Tudományosan nem cáfolható a Szentírás

Régészeti leletek mutatják – a Biblia igaz

Az elmúlt 200 évben az Ószövetség több évezredet felölelő eseményeit bizonyító leletek mellett rengeteg olyan is előkerült, melyek a bibliai kor mindennapjairól szólnak. Az ószövetségi zsidóság hányattatott történetének bibliai bizonyítékai mellett régészeti leletek is alátámasztják, hogy ami az Írásban le van írva, igaz.

Kürosz cilinder említi a zsidóság hazatelepítését Babilonból

Hormuzd Rassam 1879-ben fedezte fel az úgynevezett Kürosz-cilindert Babilonban,  a tárgyat jelenleg a British Múzeumban őrzik. A Biblia szerint Kürosz perzsa uralkodó Kr. e. 538-ban kiadott rendeletében megengedte a Babilóniába elhurcolt zsidóknak, hogy hazatérjenek, és felépítsék a Templomot (Jes 44:23–45:8; Ezra 1:1-6; 6:1–5; 2Krón 36:22–23). Bár az ékírásos cilinder név szerint nem említi a zsidókat, általánosságban azonban valóban beszél a Babilonba hurcolt népek és istenek hazatelepítéséről.

„Izrael puszta, magva nincs többé”

A Jeruzsálemben 1891-ben előkerült Siloám felirat Ezékiás történetére bizonyíték. Ezékiás a Biblia szerint egy sziklába vágott csatornán keresztül vezette a Gihon-forrás vizét Jeruzsálembe, a Siloám tavába (2Kir 20:20; 2Krón 32:3–4). Az alagút közepén egy falba vésett óhéber nyelvű felirat található, ami annak készítését meséli el.

A Merneptah-sztélét 1896-ban találták meg Thébában. Különlegessége, hogy ezen olvasható az első és egyetlen konkrét említése Izraelnek, ami ókori egyiptomi szövegben előfordul. Az írás nagy része Merneptah újbirodalmi fáraó (kb. Kr. e. 1213-1203) líbiaiak elleni hadjáratáról szól, de futólag megemlíti Izraelt, ami pontos fordításban így hangzik: „Izrael puszta, magva nincs többé.” A szinte biztosan Kr. e. 1209-re datálható felirat az exodus pontos keltezésében is szerepet játszhat.

A legkorábbi héber kalendáriumot 1908-ban fedezték fel Gezerben. A Kr. e. 10. század utolsó negyedében keletkezett hétsoros felirat az eddigi legkorábbi ismert héber nyelvemlék, amely a mezőgazdasági munkákat sorolja fel. Eredeti funkciójáról ellentmondó feltételezések vannak: egyesek szerint iskolai gyakorlat, mások inkább a vallási rítusokkal hozzák összefüggésbe.

A Hinnom-völgy ősidők óta temetkezési helyül szolgált a jeruzsálemieknek. Az egyik sírban 1979-ben két aprócska ezüstlemez került elő, amit amulettként viseltek. Mindkettőn az ún. Papi áldás szövege olvasható (4Móz 6:24–26). A legmodernebb számítógépes elemzések alapján is biztos, hogy az ezüstlemezeket a babilóni fogság (Kr. e. 586) előtt írták. Így ezek a héber Biblia ma ismert legkorábbi szövegei.

Örömhírforrások

Az Újszövetség szempontjából vitán felül a legfontosabb hiteles régészeti lelet az 1947-ben napvilágra került Holt-tengeri tekercsek gyűjteménye. A Júdeai dombság tizenegy barlangjában talált kb. 900 ókori tekercs mintegy kétharmada bibliai szöveg, a legkorábbiakat a Kr. e. 2. század elején írták pergamenre így jelentőségük a bibliai filológiában felbecsülhetetlen. A bibliaszövegek és apokrifek mellett olyan iratok is vannak, amelyek feltehetően magának a qumráni közösségnek alkotásai. Ezeket a tudományos és közélet ma többnyire az esszénusokkal azonosítja, de ennek az elméletnek újra és újra akadnak megkérdőjelezői – mint ahogy sokan szeretnék a korai kereszténységet is valamiképpen a qumráni közösséghez kötni, ami azóta is folyamatos vitákat gerjeszt az ezzel foglalkozó kutatók körében.

A legkorábbi ismert Újszövetség kézirat abból a könyvből származik, ami a legkésőbb (Kr. u. 90 körül) keletkezett evangélium (Jn 18:31–33; 18: 37–38). Az Egyiptomban 1934-ben előkerült, úgynevezett John Rylands-papirusz-t a kutatók egyöntetűen Hadrianus korára datálják, jelenleg Manchasterben őrzik.

Pilátus, Kajafás, Heródes

Sokan Pontius Pilatus létezését is kétségbe vonták, holott Philón, Flavius Josephus és
Tacitus is beszél róla. Négy soros feliratára a caesareai színházban bukkantak rá 1961-ben. Ebből világossá vált, hogy tisztsége (Tacitussal híradásával ellentétben) nem procurator, hanem praefectus volt. A felirat első sorában a Tiberiéum szó szerepel, amely a legtöbb kutató szerint egy Tiberiusnak dedikált épület lehetett, talán egy világítótorony a caesareai kikötő bejáratánál.

Az Újszövetségben csak Kaiafásként említett főpap Kr. u. 18–37 között viselte tisztségét, ami rekordnak számított ebben a korban. Az evangéliumok szerint ő játszotta a fő szerepet Jézus koncepciós perében és halálra ítélésében. A jeruzsálemi Békeerdő mellett felfedezett családi sírboltjában 12 osszáriumot (csontládikát) találtak 1990-ben, amelyre többek között a Joszef Kaiapha nevet vésték.

Csaknem negyed százados kutatómunka után, 2007-ben bukkantak rá a régészek a Heródion nevű erődítmény oldalában Heródes mauzóleumára. Josephus Flavius arról tudósított, hogy Jerikóban bekövetkezett halála után itt temették el a gyűlölt uralkodót, de a sír helyét nem találták. Most előkerült gránit szarkofágja ízzé-porrá volt zúzva, feltehetően valamelyik zsidó háború során semmisítették meg a felkelők.

KV

Forrás: bibliairegeszet.blog.hu/

• Cimkék:
biblia régészet ószövetség újszövetség pilátus kajafás zsidó héber holt tengeri tekercsek izrael

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére