Boszorkányüldözés helyett környezetvédelem

Az evangéliumi politika zsákutcája

Az elmúlt hetek amerikai költségvetési kötélhúzása azt mutatja, hogy a világ legrégibb demokráciáját is mély politikai árkok szabdalják. A megegyezés legnagyobb akadályának a Republikánus Párt jobbszárnyát, a magukat a bostoni teadélután ellenállói után „Tea Partynak” nevező csoportot tartják. A Tea Party mögött azonban komoly hátország húzódik meg, egy évtizedek óta formálódó „evangéliumi keresztény” (Evangelical Christians) politikai erő, mely sajátos módon szemléli a társadalmi kérdéseket. Richard L. Fricker a Consortium News tényfeltáró oldalon Martin Palmer, a BBC vallási szakértőjének segítségével próbálta megrajzolni a radikális konzervatívok ideológiai-teológiai profilját.
 

Az utolsó ítélet politikája

A republikánusok radikális keresztény szárnya az elmúlt évtizedekben pont olyan ügyekben vált kulcsszereplővé az Egyesült Államokban, amikor a jó döntés érdekében megegyezésre lett volna szükség. Az „evangéliumi” politika hívei azonban újra meg újra megtorpedózták a szükséges kompromisszumokat az olyan óvatos megközelítést kívánó ügyekben, mint például a közel-keleti konfliktus, az abortusz, vagy mint legutóbb, az egészségbiztosítás reformja és a költségvetés elfogadása. Ez utóbbi ügy akár az egész világgazdaságra kihatással lehet, hiszen költségvetés nélkül az Egyesült Államok nem tudja majd finanszírozni a napi működéséhez szükséges hiteleket. És ha az USA nem törleszt, akkor bedőlhetnek állampapírjainak fő vásárlói, Kína és Japán – nem is szólva az emberek nyugdíjmegtakarásait állampapírokba fektető alapokról.

A republikánus párt jobbszárnyának mozgalma, a Tea Party csökönyössége miatt már az anyapárton belül is számosan kiakadtak – legutóbb például maga a 2008-as elnökjelölt, John McCain nevezte őket „hobbitoknak”. Richard L. Fricker szerint a folyamatos obstrukcióban érdekelt Tea Partyhoz kapcsolódó keresztény fundamentalisták elfelejtik, hogy a politika legalapvetőbb mércéje az ország sikere, ezért a kormányzati intézkedésekhez való hozzáállás is azon kell múljon, hogy árt-e vagy használ az országnak. Az ország szempontjából fontos kérdésekben pedig igenis szükség van a nagylelkűségre és az okos kompromisszumokra.

Obamát gúnyoló plakát. Kép innen.

Az evangéliumi politika hívei azonban az okos kompromisszumok helyett egy, a legtöbb keresztény számára is érthetetlen teológiai alapelveken nyugvó mércét állítanak a politika elé, és mereven elzárkóznak minden politikai engedménytől. Fricker szerint ennek egyik oka egyfajta „áldozat-mentalitás”, mely a nyilvánosság előtt az Egyesült Államok üldözött kisebbségeként tünteti fel a keresztényeket, akiket egyik oldalról a saría bevezetését tervező moszlimok, másik oldalról pedig a karácsony betiltásáért kampányoló szekuláris erők támadnak folyamatosan. A kiterjedt jobboldali média – a Fox News hírcsatorna vezetésével – ezt a hadiállapotot sulykolja nap mint nap a tévénézők millióiba. Az evangéliumi politika hívei előtt a demokraták – de gyakran a mérsékeltebb republikánusok is – az Antikrisztus ügynökeinek tűnnek, akiket nem csak hogy le kell győzni, de ízzé-porrá is kell zúzni.

Martin Palmer, az új keresztény politika szükségességéért síkra szálló „Vallások és Megőrzés Szövetsége” (Alliance of Religions and Conservation) főtitkára, a BBC szakértője a háborús beállítódást egyáltalán nem tartja új fejleménynek. Palmer szerint leginkább a középkorra volt jellemző az, hogy az emberek a történelmi események mögött a természetfeletti erőket keresték. Az éhínséget, a járványokat vagy a növekvő bűnözést ezen logika mentén automatikusan a Sátán nyakába varrták, és az apokalipszis felé vezető kozmikus háború egyik fejezetének tekintették. Ez a Jelenések Könyve által inspirált eszkatologikus történelemszemlélet azonban meddőnek bizonyult, mivel képtelen volt a valódi okok feltárására és orvoslására.

Obama az Antikrisztus ügynöke

Az Egyesült Államokban a mai napig is erős az a felfogás, mely a jámbor istenfélelmet a Bűntől való rettegéssé változtatja. Palmer szerint ez a felfogás mérgezi meg az Egyesült Államok közéletét is. Ugyanis ha a politikát a Jó és a Rossz harcának fogjuk fel, akkor hamar eljutunk odáig, hogy politikai ellenfeleinket ne felebarátainknak, hanem ellenségeinknek tartsuk. Ez a torzulás komoly veszélyt jelent mind a demokráciára, mind pedig magára a keresztény hitre nézve, mert az evangéliumi politika a homályos „Nagyobb Gonosz” elleni harc érdekében hajlamos szemet hunyni a „kisebb” bűnök és vétkek felett, lezüllesztve a társadalom erkölcseit.

Palmer szerint az amerikai evangéliumi keresztények apokaliptikus hangulatát a közelmúlt amerikai társadalmi és a politikai folyamatai együttesen erősítik. Sok keresztény éli meg az elmúlt évtizedeket egyfajta evangelizációs kudarcként. Hiába tűnt számukra úgy a nyolcvanas évek végén, hogy a Reagan-kormányzatnak köszönhetően egyfajta „megtérés” előtt áll az amerikai nemzet, a kétezres évekre az Egyesült Államok egyre távolabb került attól, hogy keresztény országgá váljon. Az alkotmányban is rögzített politikai szekularizáció és pluralizmus mára a társadalomra is átterjedt, az élet számos területén egyre nagyobb a tolerancia – így például egyre elfogadottabb a konzervatívok szemében súlyos bűnnek számító homoszexualitás.

Kitartó evangéliumi keresztények. Kép innen.

De az evangéliumi keresztényeket nem csak társadalmi, hanem politikai trauma is érte, amikor a „hosszú nyolcvanas évek” republikánus dominanciáját követően két ciklusra is a demokrata Bill Clinton lett az Egyesült Államok elnöke. Az evangéliumi jobboldal szemében a demokrata elnökök egyfajta „betolakodónak” számítanak az „ő” Fehér Házukban. De a nyolc évig tartó Clinton-éránál még elviselhetetlenebb volt számukra az első fekete elnök, Barack Obama megválasztása. Számukra a jelenlegi elnök moszlim származása és moszlim neve is a Sátánra utal – ez utóbbit a kampányban egyébként rendesen ki is aknázták a republikánusok, amikor John McCain ellenlábasát következetesen Barack Husszein Obamaként említették.


Új Jeruzsálem

Palmer meglátása szerint a „Keresztény Amerika” víziójának társadalmi és politikai bukása csak még jobban elmélyítette azt az érzetet, hogy küszöbön áll valamiféle „végső harc”, melynek megnyerésével létrejön az „Új Jeruzsálem”. A Jelenések Könyvének aktualizálásával elképzelt eszkatologikus küzdelemben az ellenfél természetesen Obama, és az ő liberális hadai, akik hasonló ellenségszerepet töltenek be, mint a középkor boszorkányai.

A Republikánus Párt támogatóiról köztudott, hogy általában a tehetősebb rétegekből kerül ki, és legelszántabb támogatói gyakran a legnagyobb tőkések felső köreibe tartoznak. Paradox módon az evangéliumi keresztények azok, akik szilárd társadalmi helyzetük ellenére mégis a középkori szegénymozgalmak követeléseihez mérhető radikális változásra, egy „Új Kezdetre” vágynak. Palmer pont radikalitásában látja a mozgalom vesztét is. Egyfelől az evangéliumi politikára is érvényes demokrácia „vastörvénye”, mely szerint kompromisszumkészség nélkül minden erő elszigetelődik. Másfelől pedig sokak szemében unalmassá és terméketlenné teheti a mozgalmat az újdonság hiánya.

Az evangéliumi politika ellenfelének számító Palmer szerint egyre több vallásos amerikai szeretne a Sátán elleni hadakozásnál pozitívabb ügyeket felvállalni – a szakértő szerint a keresztény politika egyik ilyen pozitív témája lehetne például a környezetvédelem. A teremtett világ és az élet szentségének bibliai elvei ugyanis erős eszmei alapot képeznek a hiteles keresztény környezetvédelem számára, mely sokkal közelebb áll a kereszténység valódi természetéhez, mint a bosszú és a háború. Martin Palmer szerint az új keresztény politika erejét – vagy inkább erős demokrata támogatását – az is jelzi, hogy képviselői decemberben a Fehér Házban fognak eszmecserét folytatni a környezetvédelem keresztény megközelítésének lehetőségeiről.

E. V.

A nyitókép innen.

• Cimkék:
Obama Reagan politika Amerika BBC környezetvédelem

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére