Orbán Viktort nem utálom

Legyen a kezdet az, amiben vagyunk: a feldúlt, válaszkereső, csalódott, sok orvostól sokat szenvedett magyar társadalom. Olyanok vagyunk, mint a pásztor nélküli juhok, és sok szempontból úgy is kell nekünk, mégis megszán az Egyetlen Pásztor. S hát mifelénk a közbeszéd – a politikai, persze – pontosan olyan, mint mi. A szívnek teljességéből szól a száj. Ó, mennyi harcos, belemagyarázós, túlreagálós reflex; én vagyok az utolsó, aki ezért követ hajíthat bárkire: megállapítom csak, pironkodva.

Pásztortalanságunkból fakadóan gyorsan odaszegődünk bárkihez, aki elég pásztorszerűnek tűnik (kellő szuggesztivitással magyaráz a pulpitusról). És: szörnyű gyorsan leszünk ilyen vagy olyan oldaliak, ilyen vagy olyan isták, álisok, atívok vagy iánusok. Begyömöszölnénk ezekbe a fiókokba a másik embert, és be is zárnánk. És  ilyen fiókokban tartjuk, sajnos, saját szívünket is. „Orbánista vagyok”, mondta egyik legnagyobb művészünk a halála előtt; hát ezen külön sírtam egy sort.

Mármost, keresztények: milyen oldaliak, milyen isták lehetnénk?

Bal-vagy jobboldaliak nemigen, amennyiben az embernek két oldala van, és az Úristen mindkettőre igényt tart a teremtés, sőt a megváltás jogán. Liberális, ahogy én látom, tózse nem lehet a következetes keresztény. A liberalizmusnak sajátos antropológiája van, hogy tudniillik az ember eredendően jó és autonóm lény, csak hagyni kell kibontakozni a jóját neki, minél nagyobb szabadság-adagokkal: ebben én így nem hiszek. A Biblia szerint az ember megromlott, vagyis már nem jó, notabene e romlás épp abban áll, hogy autonóm, vagyis öntörvényű: saját Istene akar lenni.

Konzervatív: ha jól látom, van szép vonala a konzervativizmusnak, de szerénytelen véleményem szerint a kereszténység nem írható le azzal, hogy konzervatív vagy jobboldali. A konzervativizmus, sajnos, önmagát falja fel, amennyiben érzéketlen ideológiává, értékrenddé merevedik, vagyis többé nem az élet dinamizmusa, hanem az Elvek vezérlik. Nézzétek meg a neokonzervativizmust, ennél szánalmasabb és ostobább történetet képzelni sem lehet, pedig még szobrot is állítottunk neki Reagan személyében. Pont a Szabadság téren, elképesztő.

Én inkább Steve Biko-nak állítottam volna szobrot, most meg is teszem. Figyelem, online megemlékezés:

Ereszkedjünk alább. Kereszténydemokrata? Annak szívesen nevezném magam, de akkor a KDNP ne, mert az én fogalmaim szerint az sem nem keresztény, sem nem demokrata párt. Fideszes? Ugyan miért? Ne már. Tessék, erről vitát nyitok: ha valaki úgy látja, hogy keresztényi lelkületű a kormány, boldogan fogadom az érveket.

Itt vagyok muszáj visszakanyarodni az elejére, ami a vége egyben: a társadalmi állapothoz, pásztortalansághoz, fiókozáshoz, istázáshoz. Nem vagy Fideszes? Akkor szoci vagy, LMP-s vagy. Számodra nem a nemzet a fő princípium? Idegenszívű vagy, zsidó vagy. Szót emelsz a szabadságjogokért? Libsi vagy, balos vagy. Azt mondod, a cigányok is felelősek a sorsukért? Rasszista vagy. Azt mondod, nem kéne büntetni a történelmi tények vitatását? Holokauszt-tagadó náci vagy. Valamelyik fiókomba begyömöszöllek, mert el akarlak nevezni, szükségem van a nevedre, s számomra az a neved, amit én adok. Kritizálod a kormányt: Orbán-gyűlölő vagy.

Tegnap kaptam a szívemhez közel álló, általam nagyra becsült lelkipásztortól baráti intést, miszerint süt a Mindennapiról a kormánnyal szembeni gyűlölet. Mondom alázattal neki is, nektek is: nem süthet, mert nincs. Ezt csak az elfogultságotok miatt látjátok így. Orbán Viktort én nem utálom, hanem szeretem, felebarátomként. Tisztelem, mint az ország miniszterelnökét, aki Isten és a választók akaratából az, aki. És újságíróként eleget teszek a hivatásomnak, valamint állampolgári kötelességemnek, hogy törvényes felhatalmazásommal élve kontrolláljam a mindenkori hatalom – most éppen Orbán és csapata – ténykedését.

Számomra a keresztény szabadság az, hogy egyedül Jézus az Uram. Solus Christus. A szabadságom a tőle való függés. Akik aggódnak értem, azoknak köszönettel üzenem: sokat szenvedek, és nagyon boldog vagyok. Mert nincsen ideológia és nincsen értékrend, nincsen párt és felekezet, mely számomra értékesebb a többinél. Mert számomra mindennek az értéke (az enyém is) mindig csak annyi, amennyire Krisztust képes hirdetni, az egyetlen pásztort.

Hát ez van.

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére