogy Mona Sahlin, a Szociáldemokrata Párt korábbi elnöke a főbűnös abban, hogy minket, tisztességes állampolgárokat most már arra köteleznek, hogy burkában járassuk a lányainkat és 2020-ra minden bizonnyal a sharia muszlim törvénykezése veszi át a hatalmat a dicsőséges Észak-európai nép felett.

Természetesen mindenkinek joga van véleményt formálni embertársairól, így a bevándorlókról is. Joga van tiltakozni az ellen, ha a muszlimok követelnek maguknak olyan jogokat Svédországban, amelyek szerint a saját, muszlim törvényeiket a svéd alkotmányban rögzített jogok és kötelességek felé helyezhetik. Nem gondolom, hogy a határainkat bárki számára válogatás nélkül meg kellene nyitnunk, de teljességgel visszautasítom a bevándorlókkal kapcsolatban kialakult szélsőséges reakciókat. A gyűlölet kizárólag gyűlöletet szül. Nem hiszem, hogy a forró vérű nacionalisták, akik a szociál demokratákat, mint eltiprandó ellenségeket sulykolják a fejekbe, valóban megértették a viselkedésük következményeit. 

Anders Breivik egy volt közülük. Alig szólalt meg a Facebook-on. Meglehetősen csendes ember volt, de a visszafogottsága engem libabőrössé tett. Egy darabig követtem a tevékenységét: meg akartam győződni arról, hogy valóban az-e, akinek mutatja magát, vagy egyszerűen csak „troll”. Bizony, ha valaki az SD tagja lett, egy idő után automatikusan paranoiássá vált: megtanultuk, hogy minden oldalról ellenségek figyelnek bennünket. Sok embert ismerek – dánok, svédek, norvégok és más európaiak –, akik hozzám hasonlóan elfogadták ennek az embernek a baráti közeledését a Facebook-on. Kíváncsi vagyok, ők hogyan érzik magukat most.

Mindenki, aki országunk bevándorlási politikáját kritizálja, el kell, hogy gondolkodjon azon, hová is vezet ez a gyűlölködés. Bár senki sem akart táptalajt biztosítani egy ilyen szörnyű tetthez, a folyamatos gyűlöletbeszéd végül ide vezetett.

Két dolgot megtanulhattunk múlt péntek délután. Rá kellett jönnünk, hogy minden csoportban vannak szélsőségesen gondolkodók és ideológiai alapoktól függetlenül egyformán veszélyt jelentenek a társadalom számára. Másrészt meg kell értenünk: a gyűlölet gyűlöletet szül. Nem járulhatunk hozzá a gyűlölet terjesztéséhez anélkül, hogy a következményekért vállaljuk a felelősséget.

Ami engem illet: én belebetegedtem a tudatba, hogy az emberiség egyik legelvetemültebb bűnözője jó darabig a barátaim között szerepelt a Facebook-on. Szégyenkezem.

FV
(forrás: The Guardian)

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére