Tudomány
2011-11-11 08:00:00
A tinédzserek gyakrabban engednek ösztöneiknekKiszámíthatatlan kamasz agyak
A kamaszok nem azért vállalnak nagyobb rizikót, mert alábecsülik a veszélyt, hanem mert nagyon fontos számukra a siker.
A tinédzserek viselkedését kutatók régebben úgy tartották, hogy azok agyára gonosz erők hatnak, azért viselkednek „őrülten”. Arisztotelész például ezt írta: „A fiatalokat úgy fűti a Természet, mint részeget a bor.” De Shakespeare sem éppen felemelő gondolatokat vetett papírra Téli rege című művében: „Bárcsak ne is élne az ember tizenhatodik és huszonharmadik esztendeje között. Vagy legalább átalunnák ezt a fiatalok. Mivelhogy ebben az időben egyebet sem mívelnek, mint fölbökik a lányokat, meg ingerkednek az öregekkel, meg lopnak, meg veszekszenek.”
A kamaszkor kutatását G. Stanley alapozta meg 1904-ben megjelent A serdülőkor pszichológiája, valamint élettani antropológiai, szociológiai szexuális, kriminológiai, vallási és oktatási vonzatai című művében. A szakember vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy a „viharos és stresszel” teli időszak az emberiség fejlődésének ősi, primitívebb korát ismétli kicsiben.
Ezen túllépve Sigmund Freud már a gyötrelmes pszichoszexuális konfliktusnak, Erik Erikson
fejlődéspszichológus pedig az élet legfontosabb identitásválságának tartja a serdülés idejét. Hall, Feud és Erikson kamaszkorról alkotott felfogása egészen a 20. század végéig elfogadott volt.
Agyunk szerkezeti változása
A National Geographic magazin legfrissebb számában a kamaszkor legújabb kutatásait foglalja össze. Napjainkban a számítógépes képalkotó berendezésekkel már föltárták az agy fejlődésének útjait, az idegrendszer serdülőkori viszonyait, valamint kiderítették, hogy agyunk jóval lassabban érik, mint azt korábban hittük. 12 és 25 éves korunk körül agyműködésünk alapvetően átalakul, viszont agyvelőnk térfogata keveset módosul, mivel hatéves korunktól már csak alig 10 százalékot növekszik. Agyunk szerkezete viszont éppen ebben az időben jócskán változik, az idegi folyamatok felgyorsulnak, és sokkal hatékonyabbak lesznek.
A vizsgálatok kiderítették azt is, hogy agyunk a kamaszkor végére beérik, gyorsabban és finomabban „hangolt” szerv lesz, mint annak előtte. Emléknyomaink, tapasztalataink egyre fontosabbá válnak, döntéseinkben egyre több megoldási variációt mérlegelünk. Beatriz Luna, a Pittsburghi Egyetem professzora szerint fontos, hogy a kamaszkori érés közben minél kiegyensúlyozottabb légkör vegye körül a fiatalt. „A stressz, a fáradtság, a sok elvárás kikezdheti a ‛hangolás‛ alatt álló idegműködést” – állítja.
Alkalmazkodó tinédzser
A viselkedéskutatással foglalkozó szakemberek egy másik csoportja állítja, hogy a lassú, változó tempójú agyfejlődés csábítóan egyszerű magyarázat a tizenévesek furcsa, legtöbbször megbotránkoztató viselkedésére. Ők az agy- és génkutatás legújabb eredményeit felhasználva az evolúciós alapon való elméletre voksolnak.
Az „alkalmazkodó tinédzser” elnevezésű teóriájuk szerint a tizenéves nem éretlen felnőtt, hanem döbbenetesen érzékeny, elképesztően alkalmazkodóképes lény, aki elméjében igyekszik felkészülni a jövőre – arra az időre, amikor az otthon biztonságából kilépve el kell igazodnia a bonyolult külvilágban. Ez a gondolat összefügg az evolúció egyik alapfolyamatával, a haszontalan, működésképtelen tulajdonságokat kirostáló természetes kiválasztódás elvével.
Arra, hogy a szorongás, nyegleség, ösztönösség, meggondolatlanság és a többi idegesítő, érthetetlen kamaszvonás hogyan élhette túl a szelekciót, az a magyarázatuk, hogy ezek a tulajdonságok nem csupán a kamaszkorra jellemzőek, hanem a felnőttre is. Csupán azért annyira szembeötlők, sőt fájók a kamaszoknál, mert őket óvjuk és féltjük leginkább, miattuk bosszankodunk a legtöbbet. B. J.Casey, a Weill Cornell Orvosegytem kutatója állítja: „A serdülést problematikus folyamatnak szokás tekinteni. Pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy célirányos alkalmazkodási időszak ez, amelynek során a serdülő agya felkészül a felnőttkorra, a nagy feladatokra.”
A professzor azt javasolja, hogy a tévelygő kamaszoknál ne a szélsőséges, ijesztő
viselkedéseket figyeljük, hanem próbáljuk meg észrevenni a cselekedeteik mögött rejlő mélyebb összefüggéseket. Például a felnőtt szemmel talán károsnak tűnő túlzott élménykeresés is a kamaszkorban tetőzik, és a begyűjtött élményeknek komoly haszna van. Általuk bővül a kamasz baráti köre, nő a biztonságérzete, és ezáltal egészségesebb, boldogabb és sikeresebb felnőtt válik majd belőle. Az alkalmazkodó tinédzser elméletét valló szakemberek állítják még, hogy a serdülés nem kultúrafüggő, hanem génekből kiinduló fejlődési folyamatait nemzedékek ezrein keresztül próbálta tökéletesíteni az evolúció.
A kamasz mindig keresi a bajt
A baleseti statisztikákat is a tinédzserek vezetik. Laurence Steinberg, a Temple Egyetem pszichológusa kimutatta, hogy a legtöbbet kockáztató 14 és 17 év közötti fiatalokban ugyanazok
az alapvető döntési folyamatok zajlanak le, mint a felnőttekben. Ők is végiggondolják a kockázatot, és nem azért vállalják, akár a veszélyesebb megoldást is, mert alábecsülik a veszélyt, hanem mert nagyon fontos számukra a siker, sokkal fontosabb, mint a felnőtteknél.
A kamaszok több időt töltenek a velük egykorúakkal, mint bármelyik más korosztály. Ez főként az újdonság iránti vágyukból fakad, másrészt a serdülő mindenki másnál többet törődik alakuló kapcsolatai építésével, mint a régiek fenntartásával. Egyes vizsgálatok szerint kamaszkorban legalább olyan hevesen reagálunk a kirekesztésre, mint amikor testi épségünket, vagy a betevőnket kell féltenünk.
Adódik a kérdés, hogy agyunk miért csupán a húszas éveink közepére „érik meg". Erre a választ a szakemberek sem tudják, viszont állítják: ha nem így lenne, hanem hamarabb nőne be a fejünk
lágya, akkor butább felnőtt válna belőlünk.
Parcsami Gábor
nyitókép innen.
|
