Észak-kolumbiai falvak a Szaharov-békedíj esélyesei között

Békeharcosok győzhetik le a kokainkartelleket

A szólásszabadság és emberi jogok megalkuvás nélkül való képviseletéért odaítélt elismerést a szovjet Andrej Szaharovról nevezték el, aki a nyolcvanas években a Szovjetunió meghatározó ellenzéki szereplője volt. A rendszerrel szembeszálló atomtudós hat évet töltött szibériai száműzetésben, és csak a peresztrojka beköszöntével térhetett haza Moszkvába. Szaharovot azonban a száműzetés sem tudta megtörni, és egészen 1989-es haláláig harcolt a demokráciáért.

Az idei Szaharov-díj jelöltjeinek hármas csoportjában az Arab Tavasz képviselői és Dmitrij Bandarenka belorusz aktivista mellett egy kevéssé ismert szervezet – jobban mondva közösség – nevével találkozhatunk. San José de Apartado, egy kis észak-kolumbiai falu, az itt élők a környékbeliekkel összefogva, békés eszközökkel veszik fel a harcot az országot elborító erőszak ellen.

Gránáteső az aranybányában

Kolumbia számos vidékén polgárháborús állapotok uralkodnak. A fő gond az országban található rengeteg fegyver, mely a hadsereg mellett a különböző színeket és irányzatokat képviselő milíciák kezében van. Ezek a fegyveresek általában radikális bal- és jobboldali ideológiák szolgálatában állnak, de sokszor együttműködnek a drogkartellekkel, és kezükbe veszik a kokacserje termesztését, hogy azután az abból nyert kokaint az Egyesült Államokban egészen elképesztő haszonnal adják el.

A drog, milíciák, kartellek és a politika szinte kibogozhatatlanul szövevényes kapcsolatát lehetetlen vállalkozás lenne kibogozni. Annyi azonban biztos, hogy a kialakult helyzetért minden főszereplő csaknem egyformán felelős, és ez alól még a rezsimet patronáló Egyesült Államok sem kivétel. A térség nagyhatalma ugyanis a maga álszent drogpolitikájájával – mely nem képes túllépni a drogok differenciálatlan kriminalizálásán – csábító illegális piacot teremtett a latin-amerikai bűnszervezeteknek a mexikói Monterreytől a kolumbiai Medellínig.

A 2000-es évek meghatározó milíciája, a szélsőjobboldali ideológiát képviselő Autodefensas Unidas de Colombia (AUC) hosszú ideig sikerrel szállt szembe az USA támogatását élvező kormányzattal. És hiába kényszerült 2008-ban erőteljes amerikai nyomásra Kolumbia az AUC vezetőinek kiadására, a derékba tört szervezet helyében mindjárt hat másik nőtt. A ma már összesen 13 000 fegyverest mozgósító milíciák azonnal véres harcba kezdtek a dominanciáért – melynek szerves része a jövedelmező drogüzlet is, a maga ültetvényeivel, csempészútvonalaival és felvevő piacaival együtt. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a kartellek újabban igyekeznek rátenni a kezüket az aranybányászatra is, ezért nem számít ritkaságnak, ha egy-egy gazdag bonanzára gránáteső hullik.

A béke harcosai

A kokaültetvények közelsége, az önkormányzatok korrupciója, a csekély nyomásgyakorló erő és a demokratikus nyilvánosságtól való elszigeteltség miatt az erőszak legjobban a kolumbiai vidéket fenyegeti. A nyolcvanas évek közepe óta több mint kétmillió ember vált földönfutóvá, és az erőszak naponta 14 halálos áldozatot követel. Ennek akar véget vetni az észak-kolumbiai San José de Apartado és több mint ötven másik község. 1997 márciusában egy úgynevezett „Békeközösséget” hoztak létre, a teljes semlegesség mellett kötelezték el magukat. A katolikus egyház helyi püspökének támogatásával tető alá hozott szerveződés tagjai vállalták, hogy nem vesznek részt a paramilitáns alakulatok háborújában, nem adnak anyagi támogatást, nem szivárogtatnak ki információkat és – a kokatermelésre bíró különalkuk elkerülése érdekében – a földeket közösségi művelés alá vonják.

Hétköznapi hősök

A Békeközösséget a fegyveresek folyamatosan támadják: alapítása óta 160 tagját ölték meg. San José de Apartadóban 2005 februárjában nyolc embert mészároltak le – szemtanúk szerint a kolumbiai hadsereg katonái. A kolumbiai kormányzat ugyanis gyanakodva figyelte az újfajta elveket és módszereket hirdető szerveződést, és azt gyanította, hogy valamilyen baloldali gerillamozgalom bontogatja szárnyait. A San José-i mészárlás még az Egyesült Államokban is „kiverte a biztosítékot". A Bush-kormányzat hét hónapig visszatartotta az kormányzatnak rendszeresen folyósított pénzsegélyt, és erőteljesen követelte a jogsértések kivizsgálását.

De ami az USA tiszavirágéletű rosszallásánál sokkal fontosabb, San José de Apartado áldozata felkeltette a nemzetközi közvélemény figyelmét és együttérzését. A Békeközösséget felkarolta az amerikai civil és egyházi segítséggel – így például a Presbiteriánus Békeszövetség (Presbyterian Peace Fellowship) részvételével – alakult Kolumbiai Békéltető Program (Fellowship Of Reconciliation Colombia Program). 

Bár az erőszak ma is jelen van a kolumbiai hétköznapokban, de a Békeközösségnek köszönhetően létezik egy valóban működő és valóban követhető alternatíva a kistelepülések számára. Az Európai Parlament ezt az eredményt – és az ehhez vezető másfél évtizedes, állandó életveszéllyel és létbizonytalansággal fenyegető küldetést – ismerte el azáltal, hogy San José de Apartadót felvette az idei Szaharov-díj szűk, háromtagú jelöltlistájára. A díjra jelenleg sokkal esélyesebbnek tűnik az európai közvéleményt jobban lázba hozó, és Európa számára stratégiailag is sokkal fontosabb Arab Tavasz, de ki tudja? Talán idén egy eldugott falu hétköznapi hősei kapják meg a maguk erkölcsi elismerését.

E. V.

Nyitókép innen.

• Cimkék:
Kolumbia kokain Békeközösség békeharcos Szaharov-díj San José de Apartado Arab Tavasz Dmitrij Bandarenka

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére