Tíz éve jelentett államcsődöt a dél-amerikai ország

Amikor Argentínáért sírt a világ

Argentína lakosai ugyanis egy évig a saját bőrükön tapasztalták meg, mi fán is terem az a készpénzkorlátozás, és milyen máig ható következményekkel járt a több főszereplő szerint is ma már elhibázottnak tekintett intézkedés. Az argentinok túlnyomó többsége azóta nem bízik a bankokban és nem a (hazai) pénzintézetekben, hanem máshol őrzik megtakarításaikat. Legalábbis azok, akiknek még időben sikerült kimenteniük vagyonkájukat. Az argentin állam különleges politikai rekordot is beállított: alig három hét alatt 5 (ideiglenes) elnök váltotta egymást a kényelmetlen poszton.

Halálos csapás a középosztályra

2001. december elsejére a radikális párti Fernando de la Rúa elnök válaszút elé került: vagy súlyos kényszerintézkedést vezet be (a corralitót), vagy összeomlik a pénzügyi rendszer. Az előbbi mellett döntött, és harmadikától ideiglenes jelleggel korlátozta a készpénzforgalmat, ami többek között annyit jelentett, hogy heti 250 dollárban korlátozta a bankokból kivehető készpénzmennyiséget. Az ideiglenesség egyébként pontosan egy évig tartott, mert egyik utódja, a peronista Eduardo Duhalde csak 2002. december 2-án oldotta föl a középosztályt a legteljesebb nyomorba döntő intézkedést.

Fernando de la Rúa. Fotó innen

De la Rúa elnök ma már több, de nem az összes felelőssel együtt úgy látja, hogy másképp is lehetett volna kezelni a válságot. Bár de la Rúa egyelőre elkerülte a politikai felelősségrevonást is, és tagadta a nyilvánosság előtt, hogy köze lenne az argentin városokban kitört decemberi zavargások és fosztogatások – hivatalosan – 39 halottjához, biztos nyomja a lelkiismeretét az áldozatok nagy száma. Az elnök 20-án bejelentett lemondása után helikopterrel menekült el az elnöki palotából a felháborodott lakosság haragja elől.

A készpénzkorlátozás és az utána következő IMF-megszorítások a középosztályt érintették a legérzékenyebben, mert akkor még csak a pénzforgalom 1 százalékát bonyolították le elektronikusan. Az egyik rendelkezés értelmében csak a hitelkártyával rendelkezők vehettek ki pénzt a bankokból. Ráadásul a recesszió, valamint az infláció ellen bevezetett foglalkoztatási és költségcsökkentő, illetve más adóintézkedések miatt a magáncégek többsége feketén dolgoztatott és trükközött az adózással. Az argentinok kétharmada decemberben így egyik napról a másikra a szegénységküszöb alatt, vagyis a nyomorban találta magát. (Az idei népszámlálás adatai alapján Argentína lakossága 40 millió 117 ezer fő – a szerk.)

Kik jártak jól?

A 2005-ben közzétett parlamenti bizottság vizsgálata megállapította, hogy 2001-ben a corralito bevezetése előtt már 14 milliárd dollár hagyta el az országot – de 2011-ben már több mint 16 milliárd dollár távozott az országból. Tíz évvel korábban de la Rúa elődje, a szintén nem túl jó emlékezetű (peronista) Carlos Ménem (1998– 1999) elnök pénzügyminisztere, Domingo Cavallo elrendelte az argentin pezó és a dollár paritását, ezért ha nem is sokan, de azért voltak, akik hasznot tudtak húzni a paritás megszüntetéséből.

Az argentínok véleménye. Fotó innen

A dollár-pezó egyenértékűségének megszüntetésével azok jártak nagyon jól, akik dollárban vettek fel hitelt. Duhalde (2002–2003) egyik rendelete értelmében ugyanis csak pezóban lehetett fölvenni a megtakarításokat, viszont csak dollárban adtak hitelt. A különbözetet az utóbbiak tudták meglovagolni, mert a betéteseknek inkább dollárra volt szükségük a pezó jelentős leértékelése miatt, így a szerencsések hamarabb és kisebb összegben rótták le tartozásaikat, bár elég bonyolult eljárás révén. Az argentinok többsége viszont úgy járt, hogy az állam forgatta befagyasztott pénzüket, és a corralito feloldásával csak jóval kevesebbet kaptak vissza.

Kölcsönös vádaskodás

De la Rúa 1998-as megválasztása után több mint két évig tartó recessziót koronázott meg a „corralito”, amely mindenképpen meglepte a vezető pénzügyi tisztségviselőket, mert csak utólag értesültek az elnök döntéséről. Mario Blejer, a központi bank akkori alelnöke lemondott tisztségéről, mert, ugyan szerinte is tenni kellett valamit, de nem erre volt szükség. Daniel Marx, pénzügyi államtitkár ma is biztosra veszi, hogy a válságot másképp kellett volna kezelni, mert a corralito nemhogy nem hozott megoldást az alapvető pénzügyi és gazdasági bajokra, csak tovább súlyosbította a helyzetet.

Az argentin közgazdász, Claudio Loser, a valutaalap akkori térségi felelőse visszautasította az elnök és Domingo Cavallo, a corralito kidolgozójának IMF elleni vádjait az összeomlás miatt. Bár csak egymilliárd dollárt kértek az IMF-től, a pénzintézet arra hivatkozva tagadta meg a folyósítást, hogy a kormány nem tette rendbe pénzügyeit. A másik két fél viszont a Nemzetközi Valutaalapot okolta a csődért, mert szerintük siettették az összeomlást.

Jutott a szemrehányásokból Eduardo Duhaldénak is, aki akkor még csak Buenos Aires provincia kormányzója volt. Cavallo szerint ő szervezte meg a tüntetéseket és az azóta még híresebb és más újlatin államokban is alkalmazott „lábaskoncerteket”, amelyek többsége tüntetésekben, majd fosztogatásokban végződött. Nem tudni miért, de a BBC nem szólaltatta meg Duhaldét. Indoklásában Loser egy mellékmondatban talán akaratlanul is utalt a tervezett olasz mentőövre – 300 milliárd eurót emlegetett –, hogy érzékeltesse, mennyire megváltoztak az arányok 2001-hez képest.

Argentína a készpénzkorlátozás feloldása után felpörgő gazdasággal – a 10 százalékhoz közelítő növekedéssel – válaszolt a csődre, de kizárta az IMF-et a lehetséges pénzforrások közül. Ezért nemcsak a valutaalaptól, hanem a többi hitelező (ország)csoporttól sem kapott hitelt, de még csak a külső adósság átütemezésére sem voltak hajlandók. November végén az újraválasztott (peronista) Cristina Fernández de Kirchner elnöknő kormánya intézkedéseket hozott, hogy meggátolja a tőke újabb menekülését.

Az argentin kormány a tavaly elhunyt Néstor Kirchner (2003– 2007) idején erőteljesen balra fordult – többek között Venezuelával épített ki szoros kapcsolatot –, de az özvegy elnöknő már pragmatikusabb gazdaságpolitikát folytat tavaly óta – a szaporodó protekcionista jelekkel egy időben.

W.W. (forrás: BBC, Wikipédia)

A nyitókép innen

• Cimkék:
Argentína államcsőd corralito

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére