Ismeretlen állatfajokat találtak a pusztuló dzsungelben

2020-ra eltűnhet a legnagyobb esőerdő

A borneói dzsungelben szervezett, több hónapig tartó kutatómunkáról a The Explorer magazin legfrissebb számában számol be. A folyóirat 2010 legnagyobb expedíciójának választotta a vállalkozást. A Martin Holland brit tudós által vezetett, 11 tagú, angol, német és holland kutatókból álló csapat olyan területekre is eljutott, ahol a legnagyobb valószínűség szerint még nem járt civilizált ember. A kutatók így tudományos szenzációnak számító, páratlan élővilággal találkozhattak. Martin Holland beszámolójában eddig ismeretlen 24 békafajt mutat be.

A tudós véleménye szerint: „Nagyon valószínű, hogy további állatfajokat is felfedeztünk, de hogy pontosan mennyit, azt a gyűjtött anyag teljes körű feldolgozása előtt nehéz megmondani. Biztonsággal még azt sem állíthatom, hogy megtaláltuk azt a Joloi folyó környékén élő hibrid orángutánt, amelyet eddig csupán elbeszélésekből ismertünk.” A három országhoz tartozó Borneó a világ harmadik legnagyobb szigete. Az 1950-es években területének 95 százalékát esőerdő borította, ami mára ötven százalék alá csökkent, elsősorban a korlátlan fakitermelés miatt.

A szakértők szerint ha a Föld fakitermelésének felét adó szigeten a következő években a mostanihoz hasonlóan folytatódik a kitermelés, akkor az esőerdő 2020-ra teljesen eltűnhet. Az eddig ismert állatfajok közül is ritkaságnak számít és a különlegesen védett fajok közé tartozik a borneói orángután, a szumátrai orrszarvú, a ködfoltos párduc és az egyik legkülönlegesebb élőlény, a sötétben világító lepkehernyó. A csapat az eddig érintetlen területek élővilágának feltérképezése mellett a dzsungel és a benne élő, veszélyeztetett fajok megmentésére kívánta felhívni az emberiség figyelmét.

Eddig ismeretlen békafajokra bukkantak az őserdőben

A kutatók az expedíció idején interaktív kapcsolatban, internetes és műholdas összeköttetésben álltak több tévécsatornával; a kameracsapdáknak köszönhetően az érdeklődők együtt „lélegezhettek” a dzsungellel. Martin Holland elmondta, hogy az expedíció megszervezése − főként a számtalan engedély beszerzését kötelezővé tévő indonéz bürokrácia miatt − több mint hat hónapot vett igénybe. A legnehezebb feladatuk a munkájukhoz szükséges, 12 kilométer hosszú csapás kivágása volt, ami öt napig tartott.

„Egy átlagos városlakó el sem tudja képzelni, mi minden történik egy ilyen expedíción, milyen értékeket és veszélyeket rejt az esőerdő. Például meg kellett küzdenünk a megbolygatott darazsakkal és méhekkel, melyek emberrel még soha nem találkoztak” – mesélte a csapat vezetője. Az expedíció résztvevői hazatérésük óta is folyamatosan dolgoznak az esőerdő megmentéséért, a jövőben például tananyagot állítanak össze, amit az indonéz iskolákba is eljutatnak, hogy az ottani fiatalok is tisztába legyenek értékeikkel, és azt óvják is meg.

Ezenkívül a kutatók felhívásban buzdítanak mindenkit arra, hogy vásárlás előtt győződjön meg arról, a kiszemelt termék kizárólag ipari célra nevelt fából készült. Martin Holland szerint ilyen apró lépésekkel is sokat tehetünk a páratlan természeti kincs megmentéséért. Az esőerdő megmentésért már régóta küzd a World Wide Fund for Nature (WWF), a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete: több évtizedes munkája eredményeként 2007-ben megszületett az első összefogás a sziget tulajdonlásában érintett államok között. A Borneó szíve elnevezésű nyilatkozatban az érintett felek megállapodtak, hogy megőrzik, és fenntarthatóan kezelik az esőerdő területét. Ennek ellenére napjainkban is tart a mértéktelen pusztítás, a fák irdatlan mértékű kivágása.

pogó

• Cimkék:
esőredő állatfajok természetvédelem kutatás Borneo

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére