Középkori kutatóközponttá alakul

A visegrádi palota újjászületik

Ex Visegrado paradiso terrestri, azaz „Visegrádról, a földi paradicsomból". E szavakkal keltezte IV. Sixtus pápának írott levelét egy vatikáni követ 1483-ban. Ki gondolta volna akkor, hogy a 20. század elején még azt is kétségbe vonják, hogy valóban létezett-e Mátyás király palotája a Cupido-kúttal, amelynek vörös márvány medencéjébe ünnep idején bor folyt? Egy hivatásos szakíró legendának titulálta a mozaikpadlós kápolnát, az ezüstsípos orgonát és Beatrix királyné függőkertjeit, amelyekről Oláh Miklós esztergomi érsek 1536-ban írott Hungariája tudósít. Aztán ez az elveszett paradicsom előbukkant a föld alól. Schulek János az 1920-as években vette át a visegrádi vár helyreállításának irányítását.

A figyelmét azonban nem annyira a Salamon-torony kötötte le, mint inkább a palotáról szóló históriák. 1934-ben, Szilveszter napján, szeme egyszercsak megakadt a Duna-menti hegyoldal árulkodó pontján: egy szabályos boltíven. Valójában, ahogy Szőke Mátyás, a Mátyás Király Múzeum igazgatója meséli, olyan szerencsésen húzta meg az első kutatóárkot, hogy éppen a kápolnára, a palota legdíszesebb, legrangosabb épületére sikerült rábukkannia.

Régészeti kirakós

Visegrád a XIV. századtól kezdve a magyar királyok székhelye volt; Hunyadi Mátyás idejére pedig a legpompásabb vidéki rezidenciává lépett elő. A palota a török hódoltság alatt elpusztult, „a faragott kőanyag pedig a törmelék alá került. Mondhatni, szerencsére, hisz a földből előkerült faragványokból, oszlopfőkből, bordatöredékekből egész kőszerkezeteket tudunk kirajzolni. Így a nagyobb tömbök pótlásával a palota egyes részei hitelesebben rekonstruálhatók, mint a legtöbb elpusztult középkori épületünk esetében.” – magyarázza a lapidáriumban Buzás Gergely régész, művészettörténész egy speciális szakértelmet kívánó, Európa-szerte dinamikusan fejlődő régészeti puzzle-játék szabályait. „A feltárás és a műemléki helyreállítás közti átmeneti periódust jelzik a kőtári faragványok, köztük egy monumentális, Mátyás-kori zárt erkély, melynek töredékei hosszas kutatómunkával értelmezhetők csak, de megfejthetők, hiszen egykor egy nagyon szigorú, geometriailag szerkesztett építészeti struktúra elemei voltak.”

Az apró mozaikokból egy magyar fejlesztésű építészeti szoftver segítségével áll össze a múlt 3D-s képe, melynek alapján autentikus és élhető tapasztalatként születhet újjá egy-egy épületrész. Sőt, a palota pincéjében egy sosem volt gótikus templom kelt életre, melynek  köveit bár kifaragták, a nápolyi háború kitörése miatt saját korában már nem épülhetett fel. Ez a középkori kirakós alapvetően különbözik a rekonstrukciót szándékosan kerülő hazai műemlékvédelem dogmáitól. Ha azok uralnák a palotát, reneszánsz díszudvar helyett talán valami modernista védőtető alatt sétálhatna a látogató egy romkert értelmezhetetlen falai között.

Holt romok helyett élő műemlék

– A 60-as években, amikor Visegrádra kerültem, csak egy hangulatos rom volt itt – emlékszik Szőke Mátyás. – A szomszéd családi ház kertjében folyton pelenkák, lepedők száradtak, és az idegenvezetők mindenféle csodás történeteket meséltek Mátyás király nyaraló rezidenciájáról. Közben az időjárás viszontagságainak kitett romok pusztultak – a kidőlt falak pótlásának eredménye pedig a ’80-as évekre egy beton makett lett. Ezután kezdődött az a rekonstrukció, melynek vezető kutatóit az igazságos Mátyás érintette falcsonkoknál jobban érdekli az a reneszánsz tömeg- és térélmény, amelyet egykor a király érzékelt – mondja Deák Zoltán, a helyreállítás tervező építésze. A falakhoz, a reneszánsz loggiához hasonló módon támadt fel 600 éves halotti leleteiből egy komplett Anjou-kori fürdőszoba, a kutakban lelt magvak alapján a kert,  és középkori módon szökik a víz az eredetit anyagában és technikájában is hűen másoló Herkules-kútból is; a régészeti kiállítások vitrinjeiben bemutatott leletek segítségével helyreállított enteriőrökben pedig ugyan semmi sem valódi, mégis minden igazi.
 
A Lukács Zsófia belsőépítész által vezetett kivitelező csapat a színpompás ládákat, poharakat, még az udvarhölgyek hernyóselyem takaróját is eredeti, középkori technikával rekonstruálta. Festett díszletnél jóval többek annak a reneszánsz konyhának a tárgyai is, ahol a Mátyás-kori gasztronómia feltámasztásával kísérleteznek a kutatók. Kováts István archeozoológus szerint a főzések során olyan folyamatok válnak mérhetővé, amelyek egy ásatáson sosem derülnének ki; például, hogy egy uralkodói család átlagos ebédjének elkészítéséhez 30-40 ember is kellett, vagy, hogy miért volt már régen is megfizethetetlen a rózsamártás. Az önnön pusztulása mementójaként álló rom helyett így válik lassan középkori kutatóközponttá a palota, mely az európai örökség részeként az Akropolisszal vagy az avignoni pápai palotával egy szintre lépett a föld alól.

Szelják Szilvia

• Cimkék:
régészet palota mementó rom uralkodó

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére