Divat a báránybőr

Trendi lett kereszténynek lenni. Azt már megszoktuk, hogy politikusok sorra jelentik be, hogy imádkoznak ám, meg Bibliát olvasnak, meg rendszeresen bérmálkoznak, meg beállnak a sorba Krisztus testéért, főleg kampányidőszakban; esetleg Isten nevével köszöngetnek, mint Vona Gábor.

Persze, az úgynevezett jobboldaliak (elképesztő, hogy emberek miféle fiókokban tartják a lelküket), mind hagyományosan egyháziasak, tehát kvázi-keresztények egyben. (Múltkor megkérdeztem egy szélsőkonzervatív atyámfiát, hogy keresztény-e, mire azt felelte: „enyhén szólva.”)

Legutóbb Sárközy Miska, az exmagyar államfő fejtette ki a világ egyik leghitetlenebb országának vezetőjeként, hogy a keresztény gyökerek így, meg a vallás megtartó ereje úgy.

Mintha megfordult volna a szekularizmus folyamata Európában, mit tetszenek gondolni? A kereszténységből nemhogy hátrány származna, hanem kitűnő brand-et lehet fabrikálni belőle. Mondhatni: divat a báránybőr.

J.S Mill, az egyik legtisztességesebb gondolkodó, akit egyébként lenyűgöz a krisztusi tanítás, a Haszonelvűség c. könyvében fájlalja, hogy nemigen ismer olyan keresztényeket, akikről Krisztus jutna eszébe. Heine, a nagy csúfolódó pedig így szól: „a keresztényeknek jóval megváltottabban kéne kinézniük, hogy hinni tudjak a megváltójukban.”

Magam is megrendülök azon, hogy kereszténységükre büszke emberek a cselekedeteikkel, szavaikkal milyen radikálisan tagadják meg Krisztust. Amikor nem gondolnak az elesettekre, amikor kilövetnék a védett madarakat, vagy mikor őrülten folytatják a harcot a hatalomért akkor is, amikor már régen győztek. S mikor Egyház Buzgó Védelmezői elképeszető arroganciával esnek egymásnak és másoknak internetes fórumokon s a közbeszéd egyéb agóráin, nos, a keresztény gyökerek szóösszetétel ilyenkor szokott eszembe jutni.

Az első keresztények egyébiránt nem hirdették magukról azt, hogy keresztények. Isten kegyelmét hirdették, s közben szerették egymást és másokat is nagyon, mire a környezetük – ez már jó régen, Antiochiában történt – rájuk ragasztotta a christianos, vagyis krisztusi jelzőt.

Jókora felelősség ezt a címkét viselni. Én speciel nem is szoktam kereszténynek nevezni magam. Inkább azt mondom, ha kérdezik, hogy hiszek Jézusban. És nagyon szeretném, ha az életem róla szólna.

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére