Keresztény kurzus, keresztények nélkül

Épp most üti össze a kormány a nemzeti-keresztény ébredés jogszabályi hátterét; azt állítják, húsvétra kész (Halleluja!). Mivel a törvényhozás momentán teológiai alapokon nyugszik, teológiai kifogásokkal fogok élni, és elmondom, hívőként miért nem akarok keresztény kurzust. Sőt: miért imádkozom azt, hogy állítsa meg már a Jóisten Orbán Viktort, legalább annyi időre, míg elgondolkodik.

Az egyik dolog a tökéletesen értelmetlen egyházügyi törvénytervezet. Mit jelent például, hogy megtűrik azokat a „kisebb lélekszámú egyházakat”, amelyek „a magyar társadalomban komoly befolyással bírnak, és nagyon széles körű közszolgálatot vállalnak a magyar nemzet életében?” Jó, a bizniszegyházakat ki kell szűrni, ez hatósági feladat, de mi a bús fene a komoly befolyás meg a nagyon széles közszolgálat? Mikortól elég komoly és elég széles? Ha egy kis közösség „csak” istentiszteleteket tart és szórólapokat osztogat, az komolytalan és keskeny? Kötelező lesz beszállnia az árvízi mentésbe, ha egyház akar maradni?

Meg aztán jó lenne, ha némi elképzeléssel bírna az egyházügyi törvény alkotója arról, hogy mi az egyház. Egyház teológiai értelemben csupán egy van: a Krisztusban hívők összessége, felekezeti határokra való tekintet nélkül. Ez az univerzális közösség kisebb egységekben jelenik meg. Hogy jön a kormány ahhoz, hogy bármelyiktől megtagadja az egyház jelzőt?

Jézus azt mondta: ahol ketten vagy hárman az én nevemben összegyűlnek, ott vagyok köztük. Ez konkrétan azt jelenti, hogy két ember plusz Jézus, az már egyház. De ne az államtitkár állapítsa meg, hogy hol van Jézus és hol nincs, jó?

Jelzem egyébiránt, hogy a mai evangéliumi mozgalom, Európa-szerte és Magyarországon is, épp a kis, családias közösségekben legaktívabb. Item, a posztmodern misszió egyik legfontosabb mozzanata - amiről az egyházügyi tótumfaktumoknak szellentésük sincs -, az úgynevezett gyülekezetplántálás, mikor akár néhány ember vagy család (plusz Jézus) létrehoz egy kis egyházi közösséget, mely aztán az evangélium hirdetésébe kezd, és csodák csodája, növekedésnek indul.

Egy frissen plántált gyülekezet többnyire nincs húsz éves és több száz fős. Lehet, hogy sosem lesz több száz fős, mert nem az a célja. Az is lehet, hogy csak egy-két családot mentenek meg a széteséstől, csak egy-két remény nélkül őgyelgő fiatalnak adnak hitet és életcélt, csak pár szenvedélybetegnek mutatják meg a szabadulás útját, vagyis komolytalanok és keskenyek az új keresztény kurzus szemében; de azt hiszem, nagyon komolyan veszi őket az Úristen. Olyannyira, hogy aki e kicsiket bántja, az Isten szeme fényét bántja, és jobb neki, ha malomkövet kötnek a nyakába.

Ugorgyunk, ahogy Pósalaky bácsi mondta volt. Az alkotmányba fejest, ami ellen – minden ateista honfitársam nevében – a leghatározottabban tiltakozom. A tervezett szöveg úgy kezdődik, hogy „Mi, a magyar nemzet tagjai, kinyilvánítjuk az alábbiakat”: és következik a tőrőlmetszett kereszténydemokrata krédó, amivel a szöveg szerint vagy egyetért a honpolgár, vagy nem tagja a nemzetnek.

Én pedig – rendes kereszténydemokrataként – rendkívül utálnám, ha a gondolkodásmódom minden hazámfia számára kötelező volna.

És riasztónak tartom, hogy keresztény kurzus formálódik, jobbára keresztények nélkül.

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére