Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Tudomány
2011-10-16 15:01:00

A zsidó-római háború kitörése is ide köthető

Népszámlálás idején született-e Jézus?

A kérdés kétezer éve foglalkoztatja a keresztényeket. A zsidók bűnnek tartották az efféle összeírást.

Ókortörténészek között közhely, hogy Quirinus Kr. u. 6-ban lett helytartó (legátus) Szíriában. Ez azért fontos, mert a Károli fordítású Bibliában Cirénusként említett politikus hivatali idejéhez köti Lukács evangélista (2. fejezet, 1-2. vers) azt a „nagy összeírást”, vagyis népszámlálást, amelyet Augustus császár rendelt el Szíriában és Júdeában. Ez viszont azért megkerülhetetlen, mert ehhez az időponthoz kötődik Jézus Krisztus születése, hiszen József és Mária pontosan e császári rendeletnek való engedelmességük miatt mentek vissza József szűkebb pátriájába, Dávid városába, azaz Betlehembe.


Lehet-e igaza Máténak és Lukácsnak egyszerre?

Máté evangéliuma másként  emlékezik meg Krisztus születéséről. Abban ugyanis azt olvashatjuk, hogy Jézus Nagy Heródes idején született, márpedig a zsidó uralkodó Kr. e. 4 tavaszán halálozott el, tehát éppen egy évtizeddel a nevezetes népszámlálás előtt. Mi több, ha Quirinius csak egy évtizeddel később lett helytartó Szíriában, akkor nyilvánvaló, hogy Lukács téved. De hogyan volna lehetséges, hogy a történészi alaposságáról és pontosságáról ismert tudós, orvos ekkorát tévedett volna egy ilyen, akkoriban nyilván köztudott eseménnyel kapcsolatban?

A népszámlálás kérdése azért is fontos a történelem ezen pontján, mivel a zsidók évszázadok óta bűnös dolognak tartották az efféle összeírást. Olyannyira, hogy minden bizonnyal éppen emiatt lázadt fel az első századi zsidó történetíró, Josephus Flavius által a zelóta mozgalom megalakulásával összefüggésbe hozott Galileai Júdás. Az ebből megszülető zelóta mozgalom fegyveres ellenállása vezetett el évtizedekkel később az első zsidó-római háború kitöréséhez.

Több elmélet született a sokak szerint csupán látszólagos ellentmondás feloldására. Josephus Flaviustól tudni, hogy Kr. u. 6-ban bizonyosan volt egy népszámlálás. A Károli fordítás úgy mondja a Lukács 2:2-ben, hogy „ez az összeírás”, és hasonlóan konkrét az eredeti szöveg is, amelyet többen úgy fordítottak, hogy „az első összeírás”. Ez arra látszik utalni, hogy volt egy későbbi népszámlálás is, tehát nem kizárt, hogy tíz év alatt többször is megszámlálták Szíria és Júdea lakóit.

Mások azt hozzák fel, hogy Quirinius akár többször is lehetett vezető Szíriában, nem volna jogos csupán ilyen apróság miatt megbízhatatlannak mondani a Bibliát. Ráadásul bizonyosan tudni, hogy Quirinius valamikor Kr. e. 12 és 2 között katonai műveleteket végzett Szíriában, így könnyen lehetséges, hogy „katonai kormányzóként” Lukács ugyanazt a görög kifejezést, a magyarban is ismert hegemónt (hegemoneuo) használta rá, mint „hivatalos”, kinevezett helytartóként. Mi több, egy 1764-ben feltárt latin felirat erősíti az álláspontot, miszerint két különböző időpontban is kormányozhatta Szíriát Quirinius.


Teológiai bombatámadás

A III. évszázad elején Tertullianus egyházatya magabiztosan jelentette ki, hogy a népszámlálást nem Quirinius, hanem Gaius Sentius Saturninus szíriai legátus vezényelte le Kr. e. 6 környékén. A keménynyakú reformátor, Kálvin 1556-ban azt tanította, hogy Josephus Flavius tévedett, és Lukácsnak volt igaza. Ehhez később még azt is hozzáfűzte, hogy Augustus népszámlálási rendeletét Heródes uralkodásának a vége felé hozta meg, ám annak kivitelezésével közel egy évtizedet vártak, s csak Quirinius idején, Kr. u. 6-7 körül hajtották végre.

Elegánsabb megoldást talált 1612-ben Herwaert, akinek az ötletét a csillagász Johannes Kepler is elfogadta. Herwaert úgy vágta ketté a gordiuszi csomót, hogy egyszerűen újrafordította az inkriminált részt Lukács evangéliumában, méghozzá úgy, hogy „ez az összeírás azelőtt történt, hogy Szíriában Quirinius volt a helytartó”. A XIX. század elején többen afféle öszvérmegoldásként azt vetették fel, hogy ugyan Quirinius vezette az összeírást, ám az még Saturninus idején történt. 1839-ben aztán teológiai bomba robbant, amikor David Friedrich Strauss Jézus életéről szóló könyvében Lukács evangélista történetét szőröstül-bőröstül kitalációnak minősítette, és úgy érvelt, hogy a tudós orvos direkt olyan sztorikat írt Jézus köré, hogy azokkal beteljesedettnek lehessen mondani a Messiásra vonatkozó próféciákat, sőt, még Dávid családfájával is összefüggésbe lehessen hozni őt.

Azonban 1896-ban Sir William Ramsay skót régész úgy magyarázta a bonyolult sorokat, hogy Quirinius és Saturninus egyszerre, közösen lehettek Szíria irányítói. A XX. században aztán ezt is többen megkérdőjelezték, egyes kutatók szerint ha valóban volt legátus korábban Quirinius, akkor nem Szíriában, hanem Galáciában tevékenykedhetett. A XXI. századi kutatók közül Richard Carrier foglalkozott legmélyebb ezzel a kérdéssel, egy 2006-os tanulmányában – miután összesítette a korábbi korok feltevéseit –, arra a következtetésre jutott, hogy hamennyiben Máté és Lukács közül csak egyiküknek van igaza, „akkor minden bizonnyal Máté tévedett.”


Sz. B. – M. O.

A kép innen.
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.