Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat

A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.

Mai morzsa

Amikor elegem lett belőle, megölelt

Videók

Cigányok között az egykori neonáci (riport)

Így lőtték a keresztényeket: tudósítás a helyszínről

Alex szívében templom van (videó)

Akiket nem gyászol senki: magányosok temetője (videó)

A papi hivatás piszok nehéz (videó)

Hajléktalan megasztár

Föld alatti inváziós alagút: exluzív videó

Hajléktalan megasztár

Tudomány

2011-03-03 07:27:00

Három órás nappalok, ezerötszáz napos évek

Élet a Hold nélkül

Rövid nappalok, ezerötszáz napos év, szegényebb szárazföldi élet lenne a következménye annak, ha égi kísérőnk fölmondaná a szolgálatot, és eltűnne az égről.

Földünk állandó kísérője, a Hold sokféle hatást gyakorol ránk, nélküle egészen másféle jelenségek lennének érvényesek bolygónkon. A tengerparton élők számára közismert a tengerjárás, az árapály jelenség, azaz a tenger vízszintjének ritmikus emelkedése és csökkenése, az árapály jelensége. Az Hold gravitációs vonzása következtében a földfelszín Hold felé mutató részei kissé fölemelkednek. S mivel a folyékony testek könnyebben változtatnak alakot, ez a vonzó hatás a tenger vizén a leglátványosabb: hullámhegy keletkezik. Ugyanakkor azok a határterületek, ahol ez a gravitációs erő már nem érvényesül, kissé lesüllyednek, ami a tengeren az apály jelenségében mutatkozik meg. Az árapályban még a Nap vonzása is szerepet játszik, ám annak hatása csak mintegy egyharmad a Holdéhoz képest.

A kutatók szerint a gravitációs vonzás egyik legfontosabb hatása, hogy lelassította a Földünk tengely körüli forgását. Hold nélkül nem 24, hanem nagy valószínűséggel 4-6 óra alatt fordulna meg a tengelye körül a Föld. Mindez háromórás nappalokat, illetve ezerötszáz napos éveket eredményezne, ami igencsak fölbolydítaná a földi életet.

Mint tudjuk, a Föld ellipszis alakú pályán kering a Nap körül. A keringési pályasík (az ekliptika) nem esik egybe a földi Egyenlítő síkjával; a két sík által bezárt szög nagysága 23,5 fok. Ha a Föld tengelye kisebb szöget (például 21 fokot) zárna be az ekliptikával, a sarkokat csak kevés napsugárzás érné, hidegebb lenne, több hó esne, és végül egyre kiterjedtebb jégpáncél fedné a Földet. Milutin Milankovics csillagász és geofizikus például ezzel magyarázza a földtörténeti jégkorszakokat.

A Hold a viszonylagosan nagy tömegével – átmérője a Föld negyede – állandó értéken, 23,5 fokon tartja bolygónk forgástengelyét. S amíg a forgástengely szögének csökkenése eljegesedéshez, addig a növekedése szélsőséges időjárási megnyilvánulásokhoz vezetne. Nagy különbségek alakulnának ki az egyes évszakok között; nagyobb területeken lennének hosszú, forró nyári nappalok, illetve hosszú téli éjszakák, és a sarki jégtakaró vastagsága és kiterjedése is gyakran váltakozna.

A tudósok igen fontosnak tartják az árapály élővilágra gyakorolt hatását is. Az, hogy a szárazföldek parti övei emiatt szárazra kerülnek majd ismét víz alá, nagy alkalmazkodóképességet követelt meg az itt előforduló élőlényektől. Földünkön a parti sávok ma is az élővilág sokszínűségének fontos bázisai, az itt megmutatkozó hatások nélkül bizonyára szegényebb és szürkébb lett volna bolygónk élővilága.

Holdkórok és babonák

A Holdhoz az elmúlt évszázadokban leginkább babonás tulajdonságok kötődtek a hétköznapok kultúrtörténetében. Az ókori vallásokig és mítoszokig visszanyúló tévhitek a mai napig élénken élnek a köztudatban, olyannyira, hogy Németországban létezik egy Paratudományokat Tudományosan Vizsgáló Társaság (GWPU), ami ellenőrző vizsgálatokat végez a Holdhoz kötődő babonákkal kapcsolatban. A társaság az operációk, a születések, az alvászavarok, az agresszió, a vérfarkasok, a depresszió, az autóbalesetek, az epilepszia, az agyvérzés, az öngyilkosság és a kutyaharapás Holdhoz kapcsolódó tévhiteit vizsgálja.

Egy tanulmány 250 000 autóbaleset kiértékelésénél megállapította, hogy a gyakoriság függ az évszaktól, időjárástól és naptári eseményektől, de a Holdtól semmiképp. Azt, hogy teliholdkor több ember lesz öngyilkos, egy egész sorozat vizsgálat cáfolta meg. Északrajna-Vesztfáliában 1971-ben történt 3033 öngyilkosság adatait megnézve nyilvánvaló, hogy gyakoriságuk nincs összefüggésben a holdfázissal.
Egy 1998-ban, majd egy 2002-ben nyilvánosságra hozott tanulmány is igazolja, hogy valótlan az az állítás, miszerint az erőszakos cselekmények telihold idején gyakoriabbak. Az sem igaz, hogy a pszichiátriai kezelés alatt lévő páciensek gyakrabban agresszívak ezen időszak alatt.

Valló László