- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Tudomány
2012-01-26 20:00:00 Gyászolnak-e az állatok? A teológus válaszolAz állatok „világszemlélése”, benne a szomorúság és a gyász képessége azt mutatja, hogy igen fejlett a szociális érzékük.A kis elefánt holtan fekszik a földön, mozdulatlanul, lábai kinyúlva. A nagy felnőttek csendben téblábolnak. A müncheni állatkertben a Lola nevű elefántbébi kimúlt, s a csorda tagjai szomorkodva ott maradtak mellette. Valóban tudnak „gyászolni” az állatok? A teológiai-zoológiai intézet évek óta kutatja az állatok magatartását, keresi a választ erre a kérdésre. Mire jutottak? Az elefántok igénylik a búcsúzást A felnőtt állatok ormányukkal újra és újra megérintették a kis Lolát, mintha ébresztgetnék, vagy éppen így vennének tőle búcsút. A hellbrunni állatkert gondozói a halott elefántbébit visszavitték az elefántházba, mert tudták, hogy az elefántoknak szükségük van a búcsúra. Mindenekelőtt a 22 éves anyaelefántnak, Panangnak. Korábban egy kutatócsoport, amelyik az állatok magatartását figyelte, hasonló jelenségre lett figyelmes a kenyai szavannákon. Egy fiatal nőstényelefánt holtan feküdt a földön, a csorda lassan, méltóságteljesen közeledett hozzá, majd agyaránál meg-megtaszították az „elefánt dámát”. De az nem mozdult. Egy erős hím teljes erejével megpróbálta mozgásra bírni, de neki sem sikerült. Órákon át végzett a csorda „virrasztást”, elvonultak, majd újra és újra visszatértek ébresztgetni a holtat. Az állatok „halotti rítusai” De a kutatók más állatoknál is megfigyeltek hasonló „halotti rítusokat”. Gorillaanyák halott bébijüket napokon át cipelik, szinte le sem teszik az élettelen testet. A nyugat-afrikai nemzeti parkban egy csimpánzhölgy kimúlt, ekkor az egész csapat odagyűlt köréje, utolsó búcsúra, s amikor a nemzeti park dolgozói elszállították a helyszínről, mindegyikük némán, hallgatagon állt, szemlélte a „távozót”, s s csapat tagjai egymás karját összefonva szomorkodtak. A monogám kapcsolatban élő madarak is mutatnak hasonló jeleket. Nemrég az észak-német Stralsundban lezárták azt a vasúti pályaszakaszt, ahol egy hattyú gyászolta elhunyt párját, s nem akart semmiképpen sem eltávozni a sínekről, ahol hattyúpárja feküdt. „Az állatok között vannak olyanok, amelyek kifejezetten erős gyászreakciót mutatnak, amikor kihal közülük valamelyik társuk” – mondja a holland zoológus és magatartáskutató, Frans de Waal, aki az egyik USA(atlantai)-kutatóközpontban dolgozik. „Nyilván, az állatok nem értenek semmit a halálból, hanem csak reakcióik vannak arra, amikor valami végleges törés vagy veszteség következik be körülöttük. De felmérik a helyzetet. Érzékelik, ha egyik társuk többé már nem lélegzik, nem mozog, s hogy akkor ott valami végérvényes történt. Ez fájdalmat ébreszt bennük” – magyarázza a magatartáskutató. Az állatok gyásza valójában két motívumból áll össze – értelmezi a szokatlan jelenséget Rainer Hagencord biológus-teológus, aki a münsteri Teológiai–Zoológiai Intézetet alapította. Az egyik motívum az erős érzelem. A nagy testű állatok is képesek olyan érzelmekre, mint az A másik motívum az állati gyásznál a közösségi magatartásforma átvétele és betartása. Jól Az állatok „világszemlélése”, benne a szomorúság és a gyász képessége azt mutatja, hogy igen fejlett a szociális érzékük. Ezért állnak még jó ideig elveszített csoporttagjuk kihűlő teste mellett, és simogatják így-úgy azt. Mint az elefántok a kis Lolát. Dr. Békefy Lajos evangelisch.de, theologische-zoologie.de
|
Hírsor
A hét java
|
|