Indiana Jones nyomában

Timbuktu titka az egész világ történelmét átírhatja

A Mali Köztársaságban található Timbuktu a 10. és a 16. század között az afrikai kontinens egyik legnagyobb kereskedelmi központjának számított. Falai között kereskedtek arannyal, sóval, elefántcsonttal és rabszolgával, valamint könyvekkel. Hogy a város falain belül mennyi kötet lehet még ma is a dicső századokból, nincs aki megtudná becsülni. Nem hiába, hiszen a legszegényebbek portáin is őriznek egy-egy poros ládát, ami tele van bőrborítású, díszes kéziratokkal, amelyek annak idején a teveháton érkező kereskedők nyeregtáskáiban kerültek a városba. A helyzetet jól jelzi a Geo magazin legfrissebb számában közzétett tanulmány, ami négyszáznyolc családi gyűjteményről és húsz magánkönyvtárról számol be.

A tudás nem eladó

A mára teljesen elszegényedett városban természetesen nincs pénze a családoknak arra, hogy ezeket a több évszázada íródott könyveket megfelelően tárolják. Így ezek egy része teljesen elporladt. Sokan a helyiek közül is felismerték, hogy a kincseket meg kell menteni, ők azok, akik a magánkönyvtárakat alapították. Ezt az értékmegóvást a Ford Alapítvány, az Oslói Egyetem, illetve több dubaji magánmecénás is támogatja. Munkájuk nagy része abból áll, hogy a könyv lapjait megfelelően tárolják, a hibás lapokat pedig restaurálják.

Akadnak olyan bibliotékák is, amelyek már a feldolgozást, azaz a digitalizálást is elkezdték. Igaz ettől többségük ódzkodik, éppúgy, mint az egyik könyvtár tulajdonosa, Ahmed Boularaf: – Ha ezeket, a családunk birtokában lévő könyveket számítógéppel beolvassák, akkor néhány kattintással sokszorosíthatóvá válik, akár ezerszeresen is. Ez megijeszt bennünket. Ha az egész világ számára hozzáférhetővé válnak ezek a kéziratok akkor értéktelenek lesznek. –

Mit rejtenek a ládák?

2001-ben Thabo Mbeki, akkori dél-afrikai elnök, a városban tett látogatása során felajánlást tett egy intézet létrehozására, amelyben a városi tulajdonban lévő köteteket lehetne elsősorban megóvni, majd feldolgozni. Az elnököt nem titkoltan az a cél vezérelte, hogy a kéziratokból majd kiderül, hogy nem csak Európának, hanem Afrikának is volt dicső reneszánsz időszaka. Az Ahmed Baba Intézet 2006-ban meg is épült, és jelenleg húszezer kötet megóvásán, illetve katalogizálásán fáradoznak a munkatársai.

Hogy mit rejtenek a teve, vagy kecskebőr borítású lapok, pontosan mindmáig nem tudni. Az intézet katalógusából csupán annyi derül ki, hogy az állomány egyharmada iszlám jogi szakvélemény, melynek jelentőségét a tudósok a keresztény középkor hitvitáihoz hasonlítják. Az állomány másik, nagyobb része üzleti levelekből áll. A gyűjtemény egyharmada viszont még tartogathat meglepetéseket. A fel nem dolgozott kötetek között több történeti krónika, illetve szakkönyv is található. A Mohamedet dicsőítő ének feldolgozása is várat magára, amitől a szakemberek azt remélik, hogy előbukkanhat akár olyan ének is, ami eddig ismeretlen verseléssel íródott.

Az intézet igazgató-helyettese, Mohamed Touré szerint áldatlan intellektuális állapot uralkodik a dolgozók között. „Nagyvonalú anyagi támogatás ellenére sem változik itt mindaddig semmi, amíg nem képeznek a kéziratok feldolgozásához szakembereket. Ideális esetben egyetemet kellene létesíteni a városban, de erre nincs pénzünk. A feldolgozatlan kéziratok pedig találgatásokat szülnek, pedig mennyivel jobb lenne végre tisztán látni, hogy mi is van a birtokunkban” – állítja. Annál is inkább jobb lenne mielőbb tisztán látni, mivel a tudósok egy része kétségbe vonja a timbuktui könyvek értékét, másik részük viszont esküszik rá, ha a bőrkötésű kötetek feltárulnak, akár az egész emberiség történetét át kell írni.

Parcsami Gábor

• Cimkék:
Timbuktu Mali Iszlám középkor Afrika tuaregek

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére