Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Szavazófülke
Ön helyesnek tartja-e, hogy Isten neve szerepeljen az új alkotmány preambulumában?

  • Nem, mert ez ellenkezik az egyház és az állam szétválasztásának elvével.
  • Nem, mert Isten nevével nem dobálóznék.
  • Igen.
  • Szerintem eleve nincs szükség új alkotmányra.
  • Tudomány
    2012-01-26 20:00:00

    Gyászolnak-e az állatok? A teológus válaszol

    Az állatok „világszemlélése”, benne a szomorúság és a gyász képessége azt mutatja, hogy igen fejlett a szociális érzékük.

    A kis elefánt holtan fekszik a földön, mozdulatlanul, lábai kinyúlva. A nagy felnőttek csendben téblábolnak. A müncheni állatkertben a Lola nevű elefántbébi kimúlt, s a csorda tagjai szomorkodva ott maradtak mellette. Valóban tudnak „gyászolni” az állatok? A teológiai-zoológiai intézet évek óta kutatja az állatok magatartását, keresi a választ erre a kérdésre. Mire jutottak?

    Az elefántok igénylik a búcsúzást

    A felnőtt állatok ormányukkal újra és újra megérintették a kis Lolát, mintha ébresztgetnék, vagy éppen így vennének tőle búcsút. A hellbrunni állatkert gondozói a halott elefántbébit visszavitték az elefántházba, mert tudták, hogy az elefántoknak szükségük van a búcsúra. Mindenekelőtt a 22 éves anyaelefántnak, Panangnak.

    Korábban egy kutatócsoport, amelyik az állatok magatartását figyelte, hasonló jelenségre lett figyelmes a kenyai szavannákon. Egy fiatal nőstényelefánt holtan feküdt a földön, a csorda lassan, méltóságteljesen közeledett hozzá, majd agyaránál meg-megtaszították az „elefánt dámát”. De az nem mozdult. Egy erős hím teljes erejével megpróbálta mozgásra bírni, de neki sem sikerült. Órákon át végzett a csorda „virrasztást”, elvonultak, majd újra és újra visszatértek ébresztgetni a holtat.

    Az állatok „halotti rítusai”

    De a kutatók más állatoknál is megfigyeltek hasonló „halotti rítusokat”. Gorillaanyák halott bébijüket napokon át cipelik, szinte le sem teszik az élettelen testet. A nyugat-afrikai nemzeti parkban egy csimpánzhölgy kimúlt, ekkor az egész csapat odagyűlt köréje, utolsó búcsúra, s amikor a nemzeti park dolgozói elszállították a helyszínről, mindegyikük némán, hallgatagon állt, szemlélte a „távozót”, s s csapat tagjai egymás karját összefonva szomorkodtak. A monogám kapcsolatban élő madarak is mutatnak hasonló jeleket. Nemrég az észak-német Stralsundban lezárták azt a vasúti pályaszakaszt, ahol egy hattyú gyászolta elhunyt párját, s nem akart semmiképpen sem eltávozni a sínekről, ahol hattyúpárja feküdt.

    „Az állatok között vannak olyanok, amelyek kifejezetten erős gyászreakciót mutatnak, amikor kihal közülük valamelyik társuk” – mondja a holland zoológus és magatartáskutató, Frans de Waal, aki az egyik USA(atlantai)-kutatóközpontban dolgozik. „Nyilván, az állatok nem értenek semmit a halálból, hanem csak reakcióik vannak arra, amikor valami végleges törés vagy veszteség következik be körülöttük. De felmérik a helyzetet. Érzékelik, ha egyik társuk többé már nem lélegzik, nem mozog, s hogy akkor ott valami végérvényes történt. Ez fájdalmat ébreszt bennük” – magyarázza a magatartáskutató.

    Az állatok gyásza valójában két motívumból áll össze – értelmezi a szokatlan jelenséget Rainer Hagencord biológus-teológus, aki a münsteri Teológiai–Zoológiai Intézetet alapította.

    Az egyik motívum az erős érzelem. A nagy testű állatok is képesek olyan érzelmekre, mint az
    emberek: erős szeretetkötődést mutatnak elveszett társuk iránt, szomorkodnak, de nyugtalanná is válhatnak, olykor igen erőszakossá a fájdalom miatt. Vannak olyanok, melyek hosszan tartó koplalással reagálnak a veszteségre.

    A másik motívum az állati gyásznál a közösségi magatartásforma átvétele és betartása. Jól
    látható ez főként az elefántcsordában. Az állatok ismerik egymást, mindegyiknek megvan a sajátos szerepe a csoporton belül. Ezért a veszteség az egész csorda szempontjából fájdalmas, mert így elvész egy, a csoport szempontjából fontos szociális láncszem, illetve szerep – mondja Frans de Waal. Az ösztönös állati rituálék az összetartozás, az egymásra figyelés erős és beszédes, kifejezőjelei.

    Az állatok „világszemlélése”, benne a szomorúság és a gyász képessége azt mutatja, hogy igen fejlett a szociális érzékük. Ezért állnak még jó ideig elveszített csoporttagjuk kihűlő teste mellett, és simogatják így-úgy azt. Mint az elefántok a kis Lolát.

    Dr. Békefy Lajos

    evangelisch.de, theologische-zoologie.de

    Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére

    További cikkek Isten állatkertje
  • Az MSZP teljesen megőrült
  • Rabot együnk vagy szabadot?
  • A tigris szereti a lovat
  • Sólyom rózsaszínre festve
  • Lilát borjadzott egy szerb tehén
  • Végveszély az óceánokon: csökken a halak túlélési esélye
  • Patkányméreg kerülhet az élelmiszerbe?
  • Nagy az Isten állatkertje
  • Kóbor kutyák lephetik el Budapestet?
  • Brit tudósok szerint a madárcsicsergés

  • A hét java

    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.