Az öregek szerepe létfontosságú lett a túlélésben

A nagyszülőknek köszönhető az evolúció?

Az emberi faj történetének egyik hézaga harmincezer évvel ezelőttre tehető: ekkor nőtt meg jelentősen a harmincéves életkort elérő felnőttek aránya. Nem sokkal ezután komoly fejlődésnek indult a művészi kifejezés, az ételkészítés és a bonyolult eszközök és fegyverek feltalálása. Rachel Caspari, a Közép-michigani Egyetem antropológus professzora szerint a két jelenség összefügg. Az idősebbek számának felduzzadása hozta azt a kulturális robbanást, ami lelhetővé tette, hogy az emberi faj legyen a bolygó ura.

Az idős népesség fontos szerepet játszott a Homo sapiens evolúciós sikerében, állítja Caspari a Scientific American legfrissebb számában. „A magasabb életkor elérése alapjaiban változtatta meg a populáció méretét, a társas interakciókat és a korai modern emberi csoportok genetikáját, és ez lehet a magyarázata annak, hogy sikeresebbé válhatott, mint más ősi emberfélék, például a neandervölgyi ember" – írja.

Kristen Hawkes, a Utah Egyetem kutatója a tanzániai vadászó-gyűjtögető Hadza törzs tanulmányozása során jutott arra a következtetésre, hogy a nagyanyák fontos szerepet tölthettek be a Homos sapiens felemelkedésében. „A táplálékot gyűjtő nagymamák egészséges Hadza gyerekeket jelentenek – és ez elődeikre is igaz volt” – mondta. Hawkes elmélete szerint, amikor majomember őseink kifejlődtek Afrikában, a nők általában még a termékeny életkorban meghaltak. Aztán valamelyikük egy kicsit tovább maradt életben, és segített lányainak a gyűjtögetésben, mikor ők is anyák lettek. Ezek a nagyanya-anya párosok jól boldogultak, ezért a hosszú életért felelős génjeik átörökíthetődtek. Ezen a módon kezdődött az idős korosztály lassú felemelkedése.


Az öregek zárták le a vitákat is

Caspari most kiterjesztette ezt az elképzelést. Szerinte nem csak a nagymamáknak köszönhető a változás: a nagyapák is kritikus szerepet játszottak, bár ez a változás viszonylag későn, úgy harmincezer éve történhetett. A professzor Sang-Hee Lee-vel, a California Egyetem kutatójával együtt tanulmányozta az emberi evolúció különböző szakaszainak kövületeit, köztük a korai ausztralopitekusz, a neandervölgyi ember és a korai Homo sapiens korából származókat. Azt találták, hogy e korai emberi lények fogazatának elemzése alapján jó becslést tudnak adni arról, hogy milyen életkorban haláloztak el.
 

A Hadza-törzs. Kép innen.

Eredményeik szerint kevesen érték meg a harmincéves életkort. A korai emberi történelemben a fiatalkori halál volt a természetes: az élet, a filozófus Thomas Hobbes szavaival, „csúnya, állatias és rövid” volt. Az evolúció során a harmincasok száma növekedni kezdett, de még mindig viszonylag csekély mértékben. Az áttörésre a kutatók akkor bukkantak, amikor összehasonlították a negyvenezer éve Európába érkezett Homo sapienseket európai elődeikkel, a neandervölgyiekkel. „Tíz fiatal, tíz- és harmincéves kor között elhalálozott neandervölgyire mindössze négy jutott, aki túlélte a harmincat, a Homo sapiensnél viszont húsz. Megkerülhetetlen a következtetés, hogy a felnőttkori túlélés az emberi evolúció egy nagyon késői szakaszában kapott lendületre” – közölte Caspari.

Az nem világos, minek köszönhető, hogy a Homo sapiens tovább kezdett élni. A táplálékgyűjtés fejlődésének köze lehet hozzá, vetette fel Chris Stringer a londoni Természettudományi Múzeum professzora. De bármi legyen is az ok, – így Stringer – a jelenségnek komoly hatása volt: az idősek továbbadták a mérgezett ételekről, vízforrásokról és a fontos készségekről, például az eszközkészítésről való tudást. „Az idős emberek nagyon fontosak a rokoni kapcsolatok  fenntartásában – tette hozzá. – Amikor vita alakult ki a vízforrások vagy a táplálékban gazdag területek fölött, akkor minél több, a más törzsekben élő távoli rokonokra emlékező öreg volt jelen, annál könnyebb volt megegyezni forrásokról és megosztani őket. Az öregek így létfontosságúak lettek a túlélésben.”

mi

Forrás: Guardian
A nyitókép innen.
 

• Cimkék:
evolúció homo sapiens tudomány ősember

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére