Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Tudomány
2011-01-03 13:04:00

Az ellenszer forgalmazása nem elég nagy biznisz

Teljes gyógyulás AIDS-ből – csoda, vagy megvan a gyógymód?

Szkeptikusan fogadják a hírt szakemberek: egy leukémiával kezelt HIV-beteg véréből eltűnt a kórokozó. Az ellenszer nem akkora „üzlet”, mint az évtizedes gyógyszeres terápia.

A különböző csodás gyógyulásokhoz és korszakalkotó felfedezésekként kommentált szenzációkhoz hasonlóan a hazai szakemberek most is jókora fenntartással fogadták egy HIV-fertőzött hirtelen gyógyulásáról szóló hírt.

A berlini egyetem közlése szerint úgynevezett agresszív kemoterápiával kezelték azt a HIV-fertőzött férfit, amelynek véréből egy őssejt-transzplantációt követően teljesen eltűnt az AIDS kórokozója. Az amúgy igen kockázatos csontvelő-átültetésre azért volt szükség, mert a betegnél a sugárterápia következtében nemcsak a ráksejtek, de az immunsejtek is károsodtak.

A beavatkozás legfontosabb és egyben legnehezebb eleme volt olyan donort találni, akinek a szervezete (egy speciális génhiba miatt) szinte teljesen ellenálló volt a HIV-vírussal szemben. Ezzel a veleszületett tulajdonsággal a kaukázusi rasszhoz tartozó emberek mindössze egy százaléka tartozik. A többéves terápia vezetője kijelentette: a 42 éves Timothy Ray Brown esetével sikerült az AIDS gyógyíthatatlanságának a mítoszát ledönteni.

Csoda vagy véletlen?

A hazai szakemberek igencsak szkeptikusan kommentálták a hírt, jóllehet, orvosilag logikusnak tartották az eljárás alapjaként szolgáló feltételezést. Berencsi György virológus a mindennapi.hu-nak úgy fogalmazott: jó lenne, ha ez ilyen egyszerű volna, de sajnos egy eset még nem bizonyíték, csupán egy véletlen. A szakember szerint ésszerű magyarázata van a csodásnak mondott gyógyulásnak, de számtalan véletlen játszott közre abban, hogy a csontvelő-transzplantáció eredményeként gyógyultnak minősíthessék a HIV-fertőzött fiatalembert.

Berencsi György megjegyezte azt is: ha nemcsak ritka véletlenről lenne szó, akkor az alkalmazott terápia megalapozhatná a HIV elleni vakcina kifejlesztését, ami az igazi áttörést jelentené, és reményt adhatna a világ csaknem 40 millió HIV-pozitív érintettjének. A virológus a gyógyszerkutatásokra hivatkozva hozzátette: egy új orvosság kifejlesztésénél az úgynevezett I. fázisú klinikai vizsgálatokban (vagyis amikor még nem a hatásosságát, csupán a készítmény ártalmatlanságát mérik fel) legalább 40-50 beteg vesz részt. Ennek alapján szerinte egy szerencsés esetből korai lenne messzemenő következtetéseket levonni.

A Semmelweis Egyetem III. Belgyógyászati klinikájának immunológusa is hasonlóan reagált a sajtóban - érdekes módon – az AIDS világnapja után nem sokkal megjelent hírre. Füst György úgy fogalmazott: bár tényleg érdekes esetről van szó, az eljárás valódi jelentőségét most még nehezen tudná megítélni. Nem derült ki például, hogy a donor ellenálló-e a HIV-vírussal szemben: ismert, hogy az európai népességben 0,5-1 százalékos gyakorisággal fordulnak elő olyan személyek, akiknél megfigyelhető a HIV-vírussal szembeni rezisztencia.

 

HIV-fertőzött kislány, valahol Afrikában. Leginkább a fekete kontinenst sújtja a kór
 
Ráadásul az esetről szóló tanulmányt még sehol nem publikálták, az sem ismert, hogy a beteg szervezetében mekkora volt a vírusszám a csontvelő-transzplantációt megelőzően, márpedig ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az eljárás hatását meg lehessen ítélni.

 Nem gyógyítható, csak kezelhető?

Noha az emberiség életminőségének javítását, a gyógyulást és az úgymond „egészségben tartást” tűzi hivatalosan zászlajára valamennyi gyógyszergyár, a valóság ennél jóval árnyaltabb. Mint az számos tudósításból kiderül, az innovatív, vagyis az új orvosságokat kifejlesztő cégek csak nagyon ritkán lépnek a piacra olyan patikaszerrel, amely valamely nagyon súlyos, krónikus betegségre radikális megoldást kínál, azaz megszünteti azt. Ennek hátterében nem krimibe illő összeesküvés-elméletek állnak, hanem az az egyszerű tény, hogy jóval nagyobb bevétellel kecsegteti a gyártókat, ha a beteg évekig, avagy évtizedekig szedi a gyógyszert, mintha egy intenzív terápia során meggyógyulna. Ezt a feltevést cáfolandó a gyógyszercégek időről időre előrukkolnak valami olyan új termékkel, amely kevesebb mellékhatással, komplexebb módon „tartja szinten” a beteg állapotát. Arról viszont nem igazán lehet hallani, hogy egy cég támogatásával ellenszert fejlesztettek ki.

Noha fiatal orvosok egymás között gyakorta felteszik a kérdést: vajon miért nem találnak olyan „egyszerű” betegségre gyógyszert, mint a magas vérnyomás, vagy a cukorbetegség, ám előbb-utóbb tudomásul veszik, hogy ezek a betegségek nem gyógyíthatók, csak kezelhetők.

Az Annals of Internal Medicine című szakfolyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány nem kevesebbet állít, mint hogy a gyógyszergyártók által megrendelt vizsgálatok nagyobb eséllyel hoznak számukra kedvező eredményt. Az amerikai kutatók által jegyzett elemzés rámutat: ha a gyógyszergyártó fizeti saját terméke analízisét, jóval nagyobb a valószínűsége a számára pozitív eredménynek, mint akkor, ha a kormány rendeli meg a tanulmányt.

A cikk szerzői megállapították, hogy az ipari támogatással készült tanulmányok 85 százaléka pozitív kimenetelű a gyógyszertársaság számára, míg az államilag finanszírozottaknak csak fele. Az ipari háttér nélküli nonprofit szervezetek által támogatott tanulmányoknál 61 százalékos volt ez az arány.
„Nem állítjuk, hogy az ipar szükségképpen szándékosan ferdíti el az eredményeket" - hangsúlyozta Florence T. Bourgeois kutatásvezető, a bostoni gyerekkórház munkatársa. A részrehajlás abban lehet a kutató szerint, ahogyan a tesztet megtervezik és lefolytatják egy ipari megrendelés esetén.

Az új gyógyszerek felfedezése, forgalomba hozatala idő- és pénzigényes folyamat. Mintegy 50.000 molekulából az emberen történő kipróbálásig legfeljebb 25 jut el, ebből öt kerül a patikákba, de legfeljebb egy lesz profitot termelő gyógyszer, amelynek annyi pénzt kell hoznia, hogy a közben tanulmányozott többi molekula fejlesztési költségeit is fedezni tudja. Egy-egy új gyógyszer kifejlesztése akár 15 évig is eltarthat. A szabadalmi védettség legtöbbször úgy alakul, hogy talán csak egy évtized áll a gyár rendelkezésére a haszonnal járó értékesítésre, mert aztán jönnek a követő készítmények, amelyek olcsóbbak, és így magukhoz ragadják a piaci lehetőségeket. Nem csoda, hogy a legnagyobb gyógyszercégek is mindent elkövetnek, hogy sikeres gyógyszereikből a lehető legtöbb bevételt sikerüljön mielőbb kitermelni.
 

Szigeti Ildikó

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.