 Mai morzsa
|
Tudomány
2011-10-03 21:00:00
A diákok nem tesznek különbséget a tények és a propaganda közöttA YouTube-nak hisznek a legtöbben
A mértékadó történészek mindig igyekeztek irtani a mítoszokat és hiedelmeket, ám egy friss tanulmány szerint a Google világában e törekvések kevésnek bizonyulhatnak.
A Demos kutatóintézet figyelmeztetését egy a napokban publikált, átfogó vizsgálatára alapozza, melyet középiskolás diákok és tanáraik körében végeztek a fiatalok internetes információszerzési sajátosságairól. Az „Igazság, hazugság és az internet” (Truth, lies and the internet) címet viselő tanulmány igen riasztó képet fest a mai fiatalok kritikai érzékéről, és azt mutatja, a most felnövő nemzedék nagy része képtelen különbséget tenni tények és hiedelmek, hiteles információ és összeesküvés-elmélet között.
Felszabadít és fojtogat
Jamie Bartlett, a kötet társszerkesztője szerint e jelenség elsősorban az információs forradalomnak köszönhető. „Az internet jelenleg vadnyugati korszakát éli – állítja a kutató. – Az internet sem nem jó, sem nem rossz, a klikkelésnyi távolságban lévő, elképesztő mennyiségű információ egyszerre felszabadító és fojtogató.
Rengeteg a valóban megbízható, igazolható információ az interneten, és ez az információbőség mesés dolog. Az éremnek azonban van egy másik oldala is: a hiteles tények és beszámolók mellett legalább ugyanennyi torz, propagandisztikus, netán egyenesen hazug adattal is találkozik az ember. Vizsgálatunk szerint ma a fiatalok jelentős részének nehézséget okoz e nagyon fontos különbségek felismerése.”
A Demos egy egész Angliát átfogó vizsgálat során mérte fel az internet fiatalokra tett hatását. A kutatás részeként a Bold kreatív ügynökség bevonásával egy kelet-londoni középiskolában feltérképezték a fiatalok „digitális írástudását”. A diákokat arra kérték, rangsorolják különböző információforrásaikat – így például a családjukat, a kormányzatot, az újságokat, a Twittert vagy a Facebookot – aszerint, mennyire bíznak meg bennük. A vizsgálatból kiderült, a fiatalok a legjobban a YouTube videomegosztó oldalnak hisznek, míg a legkevésbé a hivatalos kormányzati forrásoknak. Az is világossá vált, hogy a XXI. század híradójának a YouTube számít, melyen minden információ megtalálható valamilyen képileg is emészthető formában.
A kutatók a közelmúlt traumatikus eseményeiről való ismeretekre rákérdezve azt tapasztalták, szinte minden diák látott már a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásról szóló videókat, gyakran olyanokat, melyek valamilyen összeesküvéssel magyarázzák a tragédiát. És bár a videók eredetére vagy készítőire vonatkozó kérdésekre már szinte senki nem tudott válaszolni, a felvételek állításainak igazságában alig kételkedtek – pusztán azért, mert „fent van a neten”.
Kinek higgyek?
A „tényszerűséget” és „forráskezelést” jól jellemzi például Rizwan Choudhury 16 éves diák esete: „volt egy dokumentumfilm, elfelejtettem már, ki csinálta, de a srác bizonyítékokat hozott fel amellett, hogy 9/11 az amerikai titkosszolgálat műve volt. Az interneten láttam, már nem emlékszem, melyik oldalon.” Hasonló emlékekről számoltak be diákok Oszama bin Laden halálával kapcsolatban is, többen állították, hogy láttak olyan videókat, melyek „bebizonyították”: a Navy Seal kommandósai ez év tavaszán valójában nem az Al-Kaida vezetőjével végeztek.
A „kinek higgyek?” kérdését bonyolítja, hogy a diákok mindannyian hallottak a nemrég megszűnt bulvárlap, a News of the World és a politika kapcsolatáról, ezért például némi joggal kérdezett vissza a vizsgálat során a tizenhat éves Reema Begum: „Miért bíznánk a kormányzatban, mikor minden, amit a tévében látunk, simán lehet hazugság is… mégis kinek vagy minek kéne hinnünk?”
Bár az összeesküvés-elméletek iránt mutatott fogékonyság azzal is magyarázható, hogy a kutatásban részt vevő iskola tanulói zömmel bangladesi muszlim családi háttérrel rendelkeznek, a Demos azt állítja, az általuk bemutatott jelenség nem egyedi. A londoni diákokéhoz nagyon hasonló válaszokat adtak ugyanis egy etnikailag jóval színesebb liverpooli osztály tanulói is. A fő téma szintén a szeptember 11-ei terrortámadás volt, és az összeesküvés-elméleteket ott is készséggel elfogadták – legfeljebb az ideológiai irányokban mutatkozott eltérés.
A liverpooli fiatalok közül csak elvétve akadtak olyanok, akik legalább a Wikipédián le szokták ellenőrizni az információikat, de a kutatók általában elég nagy zavart tapasztaltak az internetes hitelesség kérdésében. Az egyik tanuló, Faye Barkley bevallotta, neki rendszerint már önmagában is elegendő egy tény igazolásához, hogy rákeresett a Google-on. „Őszintén szólva én elhiszem a kereső által kidobott első választ. Tudom, hogy nem kellene, de a Google egy megbízható oldal, egy csomó emberről tudom, hogy ezt használja, és ezért automatikusan hiszek neki.”
Tények és propaganda
A Demos a kamaszok körében végzett vizsgálatokat kiegészítette egy nagyjából 500 angol és walesi tanár körében végzett felméréssel is. A tanárok véleménye tanítványaik internet-használatáról meglehetősen lesújtó. Állításuk szerint a diákoknak fogalmuk sincsen arról, mit jelent egy forrás „igazolása”, hogyan is rangsorolnak az internetes keresők, és nem nagyon tudnak különbséget tenni a tények és a propaganda között. Pedig Jamie Bartlett kutató szerint „ezek azok a készségek, melyek ma már központi jelentőségűek az oktatásban, és a fiatalok életének más területein.”
A Demos álláspontja szerint a megoldást azonban nem a cenzúrában kell keresni, hanem a jó oktatásban: „Biztosítani kell, hogy a fiatalok óvatosan, kritikusan és józanul tudják elbírálni az eléjük kerülő internetes tartalmakat. Csak ilyen készségek birtokában ismerhetik fel a hazugságokat, rágalmazásokat, hoaxokat, tendenciózus torzításokat, és így lesznek képesek biztos kézzel navigálni az érvek és vélemények zavaros vizein.”
E. V.
A nyitókép innen
|
 Hírsor
A hét java
|
