Pszichiátria: a zűrös emberek felügyelete?

Megbélyegzett betegek

– Mit kell érteni közösségi alapú pszichiátria alatt?

– A közösségi pszichiátria a mentális problémákkal élők egyenrangúságára épít, figyelembe veszi szükségleteiket és törekszik a méltányos bánásmódra. Mindezt hatékony bio-pszicho-szociális eszközök alkalmazásával teszi. A nagylétszámú intézményekhez kötődő kezelés gyakran a kirekesztés és a stigmatizáció felerősödéséhez vezet, és gyakran sérti a betegek jogát. A közösségi ellátás azt is jelenti, hogy gyakran a pszichiáter megy a beteghez, és igyekszik kapcsolatba kerülni hozzátartozóival is. A tapasztalat ugyanis az, hogy ha a gyógyításba bevonjuk a beteg környezetében élő fontos embereket – különösen a családtagokat –  nagyobb esély van a felépülésre.  A betegség folytán gyakran az egész család is rossz helyzetbe kerül, a segítségnyújtás tehát a családtagoknak is jót tesz. A közösségi ellátás során nemcsak a tünetekkel, hanem a kliens személyes céljaival, életviteli problémáival is foglalkozunk, sőt, ezekkel leginkább.

– Létezik mindehhez megfelelő intézményi háttér?

– Több mint száz szolgáltató működik, sajnos még nem teljesen egyenletes színvonalon és eloszlásban.  Egy új fajta szolgáltatásról van szó,  kellhet még idő a fejlődéshez. Bár a nemzetközi elvárásoknak megfelelően több szakmai pszichiátriai anyagban is megjelenik közösségi ellátás igénye, az orvosközpontú, paternalisztikus szemléletű hazai orvoslástól nem lehet igazán várni, hogy elindítsák ezt a fejlődést.

–  Az úgynevezett veszélyes pszichiátriai betegeket is lehet ambulánsan kezelni?

– A „veszélyes beteg” nem helytálló kifejezés. A mentális problémákkal élőknél egyes állapotokban előfordul veszélyeztető magatartás, de az nem szokott tartósan fennmaradni. Elsősorban ilyenkor kerül sor sürgősséggel javasolt kórházi kezelésre. A veszélyeztető állapot lezajlása után folytatható az ambuláns kezelés. A pszichiátriai ellátás feladata a gyógyítás és gondozás,  és nem a „zűrös emberek” megőrzése, felügyelete. A kezelésnek pedig nagyon kevés olyan területe van, amelynél a betegnek a kórházi ágyon kellene tartózkodnia. A lélekgyógyászat alapvetően ambuláns szakma, ahol a jó minőségű, közösségi alapú gondozás jó eredményeket mutat fel, és csökkenti a veszélyeztető állapotok kockázatát is.

–  Hogyan illeszkedhetnek be a társadalomba a mentális, pszichés betegségben szenvedők? 

– A megbélyegzés hazánkban a kutatások szerint évtizedekkel ezelőtt nem volt különösebben erős.  A Lipót bezárását követően azonban sajnálatos módon maguk a szakemberek is részt vettek egy stigmatizáló médiakampány elindításában, gyakran elhangzott, hogy "veszélyes betegek" vannak az utcán.  Az elmúlt két évben, talán ennek nyomán is súlyosbodott a betegek megbélyegzése. Erősen jelen van amúgy a diszkrimináció a munkaerőpiacon is, ahol a mentális problémával élők még a többi fogyatékos csoporthoz képest is hátrányos bánásmódban részesülnek.

– Foglalkozik néhány szervezet célzottan is a stigmatizációval?

– Az általam vezetett Ébredések Alapítvány több mint tíz éve indította el antistigma programját, ennek tevékenysége a Nyitnikek.hu honlapon követhető. 2009-ben több civil szervezet és magánszemély is csatlakozott, majd létrehoztuk a Nyitnikék Magyar Antistigma Kezdeményezést. Most épp a 2010-ben az általunk legjobbnak tartott médiatermék kitüntetésére készülünk.

– A jelenlegi szabályozás  például a skizofrénia kezelése során felveti a beteg-érdekvédők általi ellenőrzést, a minőségellenőrzés szükségességét, és a közösség alapú ellátást helyezi előtérbe. Ezek az előírások  a gyakorlatban is érvényesülnek?

– A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, az egyetlen független, országos érdekvédő ernyőszervezet nem kap ilyesmihez megfelelő állami támogatást. Elsősorban a szociális otthoni ellátáskor mégis szórványosan végeznek ellenőrzéseket. Ennek azonban nincs finanszírozott rendszere. A betegszempontú minőségellenőrzés nagyrészt hiányzik. Az olyan ellenőrzés szegényes, amely figyeli például a beteg helyzetét, a méltányos bánásmódot, a betegjogok tiszteletét is. A betegek, illetve a betegek szempontjai és szükségleteik alakulása döntheti el, melyek a jó gyakorlatok… Ezt a szempontot megjelenítik az EU ajánlásai is, például a legutóbb kiadott Stigma- és diszkriminációellenes nyilatkozat a lisszaboni konferencia alapján.

– Lát-e változó tendenciákat?

– A szociális közösségi ellátásban megindult egy fejlődőképes minőségellenőrzés, amely a jó gyakorlatokat megvalósító szolgáltatókat referenciaközpont státuszért pályáztatja, majd a nyertes pályázat nyomán megbízza minőségügyi feladatokkal. Ezt kellene az egészségügyben is megvalósítani. Az új Országos Pszichiátriai Központtól sokat várunk, többek közt a döntés-előkészítésben való részvételüket. A tudományos tényekre alapozott jó gyógyító gyakorlatokon alapul ugyanis a hatékony döntéshozatal. Ez ma még nem így van, a pszichiátriát felügyelő döntéshozók közelében nem nagyon találunk jó gyakorlati szakembereket, igaz, hogy betegeket sem.

– Gyakran hallani, hogy miután bezárták a Lipótot, „szélnek eresztették a bolondokat” veszélybe került a társadalom. Valóban nem tudni, melyik beteg hová került, és most milyen ellátásban részesül?

– Az biztos, hogy rendkívül szervezetlenül, rombolóan történt a Lipót bezárása. Hiába nyitották meg az utódosztályok nagy részét, a szakemberek közül sokan távoztak, és a betegek közül sokan nem találták meg a helyüket. Minderről nincs publikált adat, pontos felmérés. De nem valószínű, hogy betegek tömegei élnének az utcán, az erdőkben; a többség, reméljük, hogy részesül intézményes ellátásban.

Nagy Zsuzsanna

Fotó: Maiko
 

• Cimkék:
pszchiátriai megbetegedés nappali kórház pszichés mentális skizofrénia pszichiátria közösség Lipót társadalom

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére