Etikátlanul használhatják fel a technikai vívmányokat

Veszélyes hatalom: önmagunkat pusztítjuk?

Vizi E. Szilveszter agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, Az emberi gondolkodás fejlődése címmel tart szerdán előadást az MTA Könyvtára Agora-programjában.

Mertünk a természettel foglalkozni

Mint az akadémikus kifejtette az MTI-nek, az őskor embere mitikus félelemben élt, istenként tisztelve a természeti erőket, ahogy az antik világban is istenként félték a Napot, a Holdat, a csillagokat. Óriási váltást jelentett ebből a szempontból az Ó- és Újszövetség, a Genezis teremtéstörténet, kinyilatkoztatván, hogy a természet nem rendelkezik isteni tulajdonságokkal: ily módon a természet, a világ megismerése nem jelentett többé beavatkozást az istenek világába.

– Ezáltal az ember mert a természettel foglalkozni, merte megismerni és a maga javára fordítani annak törvényszerűségeit – mondta Vizi E. Szilveszter, aki előadásában példák hosszú sorát felvonultatva kívánja bemutatni, miként változott az ókori bölcselőktől napjainkig a tudós gondolkodása, a világ megismerésének módszere.

Szavai szerint a nagy ókori filozófusok – Platón (Kr.e.427-347), Arisztotelész (Kr.e. 384-322) – gondolkodásának alapja az emberi ész, amely a maga erejéből akarja megfejteni a valóság kérdéseit. Platón mindig egy hipotézisből indult ki, megalapozva a dialektikus gondolkodást, Arisztotelész pedig csaknem valamennyi szaktudomány megalapozója lett. Munkásságuk évszázadokig hatott az emberi gondolkodásra. Az emberi gondolkodás történetében jelentős szerep jutott a pergamoni orvosnak és filozófusnak, Galenosznak (Kr.u.129-201), aki Arisztotelésszel szemben úgy vélte, hogy az érzékelés központja nem a szívben, hanem az agyban van. Állításait állatokon végzett kísérletekkel bizonyította, orvostudományi írásait még a XVIII. században is oktatták.

Teológia és tudomány együtt?

Vizi E. Szilveszter kitért a keresztény bölcselőkre is, mindenekelőtt Szent Ágostonra (Kr.u. 354-430), aki a platóni gondolkodás modernizálásával „próbált hidat verni a teológiai és filozófiai gondolkodás, azaz a dogmatikus és a mai kifejezéssel tudományos világ között.”

Mint felidézte, a következő nagy váltás a gondolkodás történetében a tapasztalás. – Albertus Magnus (1193-1280) dominikánus szerzetes azt vallja, hogy a környező világ megfigyelésében a személyes tapasztalat is fontos, ahogy hangsúlyozza az empíria fontosságát Roger Bacon is (1215-1294), aki ferences rendtársai csodálkozására nemcsak gondolkodik és figyeli a természetet, hanem már kísérletezik is. A középkor vége felé a mennyiségi szemlélet válik uralkodóvá, a XV-XVI. században pedig a méréseknek, a kísérletezéseknek jut egyre nagyobb szerep a világ megismerésében. Megmérek valamit kétszer, háromszor, négyszer, hogy mindig ugyanazt az eredményt kapom-e, és ha igen, akkor kimondom, hogy ez egy törvényszerűség – magyarázta Vizi E. Szilveszter.

Az agykutató utalt arra, hogy óriási változást hozott Johannes Guttenberg (1398-1468) a modern könyvnyomtatás felfedezésével, ami szinte egyik napról a másikra megszüntette a tudás megszerzésének a privilégiumát.

– A XVIII-XIX. században a tudományos eredmények, a szellemi tőke hirtelen értékké, termelőerővé válik. Addig királyok, fejedelmek alkalmaztak tudósokat, csillagászokat, de a gazdaságnak valójában nem volt érdeke, hogy gondolatokat használjon fel, termékké váltsa azokat, és profitot termeljen – mondta az akadémikus, aki szerint a XIX-XX. században felismerték, hogy a tudás hatalmat jelent: a múlt században a tudósokat már kutatóintézetekben alkalmazzák, az első kutatóhálózatot a Vilmos Császár Társaság (mai Max Planck Társaság) hozta létre 1911-ben Németországban.

 – A XX. században az emberiség kezébe olyan hatalom jut, amellyel akár a saját létét is képes veszélyeztetni. Ennek megfelelően a múlt század második felében a tudományos gondolkodás új vonással, az erkölcsiséggel gazdagodik: a tudós kötelességévé válik felmérni egy-egy felfedezése esetleges negatív hozadékát is. A XXI. században, a következő évtizedekben pedig további olyan gyors fejlődés várható, hogy a felfedezések, fejlesztések etikátlan felhasználása káros hatással lehet az emberiségre. Hiszem, hogy a tudósnak feltétlen szabadságot kell élveznie a természeti törvények feltárásában, de a törvényhozók kötelessége, hogy ha kell, a társadalom érdekében korlátozzák a felfedezések felhasználását – összegezte Vizi E. Szilveszter.

–mti–

• Cimkék:
vizi e. szilveszter teológia tudomány természet ember

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére