- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Társadalom
2011-05-09 21:02:00 Vitatott rendvédőkÚjra csendőrök Magyarországon?Egy vidéki városban már meg is alakult a csendőrség, de jöhet akár a többiben is. A Mindennapi a szervezet körüli nosztalgiát és a bírálatokat járta körül.„Azt akarják, hogy katonák vigyázzanak a rendre?” – tette fel a kérdést a közelmúltban Pintér Sándor belügyminiszter az Országgyűlés ülésén, amikor is az ellenzék a közbiztonság jelenlegi helyzetét firtatta és megemlítette a csendőrséget is. Azokban a napokban adta hírül a sajtó, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszavasváriban megalakították a csendőrséget. A magyar „csendőr” szó a XIX. századi nyelvújítás terméke, a „zsandár” szavunk pedig a francia „gendarme” szó magyarítása. A hagyomány Napóleonnak tulajdonítja a csendőrség megszervezését, ám annak ellenére, hogy a modern európai csendőrség kialakításában vitathatatlanul óriási szerepe volt a francia császárnak, a gyökerek a XV. századig, VII. Károly uralkodásáig nyúlnak vissza. A testület akkoriban, mint egy katonai rendőrség működött és a harcokban is részt vett. Magyarországon a Magyar Királyi Csendőrséget az 1881. évi III. törvénycikk hívta életre, amelynek az első paragrafusa fogalmazta meg a testület mibenlétét: „A közbiztonsági szolgálat ellátására katonailag szervezett magyar kir. csendőrség állíttatik fel” – a csendőrség meghatározása tehát, miként azt a csendőrség utolsó, 1941-ben kiadott Szervezeti és Szolgálati Utasításában is olvasható: a közbiztonsági szolgálat teljesítésére rendelt katonailag szervezett őrtestület. Ám ennek ellenére, a kérdésre nem lehet egyszerűen igennel, vagy nemmel válaszolni. Olaszországban például, a csendőrség a hadseregen belül önálló hadtestet képez, amelynek közbiztonsági feladatai csak a békeidőszakra vonatkoznak, háború esetén azonban harcoló alakulatként működik. Magyarországon is egy lényeges különbség volt a két testület között: a rendőrség a polgári közigazgatás részét képezte, a csendőrség pedig, mint ahogyan arról már szó volt, tulajdonképpen katonai szervezet volt. Akkoriban egyébként a rendőrség tagjai – ellentétben napjainkkal – nem katonai rendfokozatokat viseltek: rangfokozatuk a szerint is különbözött, hogy a fogalmazói, az őrszemélyzeti, illetve a detektív testületben, netán irodai munkában teljesített szolgálatot a rendőr.
A szolgálat kemény volt: már a csendőrök kiválasztása sem volt felületes. Az akkoriban szokásos feltételeken kívül még arra is ügyeltek, hogy a legénységi állományúak többsége paraszti származású legyen, hiszen a szolgálatot elsősorban vidéken kellett ellátni. Az őrsök, a csendőrség legkisebb egységei is a falvakban voltak. A csendőr legénység még szolgálaton kívül is csak külön engedéllyel viselhetett polgári ruházatot, de azt is előírták, hogy szolgálat közben hol és mikor étkezhetnek, vagy például a faluban csak az út közepén mehettek.
Nagyon sokan úgy emlékeznek vissza a csendőrökre, hogy azok pofonokat is osztogattak. Ez tény: ha kellett, akkor a csendőrök kiosztottak néhány pofont – miként egyébként a rendőrök is. És nemcsak csendőrök oszlattak tüntető vagy sztrájkoló tömeget, hanem rendőrök is. És nemcsak csendőr-sortűz volt, hanem rendőr-sortűz is. Ám a csendőrségnek volt egy pozitívuma is, amit hazánkban mind a mai napig semelyik rendvédelmi testület nem tudott utolérni: a bűnügyi felderítésük 80-90 százalékos volt. Kétségtelen, hogy a csendőrség hat évtizedes, a közbiztonság szempontjából eredményes tevékenységére a deportálásokban játszott szerepe vet árnyékot. Az érthető, hogy miért ezt a testületet bízták meg a deportálás biztosításával: részben azért, mert mint katonailag szervezet testület, a szabályzatok előírásainak megfelelően végrehajtotta a kapott parancsot, részben pedig azért, mert a zsidóság többsége vidéken élt, ott ahol a csendőrség volt illetékes.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. május 10-én az 1.690/1945. M.E. számú rendelettel oszlatta fel a csendőrséget: „A m. kir. csendőrség a múlt népellenes kormányait feltétlen engedelmességgel kiszolgálta, a magyar demokratikus mozgalmakat kíméletlen eszközökkel megsemmisíteni törekedett és a magyar parasztság és a magyar munkásság ellen megszámlálhatatlan erőszakot követtek el, ezért a magyar nép egységes ítéletének végrehajtásaképpen az Ideiglenes Nemzeti Kormány megállapítja a magyar csendőrségnek mint testületnek a felelősségét és intézményét megszünteti, szervezetét feloszlatja” – olvasható a rendelet első paragrafusának első bekezdésében. Az utóbbi években gyakorta hangoztatják, hogy ha ma is lenne csendőrség, akkor jobb lenne a közbiztonság. A csendőrség életre keltésének híveit két csoportba lehet osztani: az egyikbe azok tartoznak, akik tulajdonképpen nosztalgiából szeretnének újra csendőröket látni, a másikba pedig azok, akik elégedetlenek a mai rendőrséggel. Valójában egy tényezővel nem számolnak – nevezetesen, hogy a nemcsak a világ változott meg 1945-óta, hanem az emberek mentalitása is.
|
Hírsor
A hét java
|
|