Ki is lehetne irtani az ateistákat

Most akkor hadd meneteljünk szembe a tisztelt olvasók többségi véleményével bátran, és persze félve is egy kicsit.

Úgyis kaptunk már annyi mindent indulásunk óta. Túl gyorsan frissülünk, túl lassan frissülünk. A fundamentalistáknak nem vagyunk elég fundamentalisták, a progresszíveknek túl fundamentalisták vagyunk. Igazából a kormány pénzel minket, de nem is, a szabadkőművesek pénzelnek, de nem is, a hatalomra törő neoevangelikál-karizmatikus lobbi pénzel. (Ez a legjobb.) A Mindennapi szadesz-szagú, dehogyis, tök jobboldali, dehogyis. Túl nyitott, túl belterjes, túl kemény, túl puha. Legutóbbi kedvencünk, hogy keresztény bőrbe bújt (sic!) posztkomcsi-liberálisok lennénk, akik lehet, hogy még zsidók is kissé.

Ajvé.

Szent Pál meg azt írja a mindennapi.hu-ról: ha embereknek akarunk tetszeni, nem lehetünk Krisztus szolgái. Meg is ijedtünk múlt csütörtökön, mikor huszonnégyezer látogatónk volt, több mint egymillió kattintással. Ami sajtótörténeti érdekesség: egy jóformán újszülött (egyhónapos), alternatív portál esetében ez példátlan siker. Szóval mégiscsak tetszünk, bárhogy nem akarjuk is.

De térjünk a tárgyra. Elgondolkoztunk a dolgon, és arra jutottunk, hogy mégsem kéne az alkotmányba Isten. Ettől persze még biztos beteszik, de legalább szóltunk.

Hogy miért nem szeretnénk keresztény kurzust, az egyszerű. Azért, mert keresztények vagyunk. S ha már az alaptörvénybe kerül Isten, félő, hogy más törvényekben is ott lesz, vagyis sokféle szinten kötelezővé fogják tenni. Ám Istent kötelezővé tenni nem lehet. Sem az oktatásban, sem a kultúrában, sehol. Isten mindig választásra, szabad döntésre hív: akarjuk-e őt, vagy nem.

Egy ország alaptörvényének konszenzuálisnak muszáj lenni. Ebben az országban nemcsak jobboldaliak és keresztények élnek, hanem másféle gondolkodású emberek is, számosan. Lehetetlenség az Istent rájuk alkotmányozni. Akkor mi a teendő?

Nyilván a legegyszerűbb az volna, ha kiirtanánk az összes ateistát, de az meg nem fér bele a hívő etikettbe.

Persze, ahogy világnézetileg semleges ember, úgy ilyen közösség és állam sincsen. S ha már nem lehet semleges, naná, hogy legyen keresztény. Akkor most ellentmondunk magunknak? Nem, csak feldobunk egy paradoxont, a közös gondolkodás végett.

Istent nem leírni és törvénybe foglalni kéne, hanem megmutatni. Legyen a keresztények élete úrfelmutatás. Ha tényleg vannak hatalmon keresztény politikusok, márpedig szerintünk vannak, akkor hozzanak olyan törvényeket, amilyeneket Isten hozna. És legyenek igazmondók, méltányosak, igazságosak, tiszták, megértők, nagylelkűek. Tiszteljék a legyőzöttet, még akkor is, ha éppen hisztizik, és ne akarják még lejjebb győzni. Ja, és ne engedjék előre a sámánokat, meg szentkoronaimádókat, meg ezotérikus őstáltosmagyar hőzöngőket.

Nem mintha ez volna most, de ne is legyen, mert akkor szomorúak leszünk. És azt nem szeretnénk.

MI

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére