Jézus forradalmár volt, de mi köze hozzá a Fidesznek?

Az, hogy a tavalyi – rég várt, és kétségkívül impozáns – politikai fordulatot fülkeforradalomként emlegeti a Fidesz (vagyis Orbán Viktor), többek közt azért vicces, mert az ún. jobboldal számára a forradalom negatív dolog. A jobboldali a rend híve; a forradalmakat többnyire „baloldaliak” és „liberálisok” robbantják ki.

Na jó, persze, a helyzet nem ilyen egyszerű.

Edmund Burke, a konzervatív gondolat XVIII. századi atyja elegáns különbséget tett forradalom (revolution) és lázadás (rebellion) között. A revolúció eredetileg az égitestek ciklikus mozgását jelenti, az elmozdulás utáni visszatérést. Hannah Arendt, a huszadik század nagy moralistája szerint a forradalom restauráció, vagyis ellenkezője annak, amit ma értünk rajta; azt jelenti, hogy élet változásai közt történő kilengésekben folyton helyre kell igazítani az élet feltételeit. Ebben az értelemben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc igazi revolúció volt: a jó rend visszaállítására tett hősi kísérlet, amelyben felelős magyar minisztérium jött létre, nem jakobinus terror.

Ám a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a rossz értelemben vett forradalmárok, vagyis az ideológiájukba szerelmetes felforgatók is azt hiszik, hogy épp az ősi igazságot állítják helyre.
Minden ideológia feltételezi a letűnt aranykort, melyet vissza kell állítani. A jakobinusok azt vélelmezik, hogy az ember jó és szabad volt, csak a magántulajdon, a babona és a zsarnokság tette tönkre; ni Dieu, ni maître, tapossátok el a gyalázatost! A kommunisták szerint az ősközösség volt az ideális állapot, és a proletariátus felkelése teremti ezt újra. A nácik szerint a magasabb rendű népek ősi testvériségét kell helyreállítani – Hitler programjának is számos forradalmi vonása volt.

Az ideológiák hívei azt állítják: ami volt, le kell rombolni és el kell felejteni, a valóságot át kell rendezni, a múltat végképp eltörölni, új naptárt és időszámítást bevezetni, új alkotmányt, új főteret, új országnevet kreálni, de minél gyorsabban! Szerintem érdemes föltenni a kérdést, hogy a győzelmi delíriumtól és forradalmi láztól fűtött Fidesz, mely épp a palackból kieresztett magyar szellem által akarja újjászülni a hazát, nem-e a szakadék szélén egyensúlyozik, a tisztelt olvasóval a kezében.

És sajnos, ha így van, azt senki nem kritizálja hiteltelenebbül, mint az előző kormányból lett ellenzék. Apósom valami megfejthetetlen okból ilyenkor azt dünnyögi: „na, most bolond a helyzet, Máté bátyám.”

De tudok egy hiteles forradalmárt, és a továbbiakban róla szeretnék beszélni. Szeretek róla beszélni, mert olyankor gyorsabban ver a szívem, s csak úgy úszom az endorfinban. Amikor ez a forradalmár eljött, meghirdette, hogy van egy igazi ország, ami nem ideológia, nincs köze az aktuálpolitika óráskerekéhez, mégis kézzelfogható. Közhírré tette, hogy az aranykor, mely valóban letűnt, mikor elfordultunk a teremtőnktől, most itt van az orrunk előtt.

Olyan kedves a szelíd, decens Jézus-kép; csak kissé hamis. Jézus nemcsak szelíd volt, hanem idegesítő, provokatív, pimasz is. Halálosan fel tudta dühíteni a vallásos konzervatív embereket, miközben a páriák, a prostituáltak, a drogosok, a hajléktalanok, a koldusok, az ezotériától kötözöttek, vagyis mindazok, akiket ma kinéznek egy átlagos magyar templomból, özönlöttek hozzá. Ha prédikált, nem izgatta, hányan hajlandók végighallgatni. Tudott simogatni és gyógyítani, koplalni és böjtölni, de tudjátok mit? Tudott verekedni, inni, dühöngeni és keményen szidalmazni is. Aki nem hiszi, járjon utána az evangéliumokban.

Jézus rombolt, mert tudott és akart építeni. (Az „ács” szó helyén egyébiránt a bibliai görögben a τέκτων, vagyis építész áll.) Szembesített, hogy megdöbbenjünk magunkon és sírjunk, hogy mennyire szerelmesek vagyunk az ideológiáinkba, az összetákolt értékrendjeinkbe, a terveinkbe, a vágyainkba, végső soron önmagunkba, és mennyire elfelejtettük az élő Istent, az egyetlent, akivel valóban boldogok lehetnénk.

Bármit tett Jézus, a megmentő szeretet vezette. Egészen a keresztig, ahol az életét adta a bűnös világért, a farizeus Fideszért éppúgy, mint az istentagadó MSZP-ért, a fasiszta Jobbikért éppúgy, mint a fatolvajokért, az olvasóért éppúgy, mint e sorok gyarló írójáért.

De az igazi forradalom akkor köszöntött be, amikor feltámadott a halálból a harmadik napon. És azóta a forradalmi mozgalomba, ami maga az élet, be lehet kapcsolódni. Én arra a forradalomra vágyom, mikor a „magyar palacklélek” meg hasonló sületlenségek helyett maga a Szentlélek hevíti át az embereket; amikor megtaláljuk Isten országát, amit kerestünk, miközben itt volt az orrunk előtt; amikor elkezdünk sírni azon, akik valójában vagyunk; amikor elkezdjük nevén nevezni, megutálni és megtagadni a bűnt, legyen az fajgyűlölet, hatalmaskodás, vagy bármi egyéb. Amikor bálványimádók helyett Bárány-imádók leszünk, akkor fogunk kikavarodni a bolond helyzetből, bátyáim és nővéreim, mert végre elkezdjük szeretni, megérteni, befogadni egymást.

És ettől még a gazdasági helyzet is jobb lesz, higyjétek el.

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére