Mi lett volna, ha József nemet mond?

Hírlik: az új alkotmányba bekerül majd, hogy az életet a fogantatás pillanatától védeni kell. Az egyelőre nem hírlik, hogy lesz-e abortuszt tiltó törvény. Szerintem a kettőnek vagy egyszerre kéne hírleni, vagy sehogy. Merthogy gondolkozzunk logikusan. Ha az alkotmány puszta deklaráció, erkölcsi alapvetés, semmi szükség nincsen rá.

Akkor maradjunk inkább a Tízparancsolatnál, azt sem tartja be senki.

A jelenlegi alkotmányban például szerepel egy kitétel, miszerint Magyarország szociális piacgazdaság; na ennek alapján az eddigi kormányok számos intézkedését meg lehetett volna semmisíteni, az eszeveszett privatizációtól kezdve a neoliberális reformőrjöngésen át akár az egykulcsos adóig, ha: bárkinek is feltűnt volna, hogy jé, van ott egy ilyen mondat.

Ha azonban alkotmány arra való, hogy ennek alapján és csakis ennek alapján szülessenek aktuális törvények (erre való), akkor a magzati élet védelme azt kell jelentse, hogy nem szabad a magzati életet elvenni. Ami szembemegy ugyan az uniós trenddel (csak Máltán és Írországban védi tényleges törvény a magzatot), ám akkor mi van, ugye.

Most nem időznék túl sokat a radikális jogvédő szövegekkel, hogy például a nőnek joga van a saját testéhez stb. A magzat nem a nő teste, hanem új test, új élet, bármilyen kicsi. (Aki nem istenes ember, annak ez mindegy, de Isten is embernek tekinti a magzatot.)

Orvosok a megmondhatói: sok nő tragédiaként éli meg a magzatelhajtást. Nem ítélkeznék senki felett; azoknak, akik ilyen döntés szélésre sodródnak, sürgős és hathatós támaszra, segítségre van szükségük. De hadd jegyezzem meg halkan, hogy végső soron mégsem az asszony, hanem a tökéletesen kiszolgáltatott magzat az áldozat. Steril ekcájgokkal elkövetett, kitervelt, brutális gyilkosság áldozata. Évente hatvanezer ilyen történik Magyarországon. Cirka három Mátészalka, vagy hat Biatorbágy. Ennyi kis élet pottyan fekete nejlonzsákba, és végzi kukában. 

Na most, ha a méhen kívüli ember elpusztítása tilos, akkor miért is más a helyzet a méhen belül?

Adventben születésvárásra is emlékezünk elvileg. Volt ugye a názáreti Mária esete: tipikus krízisterhesség. Megtudják a rokonok, a vőlegényem el akar küldeni. Aztán József mégis azt mondja: rendben. Elég bevállalós, pedig nem megy valami jól az asztalosműhely, nincs egy nyamvadt vasuk sem, az egy szál szamár túl nagy vagyonnak nem számít. Hol fognak lakni? Elhangozhatott volna: ugyan Mária, ugorj le a ládáról, szívem. Vagy hívjuk el a vajákos asszonyt, elintézi. 

De jó, hogy megtartották!  Ha az a csöppség nincsen, ha Jézus el nem jön, ha nem teszi magát teljesen kiszolgáltatottá, akkor soha nem ismerjük meg, milyen az Isten szeretete valójában.

De mert eljött, megmutatta és megismertette magát, nincs többé megoldhatatlan krízis.

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére