Van Isten: Dávid Ibolya a hatóság előtt

A téma: az UD Zrt. nevével összekapcsolódott megfigyelési ügy, e bizarr politikai dráma, a rendszerváltozás óta eltelt időszak legérdekesebb epizódja.

Nézzük csak a körülményeket: 2008 szeptemberében már a szocialisták közül is sokan vitatják saját kormányuk életképességét. Inog a miniszterelnöki szék, közeleg az októberi pártkongresszus sötét árnya. Tudvalevő: ha Gyurcsány ott elbukik, sokan vele buknak. S hogy jön ide Dávid Ibolya? Ekkoriban az elnök emberei közé tartozik. Az állítólag jobboldali-konzervatív MDF ebben az időszakban csak társaságjogi szempontból párt. Valójában – program és társadalmi bázis híján – parlamenti lobbicsoportként, a politikai snapszer aduászaként funkcionál, ügyesen asszisztálva az országot romba döntő kormányzati ámokfutáshoz, illletve Gyurcsány hatalomban tartásához.

Azonban Ibolya épp alulról szagolja a népszerűségi indexet, s – talán emlékszünk – az ifjútitán Almássy Kornél személyében erős kihívója akad. Úgy tűnik: az MSZP elvesztheti szövetségesét. Növekszik az előrehozott választás esélye. S erre mi történik? Titkosszolgálati akció.

Gyurcsány addigra a nemzetbiztonsági feladatokat bizalmi emberére, Szilvásy Györgyre bízta. Szilvásy pedig – bárhogy tiltakozott ez ellen a parlament szakbizottsága – a Nemzetbiztonsági Hivatal  (NBH) igazgatói székébe ültette a 2000 előtt ismeretlen múltú (viszont Moszkvában KGB-s kapcsolatokat szerzett) Laborc Sándort. Laborc a lehető legjobban időzített pillanatban, 2008 szeptember 10-én feljelentette a Fidesz-közeli UD Zrt. vezetőit. Még aznap rendőrök tucatjai rohanták meg a cég irodaházát, elkobozva még a nyomtatókat is.

Két nap múlva Dávid sajtótájékoztatót tart. Egy CD-t mutat fel magánszemélyek telefonbeszélgetésével, mellyel demonstrálni kívánja, hogy a Fidesz őt lehallgatja. Később kiderül, hogy sem Dávid, sem Laborc, sem Szilvásy nem tudja bizonyítani állításait, s a hatóságok világossá teszik, hogy éppen a Dávid által felmutatott magánbeszélgetéásek lehallgatása és közlése volt törvénysértő –  de ekkor már mindegy. E pillanatban világos, hogy a botrány átmenetileg Dávidnak és Gyurcsánynak kedvezett: Almássy és összes támogatója –  nem kis nyomásra, krimibe illő események után – visszalépett és lemondott. A botrány nyomán kitört harci láz újra egy táborba rendezte a szocialistákat. E helyzetben már maga Dávid kezdeményez bizalmi szavazást a kormány ellen, így Gyurcsány megkapja az SZDSZ és az MSZP támogatását. Az októberi kongresszuson bizalmi kérdések már nem kerülnek szóba.

De ki állt a háttérben? 

Dávid a sajtó előtt olyan kifejezéseket használt, mint „politikai alvilág”, illetve „árnyék-titkosszolgálat”. Szilvásy, a titokminiszter nyilatkozataiban szintén e szavakat használta – mintha ugyanaz lenne a tanácsadójuk. S nocsak, tényleg ugyanaz: Somogyi Zoltán, akinek akkori cége, a sok zűrös ügybe keveredett Political Capital körülbelül kétszázmilliót kapott az NBH-tól (Nemzetbiztonsági Hivatal). Hogy mennyit az MDF révén, csak ő tudja pontosan. Antall Péter, az MDF mögötti Antall-alapítvány igazgatója már 2005-ben több ízben nyilatkozta, hogy a Political Capital szállít „közvélemény-kutatásokat és politikai ajánlásokat” a pártvezetésnek. Hadd idézzek egy fedett forrást: „Az Antall-alapítványon keresztül jöttek a pénzek, és valahogy mindig elegendőnek bizonyultak a Political Capital projektjeire. A Sygma nevű PR-céggel kellett végeztetni a kampánymunkát, horrorösszegért.”

Mindenesetre valakinek ki kellett találnia és meg kellett szerveznie a dolgokat. Azért a titkosszolgálattól megrendelni, majd továbbítani egy magánszemélyek telefonbeszélgetését tartalmazó CD-t, és odaadni egy pártvezetőnek, sőt kampányt szervezni rá, ahhoz kell egyfajta hogyismondjam. Hadd idézem a Political Capital jelmondatát. „A megfelelő információ, a megfelelő személynek, a megfelelő időben”.  Látható: abban az időszakban, mikor a titkosszolgálat és az MDF között történik valami disznóság, Somogyi az egyetlen, aki mindkét féllel élénk üzleti kapcsolatban áll.

Somogyi volt Dávid maszkmestere. Az úriember szeretett volna elbújni, ami duplán gyanússá tette; 2008 októberében még helyreigazítást követelt a Magyar Nemzettől, mivel a lap a személyét az MDF-fel hozta összefüggésbe. Somogyi akkor azt állította, semmi köze az MDF belső ügyeihez. Hazudott: már a 2004-es EP-kampányban ő fogalmazta az MDF üzeneteit, s kicsit később – több egykori MDF-es emlékei szerint – úgy viselkedett a pártban, akár egy cégvezető.

Számos jel mutatja tehát, hogy az eseményekben fontos szerepe lehetett Somogyinak. A CD-t, amely a hatósági állásfoglalás szerint személyes adatot tartalmazott, először az ő közreműködésével hallgatták meg Dávid Ibolya lakásán. Somogyi egy Népszabadság-interjúban így szól: „Amellett voltam, hogy ha már hozzá [ti. Dávidhoz] került a CD, ismertesse meg a nyilvánossággal.”  Vagyis, ha a CD nyilvánoságra hozatala  törvénysértő volt – az ügyészség szerint az volt – akkor annyi minimum megállapítható, hogy Somogyi  törvénysértéshez asszisztált.

Később folytatjuk, most legyen elég annyi: örömömre szolgál, hogy az MDF nevű egykori sorscsapás megszemélyesítőjét, Dávid Ibolyát immár nem óvja mentelmi jog a zsarolás, fenyegetés, jogosulatlan adatkezelés gyanúja miatti számadástól. De arra is kíváncsi lennék: megvizsgálja-e a hatóság, milyen szerepe volt Somogyinak az ügyben.

(Csak az érdekesség végett: egy Kozenkay Jenő nevű nevű ex-komcsi ügynök 2005-ben telenyilatkozta a sajtót, hogy a Political Capital összedolgozik az izraeli titkosszolgálattal, a Magyarországon is komoly befolyással bíró Moszad-dal. Sem cáfolat, sem per nem született állításai nyomán, pedig Somogyi – ez is tapasztalatból tudom –  notórius pereskedő. Akkor megkérdezte egy újságíró Kozenkayt, fél-e. Azt mondta, a Moszad vigyáz rá, hiszen ha baja esne, az felérne egy beismerő vallomással; de hozzátette: nem tudja, pár év múlva mi lesz. Pár év múlva egy utasszállító gép majdnem lezuhant, amelyen Kozenkay Jenő utazott. Az egykori titkosszolgálati tiszt azóta eltűnt a nyilvánosság elől. Legutóbb tavalyelőtt próbáltam felkeresni: azt az információt kaptam, hogy ismeretlen körülmények közt elhunyt. Jó, persze, idős volt már.)

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére