Már az 1970-es években túltermelés alakult ki a képzett munkaerőben

Az „agyelszívás” ellen küzd Afrika

A szakértők szerint ettől a lépéstől a kontinens jövője függ, mivel napjainkban egyre többen hagyják el jobb megélhetést remélve szülőhazájukat.

Az érem két oldala

A huszadik században függetlenné vált afrikai államok többsége a legnagyobb hangsúlyt az oktatásra helyezte, hogy a gyarmattartók politikai és gazdasági befolyását az őslakosokkal tudja ellensúlyozni. Az egyetemek és főiskolák hamar, csupán pár évtized alatt el is érték a kitűzött célt, és már az 1970-es években túltermelés alakult ki a képzett munkaerőben. Ugyanis a kontinens országainak többségében a gazdaság felszívó ereje nem követte a képzés növekedését. Megkezdődött az elvándorlás, ami az 1980-as, majd az 1990-es években meghatványozódott.

Ma már ott tartunk, hogy az afrikai diplomás munkaerő elvándorlásának számát megbecsülni sem tudjuk, mivel az elmúlt évtizedekben a legtöbben közülük a befogadó országokban állampolgárságot kaptak. Az afrikai tudósok kivándorlásának számarányáról viszont több afrikai szervezet is azt állítja, hogy minden harmadik egy fejlett, ráadásul legtöbbjük egy Afrikán kívüli országban él. Közülük a legtöbben európai, észak-amerikai és közel-keleti célországokat választottak.

Inkább elvándorolnak.  Fotó innen

Az Afrikai Tanulmányok legfrissebb kötetében olvashatunk a napjainkra már szinte kezelhetetlenné váló afrikai agyelszívásról, és annak gazdasági következményeiről. Az éremnek két oldala van, mivel a kivándorló jól képzett munkaerő nemcsak saját magának, hanem családjának, nemegyszer pedig az egész faluközösségének könnyíti meg az életét. Ugyanis kinti keresetének jelentős részét átutalja az otthon maradottaknak, mivel az afrikai közösségi lét megköveteli tőle, mintegy kötelességként írja elő számára az otthon maradottak támogatását.

Az egyes afrikai országok GDP-jéhez képest is jelentősnek mondhatók a kivándoroltak által átutalt összegek. Például Nigéria, Sierra Leone, Togo, Szenegál, a Zöldfoki-szigetek, Gambia, Marokkó és Szudán GDP-jének öt és tizenegy százalékát tették ki ezek az összegek az elmúlt harminc évben. Ennek ellenére többen aggódnak, hogy a pillanatnyi hasznon túl, az anyaországokat sokkal nagyobb veszteség éri, ami hosszú távon csak nehezen lesz orvosolható.

Az elvándorlás okai

Az agyelszívás okai között első helyen a könnyebb megélhetést és a modernebb technika megismerését, illetve alkalmazását említik a szakemberek. Mindezek mellett viszont nem elhanyagolható a térségben folyamatosan felbukkanó etnikai és vallási ellentétből adódó kivándorlás, valamint ide sorolandó még a több országban tapasztalható rugalmatlan kormányzati rendszer, és az ebből adódó elavult foglalkoztatási politika is. Az afrikai szakemberek üdvözlendőnek tartják viszont, hogy az elmúlt évtizedben az elvándorlók közül egyre többen találják meg számításaikat Afrika feltörekvő országainak valamelyikében, köztük a Dél-Afrikai Köztársaságban, Gabonban és Namíbiában.

Az afrikai országok gazdaságának legnagyobb része viszont még gyenge ahhoz, hogy helyt álljon a globális versenyben, ezért is fontos a regionális integrációt szorgalmazó közösségek szerepe. Az ő munkájuk koordinálását megnehezíti, hogy az 53 afrikai ország közül 27 legalább két vagy több ilyen szervezet tagja. Abban azonban minden regionális integrációt szorgalmazó közösség és afrikai szervezet egyetért, hogy elkerülhetetlen egy „agy-alap” mielőbbi életre hívása, aminek a diplomás munkaerő otthontartása lenne a feladata. Ezt az elképzelést támogatja az Afrikai Unió is, aki ennek szellemében olyan kérést fogalmazott meg a világban élő afrikaiak számára, amely az ő bevonásukkal és hathatós támogatásukkal szeretné visszacsábítani a szakképzett munkaerőt a kontinensre.

A földrész vezetői azonban elismerik, hogy az egyes országoknak ehhez a mostaninál sokkal vonzóbbá kellene válniuk, mint gazdaságilag, mint politikailag. Az Afrikai Tudományos Akadémiák Hálózata a G8+5-ök számára pedig megfogalmazott egy nyilatkozatot, amelyben a fejlett világ vezetőinek a figyelmét arra hívta fel, hogy Afrika önerőből nem képes arra, hogy "fejlett agyait" otthon tartsa. A nyilatkozatban megfogalmazták még, hogy a kontinensen szükség van azokra a fejlesztésekre és beruházásokra, amelyek az egyetemi és kutatóintézeti kapacitásokat bővítik, ennek hiányában az elkövetkezendő évtizedekben Afrika nem válhat versenyképessé, és egyre inkább eltávolodik a fejlett világtól.

Paracsami Gábor

A nyitókép innen

(Forrás: Tarrósy István (2011): Afrika agyelszívás. A kérdéskör néhány mérvadó aspektusa. Afrika Tanulmányok. V. évf. különszám. 46-55. o.)

• Cimkék:
afrika elvándorlás szakemberek képzettség

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére