Kína, a Disznófejű Nagyúr

Íme, a tézis: a Kínai Köztársasággal szövetkezni, gazdasági-kulturális kapcsolatokat ápolni stb., nem helyes. Nagyon nem. Vagyis bűn.

Ha idáig eljutott a Tisztelt Olvasó (továbbiakban: T.O.) örülök. Tapasztalom ugyanis, hogy T.O.-t (általánosítok) nem érdekli egyéb a kenyér-cirkusz perspektívánál. A patás és kénköves ördöggel is ápolhatna a kormány gazdasági-kulturális kapcsolatokat, csak T.O. számára legyen belátható időn belül olcsóbb a kenyér és a sör, legyen hol laknia, legyen alacsonyabb a törlesztőrészlete, kapja vissza Nagy-Magyarországot, és/vagy VV Ágica villantson sűrűbben. Ami ezen felül van, az T.O. számára kínai.

Most azért T.O-nak is elmondom, hogy a kormánynak Kínához való gusztustalan törleszkedésétől semmi nem lesz olcsóbb, semmi nem lesz jobb, még a villantásszám sem emelkedik. Ellenben: minden rosszabb lesz, és akit érdekel, annak most elmondom, hogy miért.

Bocsánat, előbb mégis inkább azt mondom el: kinyílik zsebemben a keresztény bicska, mikor valaki azt állítja, mindez csupán gazdasági-politikai, nem erkölcsi kérdés. A jelenlegi állás szerint olvasóink negyvenhét százaléka látja így. Hát azt üzenem a negyvenhét vagy akárhány százaléknak, hogy téved: nincs olyan, hogy gazdasági-politikai, de nem erkölcsi. Ezeket a nézőpontokat nem lehet büntetlenül különválasztani. Emberöltőkben gondolkozva (ha már emberek vagyunk), a következő nemzedékek iránti felelősségérzetből meg aztán főleg azt kell mondani: ami erkölcstelen, hamis, hazug és ostoba, azzal lehet ugyan gyors és nagy bevételt szerezni, de hosszabb távon biztos a bukás.

A bűn természete már csak ilyen: sokat ígér, keveset ad, és a végén mindent elvesz.

És hogy akkor már felrúgjam – mérgemben – a retorika összes szabályát (ez még mindig a bevezetés tudniillik), elmondanám: a Fidesz eddig nagyra volt azzal, hogy polgáriságában a becsület luxusát is megengedheti magának, éppenséggel például Oroszországgal szemben, melyet rendszeresen pocskondiázott és posztkommunistázott (mintha mi nem volnánk posztkommunisták, Fideszestől egyébként), el nem mulasztva helyzetet, hogy kinyilvánítsa ellenszenvét a hazánkat „negyven évig rabigában tartó” stb. ex-szovjethatalom ellen, ahol a demokrácia a mai napig megcsúfoltatik. Mellesleg Oroszországban húsz éve akkora kapitalizmus van, mint egy ház; hogy mekkora szabadság van, más kérdés – nagyobb, mint Kínában, az hótziher. A grúz-orosz konfliktus idején Orbán Viktor diplomáciai botrányt okozott ; épp hogy hadat nem üzent a gigaállamnak, zavarba hozva Sarkozyt, aki illetékes volt a helyzet rendezésében (Orbán nem volt az). Akkor az orosz nagykövet azt mondta: Orbán az amerikai neokonok mellényzsebéből kiabál. Merthogy  Orbán Viktor és Németh Zsolt külpolitikája legalább annyira volt oroszellenes, amennyire amerikabarát.

Az Örök Fenék, ha tetszik érteni.

Orbán akkoriban azt állította: választanunk kell a Kelet és a Nyugat között; s hogy nehogy már Keletet válasszuk, amikor történelmileg tartozunk Nyugathoz. Akkor most mit is választottunk, tessék mondani? Magyarország valóban égtájak és kultúrkörök metszéspontjában fekszik, de most, amikor a világpolitikában a Disznófejű Nagyúr épp keletre teszi át a székhelyét, minden eddigi zengő, demokráciapárti és kommunizmusellenes és nyugatos hitvallást el lehet felejteni? Mindegy, merre van a Fenék, csak legyen valamerre?

Ennek megfelelően az egész magyar sajtó, az abszolúte független (vicceltem) MTI nyomán rendszeresen kínázik; hol a kínai kisiskolások rajzait közli Európáról, hol azon lelkendezik, milyen gyönyörű az az ország; legjobban az tetszett, mikor egy laptársunk amerikai forrás nyomán megírta, hogy „Kína fél a kereszténységtől”.  Ó, szegény kis Kína, féldegél a kereszténységtől. T. O. pedig mindezt szépen beveszi, legalábbis attól tartok.

Mindezt értem logikailag és politikailag, csak azt nem értem, hogy a keresztény-nemzeti retorikával hogyan lehet összeilleszteni.

De mi a baj Kínával? Rendes, szorgos emberek lakják, nem is kevesen; fogjunk össze, építsük együtt ezt a hazát, tegyük szebbé együtt a világot, igaz-e? Nem igaz. Most tényeket fogok sorolni.

Kínában papíron épp olyan demokrácia, vagyis vallás- szólás-, sajtó- és egyéb szabadság van, mint a legtöbb véres diktatúrában e világon. Létezik „egyház”, amelyet párthű, istentagadó papok alkotnak, és léteznek igazi keresztények, akiket koncentrációs táborokba zárnak, megkínoznak, megölnek. Kínában azért olcsó a munkaerő, mert ott az ember nem ember, csupán munkaerő. A Kínai Népköztársaság szó szerint rabszolgatartó hatalom, ahol borzalmas, állati sorban dolgoztatják az embereket, és ezt úgy tessék érteni, hogy a gyerekeket is. Kínában természetesen valódi ellenzék sem létezik; aki szót emel a zsarnokság ellen, egyszerűen eltűnik.

Pénz viszont van. De minden pénzhez, és minden áruhoz, ami onnan érkezik, vér tapad.

Ja, hogy ez nem erkölcsi kérdés?

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére