- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Tudomány
2011-04-19 07:25:00 A Science tudományos folyóirat új gumicsontot dobott beVihar a lepke körül: a pettyesaraszoló és a kreacionizmusA szürke pettyesaraszoló az evolúcióelmélet és a kreacionizmus híveinek is kedvelt példaállata. Szelekció egyik legjobb példája éppúgy lehet, mint az ecolúció cáfolata.A szürke pettyesaraszolót tanulmányaikból is sokan ismerik. Ez az egyik legismertebb, tankönyvekben is szereplő példa a természetes kiválasztódásra. Ennek az éjjeli lepkének két színváltozata van: egy világosabb, pettyes változat és egy sötét, majdnem fekete.
Az ipari forradalom miatt megnövekedő légszennyezés hatására azonban a nagyvárosok környékén élő lepkék között a 19. században egyre elterjedtebbé vált a sötét színváltozat. A 20. század elejére Manchester környékén a pettyesaraszolók 98 százaléka már fekete volt. Az evolúcióelmélet követői úgy magyarázzák ezt az arányeltolódást, hogy a légszennyezés miatt kormossá vált fákon kevésbé észrevehetők a sötét lepkék, mint a világosak, tehát ritkábban esnek fő ellenségeik, a madarak áldozatául. A környezetszennyezést visszaszorító szigorú szabályok hatására a jelenség most fordítva is lezajlik. Az 1970-es években a sötét populáció kezdett visszaszorulni a világos lepkék javára, és a folyamat most is tart. A jelenség tehát vitathatatlanul létezik, de sajnos ennek leírója, Bernard Kettlevell nem volt elég gondos az elképzelést igazoló vizsgálatainak megtervezésekor. Hibásan végezett kísérleteiből azt a téves következtetést vonta le, hogy a pettyesaraszolók napközben a fák törzsén pihennek, ahol szembe ötlő, hogy a fekete lepkék jobban beleolvadnak a háttérbe, mint a világos színű alakok. Ezzel alapot adtak az ellenvéleményt képviselő teremtéselméletben hívő emberek számára, akik az egész elméletet megkérdőjelezték. Minthogy néhány évvel később kiderült, hogy a pettyesaraszolók nem pihennek meg önszántukból a veszélyes fatörzseken, jobban kedvelik az ágakat és az ágelágazódásokat a fák árnyékos koronáiban. Ráadásul a madarak látják az ultraibolya tartomány egy részét is, így ellenük más védőszínt kell bevetni, mint az emberek ellen. További fontos, figyelmen kívül hagyott tényező, hogy a pettyesaraszoló lepkék fő ellenségei nem a madarak, hanem a denevérek. Ezek azonban éjjel, sötétben, ultrahangok segítségével tájékozódnak és vadásznak, így teljesen érdektelen számukra, hogy milyen színűek a lepkék. Egyes kritikusok kijelentették: „az evolúcióról szóló vita szempontjából azonban végeredményben teljesen mindegy, hogy egy vagy több folyamat idézte elő a pettyesaraszoló lepke színváltozatainak váltakozását. Ugyanis az egész eseménylánc során semmilyen új tulajdonság nem jelent meg a lepkékben, így a legfőbb kérdéssel, a fajok megjelenési módjával kapcsolatban a jelenség semmiféle támpontot nem nyújt”.
Mire jó a mutáció? A Science-ben most megjelent új kutatási eredményekből azonban az Origo cikke szerint kiderül, hogy a teremtéspártiak tévedtek, amikor azt állították: „semmilyen új tulajdonság nem jelent meg a lepkékben”. Ilik Saccheri, a Liverpooli Egyetem evolúciós biológusa és munkatársai kimutatták, hogy egy közös ősben létrejött egyetlen mutáció okozta a sötét pigmentek felhalmozódását az egyébként jellemzően világos színezetű lepkében. Korábbi vizsgálatok során már kiderült, hogy a sötét színezet nem áll kapcsolatban egyetlen olyan genetikai útvonallal sem, amelyről ismerték, hogy színváltozást okoz rovarokban. A vizsgálatokból kiderült, hogy a színváltozásért felelős génváltozat a 17-es kromoszómán helyezkedik el. Miután meghatározták a kromoszómarégiót, a kutatók megvizsgálták a Britannia-szerte 1925 és 2009 között gyűjtött lepkepéldányokat. Megállapították, hogy a sötét lepkékben lévő mutáció közvetlen közelében a génváltozatok azonos csoportja zsúfolódik össze a kromoszómán. Ez azt bizonyítja, hogy a természetes szelekció hatott egy egyetlen egyedből származó előnyös mutáció elterjedésére. Amennyiben ugyanis a mutáció már hosszabb ideje létezett volna a populációban, vagy több egyedből származott volna, akkor az együtt öröklődő jellegek vizsgált csoportja nagyobb változatosságot mutatna. „Az előbbiekből következik, hogy nemcsak az adott mutáció terjedt el villámgyorsan a populációban, hanem a mutáció körüli egész kromoszómadarab” – mondja Saccheri.
A Mindennapi felkérte Tasi Istvánt, az ÉRTEM (Értelmes Tervezettség Egyesület) Krisna-tudatú elnökségi tagját a kérdéses cikk kommentálására. Az ertem. hu weblap működtetője kérdésünkre, hogy valóban megfelelő érveket sorakoztat-e föl a cikk írója, s hogy a teremtéspártiak minden esetben azt állítják-e, hogy a fajok külön-külön teremtettek, a következőket válaszolta: – E tábor hívei között is többféle irányzat van. Vannak, akik a mai fajok külön teremtettségét vallják, míg mások azt feltételezik, hogy az élőlények „alaptípusai” voltak megteremtve, amelyekből módosulással való leszármazás során jöttek létre a mai fajok. A pettyesaraszoló lepke színváltozatai a fajok külön teremtettségében gondolkodók számára sem okoznak fennakadást. Sok fajra jellemző, hogy minta- és színváltozatai léteznek, ám az alapvető anatómiai jellemzői nem változnak meg. A korlátozott változékonyság könnyen lehet az élőlények beépített tulajdonsága, amit egy felsőbbrendű lény határozott meg. Ahogy a hazai és külföldi híradásból híradásokból kiderül, a tudósok nem ismerik pontosan a színváltozatot okozó mutáció pontos helyét a DNS-ben (Lásd:http://www.sciencenews.org/view/generic/id/72814/title/New_light_on_moths_go A Mindennapi további kérdésére, hogy véleménye szerint mi a helye az evolúciónak a teremtett világban, a következőket válaszolta: – Attól függ, mit ért valaki az „evolúció” kifejezésen. Általában a fajok korábbi fajokból való kialakulását értik alatta, ami véleményem szerint egyszerűen tévedés. Ugyanakkor az kétségtelen, hogy a fajok rendelkeznek a korlátozott „képlékenység” képességével, vagyis bizonyos határok között – alapvető tulajdonságaik megőrzése mellett – képesek alkalmazkodni a változó körülményekhez, ami egy létrehozásukról és fennmaradásukról gondoskodó, bölcs intelligencia létére is utalhat. -mi-
|
Hírsor
A hét java
|
|