Nem vagyunk ősemberek

Veszélyes a paleolit étrend – vissza a kőkorba?

A vegetáriánusok aligha győzhetők meg a paleolit étkezés előnyeiről, igaz, az orvos- és táplálkozástudomány sem helyesli a mértéktelen húsfogyasztást. A paleolit étrendnek napjainkban is számos híve akad, de még számosabb bírálója.

A paleodiéta atyja, Walter L. Voegtlin gasztroenterológus az 1970-es években dolgozta ki elméletét. Voegtlin szerint az ember genetikailag a paleolit korszak étrendjéhez alkalmazkodott, s mert a növénytermesztés megindulása óta eltelt, a kőkorszakhoz képest rövid, 12 ezer év alatt alig változott az emberi genom, így ideális és egészséges táplálkozás is csak olyan lehet, amely a paleolitikum étrendjét mintázza. A táplálékpiramis alján a gabonafélék helyett a húsok állnak, az étrend 56-65 százalékát állati eredetű, 35-44 százalékát pedig növényi eredetű táplálék adja. Kerülni kell viszont azokat az élelmiszereket – többek között a sót, a gabonaféléket és a tejtermékeket, de a finomított és ipari adalékanyagokkal dúsított élelmiszereket is –, amelyek nem szerepelhettek a kőkori ember étrendjében.

A paleolit diétának az a jelentősége – hívei szerint –, hogy elkerülhetőek a kőkorszakban még nem ismert, de a modern embert leginkább fenyegető civilizációs betegségek, mint a magas vérnyomás, stroke, diabétesz, rák, iszkémiás szívbetegség és a túlsúly. S hogy a kőkori étrend megvéd a krónikus betegségektől, arra a legfőbb bizonyítékot a ma a civilizációtól távol élő, s így a betegségeit sem ismerő vadászó-gyűjtögető közösségek szolgáltatják.

Voegtlinnek világszerte máig is számos követője akad – köztük a svéd orvos-tudós, Staffan Lindeberg vagy a magyar pszichológus, Szendi Gábor. De már a nyolcvanas években megjelent a paleolit étrend megengedőbb változata is, amely nem bizonyos táplálékforrások kizárásán alapul, hanem a kőkori táplálkozás zsír-fehérje-szénhidrát arányát veszi figyelembe, és a sovány tej, a teljes kiőrlésű kenyér, a barna rizs fogyasztását is engedi. Szélsőséges változatként azonban a nyers paleodiéta is teret kezd hódítani, követői csak nyers húst, zöldséget és gyümölcsöt esznek.

A paleolit táplálkozás azonban számos pontján támadható. Az, hogy a gabonafélék és a tejtermékek fogyasztása azért káros, mert a kőkorszak utáni több mint tízezer év nem volt elegendő a genetikai alkalmazkodáshoz, már önmagában megkérdőjelezhető elgondolás. Azt gondolni ugyanis, hogy egy étrendi tényező csak akkor értékes, ha a szervezet már genetikailag alkalmazkodott hozzá, s egy új étrendi faktor csak azért, mert még nem alkalmazkodott, működésképtelen, igen naiv szemlélet – állítja Alexander Ströhle, a Hannoveri Egyetem kutatója.

Újabb felfedezések ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy elődeink már 30 ezer évvel ezelőtt ismerték a gabonát, nemrég ásatások során kőkorszaki mozsarat, mozsártörőt s különböző növényekből készített lisztmaradványt találtak Olaszországban, Csehországban és Oroszországban – számolt be többek között a Nature folyóirat. Oxfordi kutatók feltételezése szerint azonban még régebben, 200 ezer évvel ezelőtt fogyasztottak gabonát.

Ráadásul az is kétséges, hogy túlnyomórészt hús szerepelt a kőkori ember étrendjében. A vadászó-gyűjtögető közösségek húsfogyasztási aránya ma is földrajzi területenként eltérő, míg például Dél-Afrikában a Gwi törzs tagjainak étrendje csak 25 százaléknyi húst tartalmaz, addig Alaszkában a Nunamiut eszkimók tápláléka – növények híján – 99 százalékban állati eredetű. De a halászat se a kőkorszak elején, hanem épp a végén, csak 35-40 ezer évvel ezelőtt vált általánossá a világ több táján, s a vadászathoz szükséges, fejlettebb eszközöket is 22-29 ezer évvel ezelőtt találták fel. A kőkori ember éveinek számát tekintve ráadásul jóval rövidebb ideig élt, s ezért nem ismerhette a tipikusan az idős korúakat veszélyeztető krónikus betegségeket. Ismeretes az is, hogy a mai vadászó-gyűjtögető közösségekben, ahol már rendelkezésre állnak demográfiai adatok, kevesen érik meg a 80. életévüket.

Az orvos- és táplálkozástudomány azonban a diéta-elméleteken innen és túl is megegyezik abban, hogy az, hogy a túlzó és mértéktelen vagy épp korlátozó, bizonyos táplálékforrásokat kizáró étrendből rendre egészségügyi problémák származhatnak, és hogy a tej- és gabonafogyasztás következménye lenne a rák, stroke és más civilizációs betegségek gyakorisága, igencsak vitatható álláspont. A paleolit diétának talán az egyetlen, széles körben elismert előnye, hogy nem javasolja a mesterségesen előállított, finomított élelmiszerek fogyasztását. A szakértők többsége szerint azonban a modern embereket sújtó betegségek oka a túlzott kalóriabevitelben és a mozgáshiányban keresendő, nem pedig abban, hogy eltértünk egy feltételezett ősrégi étrendtől.

Szabó Edit

• Cimkék:
paleolit betegségek civilizáció vadászat halászat gyűjtögetés táplálkozás szakértők orvostudomány

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére